Elemzés
Hová tűnt Mesterházy Attila? 
Megnéztük, hogy a főpolgármesteri posztra pályázók közül ki mennyit szerepelt a médiában augusztus folyamán. A kampány első hónapja meglehetősen visszafogottra sikerült: egyik főpolgármester-jelölt sem volt a hírek főszereplője, még az első helyen végző Tarlós István átlagosan napi 23 megjelenése – az összes online, írott és elektronikus médiumot vizsgálva – is kevésnek látszik egy kampányidőszakhoz képest.
Lehangoló kórkép, óvatos optimizmus
A 2010. májusában készült Standard Eurobarometer 73 napokban publikált első eredményei alapján elmondható, hogy a hazai válaszadók látták a legsanyarúbbnak mind a saját, mind pedig az ország állapotát. Egy hónappal az országgyűlési választás után a megkérdezettek 71 százaléka ítélte rossznak a háztartásának az anyagi helyzetét, 56 százalékuk pedig a foglalkoztatottságát. Mindkét értékkel „verjük” a többi 26 tagállamot.
Sopron-szindróma
A főként a fővárosi kerületekben zajló szocialista belharcokról szóló beszámolók között bújt meg a hír, miszerint az MSZP-nek nem lesz polgármesterjelöltje Sopronban. Elsőre nem ez tűnik a párt legnagyobb problémájának, pedig súlyos válságtünetről van szó.
Fidesz-IMF: It’s complicated
Egyre inkább egy drámai szakításhoz kezd hasonlítani a magyar kormány és az IMF viszonya, ahol a veszekedős különválás után még kokettálnak egymással a felek, de az első, ingerült állapotban tett kijelentések miatt nyilvánosan nem nagyon vállalnák fel a kapcsolatukat. A történet legkorábban októberben érhet véget, a Fidesz ugyanis kivár és kicsit bizonytalan is: vonzza a függetlenség, de fél lemondani az IMF-kapcsolat jelentette biztonságról.
Tévhitek az új önkormányzati választási rendszerrel kapcsolatban II.
Az új önkormányzati választási rendszerrel és annak politikai következményeivel kapcsolatosan számos tévhit jelent meg az utóbbi időben. Tegnapi és mai bejegyzésünkben ezek eloszlatására vállalkozunk. A jelöltállítás változásai radikálisan csökkentik a politikai kínálatot, az önkényes térképrajzolás lehetőségét viszont nem a Fidesz találta fel.
Tévhitek az új önkormányzati választási rendszerrel kapcsolatban I.
Az új önkormányzati választási rendszerrel és annak politikai következményeivel kapcsolatosan számos tévhit jelent meg az utóbbi időben. Mai és holnapi bejegyzésünkben ezek eloszlatására vállalkozunk: egyebek mellett kiderül, miért csalóka a várhatóan „narancssárgába boruló választási térkép”, hogy 45 és 30 között nem feltétlenül 15 a különbség, és hogy a Fidesznek nem kell új szavazókat megszólítani ahhoz, hogy a fővárosban is többséget szerezzen.
Elmaradtak a politikai mézeshetek Szlovákiában
A választási győzelem utáni hónapban szinte törvényszerű, hogy a kormányzati pozíciót megszerző erők növelni tudják saját támogatottságukat, mivel a választók egy része általában a győzteshez húz, és sütkérezni szeretne annak dicsőségében (ez a választás utáni „bandwagon-effektus” vagy „utánfutó-hatás”). A napokban a parlamentben is bizalmat kapott jelenlegi szlovák kormánykoalíció számára ez az ajándék láthatóan nem adatott meg.
A Jobbik a legkormánybarátabb ellenzéki párt
A kormányoldal által előterjesztett parlamenti döntések 60 százalékát megszavazta a Jobbik a tavaszi ülésszakban. A párt eddig mutatott országgyűlési szereplése tehát aligha nevezhető radikálisan ellenzékinek. A párt még a Fidesz által beterjesztett gazdasági salátatörvényt is elfogadta, amivel gyakorlatilag elvette azt a lehetőséget magától, hogy alternatív gazdaságpolitikát hirdessen. Az LMP a döntések 35 százalékában támogatta a kormányoldalt, míg az MSZP esetében 18 százalék ez az arány.
Változatlan erőviszonyok
Nem mutatnak jelentős változást a júliusi közvélemény-kutatások. Némileg csökkent ugyan a Fidesz népszerűsége az elmúlt egy hónapban, de még mindig háromszor-négyszer annyian támogatják kormánypártot, mint a második helyen álló MSZP-t. Az önkormányzati választásokig az ellenzéki pártoknak már csak két hónapjuk van arra, hogy megkíséreljék átformálni a pártpreferenciákat.
A csúcson folytatni
A Fidesz a kormányzás első két hónapjában képes volt egyben tartani hatalmasra duzzadt táborát, ami az egyre inkább szűkülő költségvetési mozgástér fényében kétségkívül figyelemreméltó teljesítmény. Az önkormányzati választásokig hátralévő hetekben a világpiaci folyamatok jelenthetik a legnagyobb kockázatot a kormánypárt támogatottságára, de a legvalószínűbb forgatókönyv szerint a Fidesz októberben is meg tudja ismételni az országgyűlési választásokon elért eredményét.
Nincs miniszterelnök ideológia nélkül
A nyári rendkívüli országgyűlési ülésszakot, és egyben a kormányzás első szakaszát lezáró miniszterelnöki felszólalás vélhetően nem amiatt áll majd a következő napok politikai érdeklődésének középpontjában, mert Orbán Viktor (ismét) ideológiai definíciókkal kapcsolatos fejtegetésekbe bocsátkozott. Pedig a kormány jövendő politikája szempontjából legalább annyira érdekes, amit a kormányfő ezzel kapcsolatban mondott, mint az, hogy milyen pozícióban láttatja magát, kormányát és Magyarországot az IMF és az EU feltételeivel szemben.
Belülről más - az LMP az Országgyűlésben
A kormányváltás óta eltelt időszakot értékelő sorozatunk következő részeiben az ellenzéki pártok teljesítményét vizsgáljuk meg: a másodikként a Lehet Más a Politika kerül sorra. Összességében az elmúlt egy hónap alapján az LMP okozta a legkisebb csalódást, de egyrészt velük szemben voltak a legkisebb elvárások is, másrészt középtávon az ő helyzetük is nehezebbé válhat.
A jó kormányzás akarása
Sok szó esett a választás előtt arról, hogy a Fidesznek nem lesz könnyű dolga azzal, hogy ellenzéki politikáját és megszerzett kormányzati pozícióját összehangolja egymással. Valóban nem egyszerű feladat végrehajtani az átmenetet az ellenzéki stratégiából a jó kormányzás gyakorlatába. Ennek sikerességét most azonban még nem lehet felmérni.
A politikai preferenciák kevéssé befolyásolják a melegek megítélését
A magyar társadalom többsége továbbra sem nevezhető homofóbnak. A közvélekedés azt ugyanakkor elutasítja, hogy a melegek ügyéről közügyként lehessen beszélni. Ez továbbra is azt a veszélyt hordozza magában, hogy a felvonulásra 2007 óta rátelepedő szélsőjobboldal kisajátítja magának a témát, és így – a romakérdéshez hasonlóan – erősítheti az előítéleteket, továbbá elmérgesítheti a többségi társadalom és a meleg kisebbség viszonyát.
Júniusban szárnyalt a Fidesz és hanyatlott az ellenzék
Júniusban folytatódott a Fidesz támogatói bázisának erősödése. A Kósa-beszéd a nemzetközi pénzpiacra nagyobb hatással volt, mint a hazai választókra. A kormánypárt egyes politikusainak megítélése ugyanakkor érdemben (Kósa Lajosé 5 ponttal) csökkent: a választók nem a Fideszt, hanem annak egyes képviselőit büntették a gazdaságpolitikai téren mutatott bizonytalanság miatt. Összességében nem változtak tehát a pártok közötti erőviszonyok, valamelyest növekedett azonban a pártpreferenciájukban bizonytalanok aránya.
A Fidesz második koronaúsztatása
A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának kötelező közzétételét elrendelő kormányhatározat a Fidesz eddigi legnagyobb hibája. Nem azért, mert ma megmondható, hogy ez az intézkedés hány szavazót hoz az ellenzéki pártoknak és hányat taszít el kormánypárttól, hanem azért, mert a Fidesz ezzel saját maga tette nevetségessé – s így végső soron kivégezte – azt a szöveget, amelyre politizálása épül, és amelyet az általa ígért új alkotmány alapjának szánt.
A "forradalom" következményei II. - gazdaságpolitika
Gazdaságpolitikai szempontból a Fidesz kormányzásának első egy hónapja vegyes képet mutat. A kormány legkomolyabb baklövését ezen a területen követte el. Kósa Lajos és Szijjártó Péter emlékezetes nyilatkozatainak következményei egyszerre két dolgot is kíméletlenül egyértelművé tettek a kormány számára. Egyfelől azt, hogy felelős pozícióban bizonyos mondatoknak egészen más súlya van, mint ellenzékben. Másfelől a gyors és éles piaci reakció bizonyította, hogy a kétharmad sem jelent korlátlan mozgásteret: hazánk rá van szorulva a külföldi hitelezőkre, a nemzetközi szervezetekre.
A "forradalom" következményei I.
Túl vagyunk a Fidesz kormányzásának első teljes hónapján, és kétségtelen, hogy ez az időszak a miniszterelnök sokszor megfogalmazott törekvésének megfelelően gyors és mélyreható változásokat hozott. A következő időszakban áttekintjük a „forradalom” eddigi legfontosabb következményeit. Sorozatunk első részében a már bekövetkezett személycseréket vizsgáljuk.
Az ember, aki nem lesz gát
Schmitt Pál köztársasági elnökké jelölése egyáltalán nem tekinthető váratlannak, némileg meglepő azonban, hogy az ellenzék ezzel a döntéssel szemben sem tudott hatásosan érvelni. A Fidesz így ellenállás nélkül tudja saját alelnökét a Sándor-palotába költöztetni. A következő elnök várhatóan keveset vétózik és sokat utazik majd.
Kiemelt a politikai kockázat a korrupció, az előítéletesség és a sajtószabadság terén
A Politikai Kockázati Index (PRI) összesített értéke 2010-ben 66 pont, ami azt jelenti, hogy Magyarország esetében a politikai kockázat továbbra is alacsony, és némileg csökkent is a tavalyi évhez képest. A részleteket tekintve azonban nem egyértelmű a javulás: bár öt év után megállt a rizikó növekedése, továbbra is kiemelt kockázatú területek közé tartozik a korrupció és az előítéletesség, továbbá ez az első év, amikor ebbe a körbe került a sajtószabadság is.
