Bár már 2006 végén tudható volt, hogy a tömegközlekedési díjrendszer átszabása részeként a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium jelentősen, két lépcsőben emeli a vasúti jegyek árát – a hivatalos kommunikációban mindez a díjszabás-harmonizáció felkiáltással történt –, az érintettek a jelek szerint erre csak késve döbbentek rá, miután szembesültek a megváltozott jegyárakkal.

Erre utal, hogy a különböző érdekvédelmi szervezetek és politikai pártok több héttel az emelés megtörténte után kezdtek mozgolódni, és sajtóközlemények kiadásával, demonstrációk szervezésével tölteni az időt.

Megdöbbenésük érthető: a 17 százalékos vasúti jegyáremelés ugyanis csupán átlagérték, olyannyira, hogy például az 50 kilométer alatti távolságok esetében másodosztályon az emelés mértéke 50 százalékos, és még a 100 kilométeres távolság esetében is 21.

Az igazán nagy, 300 kilométer feletti távolságra szóló jegyek esetében akár az is előfordulhat, hogy az utas valójában jobban jár, ám nem kell hozzá túl sokat gondolkodni, hogy rájöjjünk: napi szinten lényegesen többen használják az Érd-Budapest, avagy Szentlőrinc-Pécs vonalat, mint például a Nagykanizsa-Záhonyt.

A hallgatók nem ebben állapodtak meg

A többség számára az emelés mértéke tehát bőven meghaladja a 17 százalékot, és így a MÁV árbevétele is ezt meghaladóan nőhet – amennyiben ezek után maradnak utasai.

A legrosszabbul a nappali tagozatos hallgatók jártak, esetükben ugyanis a nem annyira 17 százalékos áremelés mellé becsúszott még a kedvezményrendszer átszabása is – azaz nem túl meglepő módon annak szűkítése.

A legrosszabbul a nappali tagozatosok jártak (Fotó: Tossenberger Adél)

Míg májusig jegyeik árának 67,5 százalékát állta az állam, elsejétől ez a kedvezmény 50 százalékosra szűkült, és ehhez jött még az áremelés. Bár a GKM eredeti terveihez képest ez is eredmény a hallgatók számára, hiszen a decemberi elképzelések szerint a korlátlan kedvezmény teljes egészében megszűnt volna, a hallgatói mozgalom most mégsem elégedett.

Múlt héten a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája tiltakozó sajtóközleményt adott ki, amelyben számon kérik a GKM-en a jegyáremelést, leszögezve, hogy a HÖOK és a GKM januári tárgyalásai során arról nem volt szó.

Miután a közlekedési tárca áremelési tervei a tárgyalások idején már jó ideje ismertek voltak, ez az állítás meglehetősen érdekes, ám a HÖOK alelnöke, Nagy Zoltán szerint nem is a 17 százalékos áremelés sérelmes számukra, hanem annak megvalósítása.

Otthon lakók hátrányban

A Hírszerzőnek nyilatkozó hallgatói érdekvédő szerint a jelenlegi ársávok azt jelentik, hogy épp a tömegközlekedést legtöbbet használók, az intézményükbe naponta bejárók esetében a legjelentősebb az áremelkedés, sokaknak az eddigi árak dupláját kell fizetnie. Ez egyébként jellemzően az agglomerációban lakó és a fővárosba nap mint nap bejáró hallgatókat sújtja, avagy a Budapestről Piliscsabára járókat.

A nagy vidéki felsőoktatási intézmények esetében a Hírszerző információi szerint valamivel jobb a helyzet. A legnagyobb vidéki magyar felsőoktatási intézmény, a Pécsi Tudományegyetem egyik legnépesebb kara, a bölcsészettudományi esetében például a nem pécsi hallgatók mintegy húsz százaléka esik a leginkább dráguló, 0-50 kilométeres sávba, és esetükben a legnagyobb a naponta hazajárók száma is.

A derékhadat az 50-250 kilométeres távolságban lakók alkotják, akik az esetek többségében hetente-kéthetente vállalják a vonatra, avagy esetenként buszra szállás kockázatait, és 5-7 százalék körüli azok aránya, akik a legnagyobb, 350 kilométer feletti távolságot járják meg – havonta valószínűleg egyszer, maximum kétszer. A hallgatók többsége tehát nem érzi meg az áremelés teljes terhét, bár ez viszonylagos: a HÖOK becslése szerint így is 60-70 ezer hallgató ingázik naponta az országban – és fizeti naponta az eddigi jegy-, illetve bérletár dupláját.

Az ingázás vége?

Bármilyen jelentős is a hallgatói létszám, a felsőoktatás résztvevői így is csak az érintettek töredékét alkotják. Több százezerre tehető a főváros, illetve a nagy vidéki városok körüli agglomerációkból ingázók száma, akik közül sokan a tömegközlekedés helyett most az autót választhatják, mert az abszurd módon jobban megéri, illetve szélsőséges esetben akár jelenlegi munkahelyük elhagyásával is számot kell vetniük.

Némileg késleltetve ugyan, de a furmányosan végrehajtott áremelés a különböző érdekvédő szervezeteknél is kiverte a biztosítékot – illetve a pártok meglátták a benne rejlő politika tőkét. Kedden Szijjártó Péter, a Fidelitas elnöke napirend előtti felszólalásában jelentette be a parlamentben, hogy a hallgatókat sújtó terhek miatt a Fidesz ifjúsági szervezete a GKM épülete elé szervez demonstrációt – igaz, Szijjártó csupán az átlagos 17 százalékos jegyáremelést kifogásolta, nem annak súlyozását.

A szerda délutáni tüntetés előtt aztán Léderer András, az SZDSZ ifjúsági szervezetének elnöke keltett feltűnést a helyszínen, aki jelenléti ívekkel igazolta, hogy a Fidelitas képviselői nem vettek részt azokon az egyeztetéseken, amelyek eredménye ellen most tüntetést szerveztek.

A tavaly ősszel már magát kitüntető HÖOK tárgyalásokban gondolkodik. Kérdésünkre Nagy Zoltán hangsúlyozta: a tarifarendszer átszabása nem csak a hallgatókat érinti, hanem társadalmi, sőt, környezetvédelmi kérdés, hiszen a tömegközlekedés elhagyását, és így a környezeti terhek növelését jelentheti. Ennek megfelelően a HÖOK a sávok átszabását kezdeményezi a GKM-nél, és tárgyalásokat kezd a Környezetvédelmi Minisztériummal is.