Cukros bácsiról mindenki hall gyerekkorában, és a vele való riogatással nagyjából ki is merül Magyarországon a gyerekek bántalmazására, molesztálására való figyelmeztetés. Pedig ennél jóval többre volna szükség. Amerikában például fényképek hirdetik, hogy kik azok konkrétan, akiktől tartani kell, az pedig az iskolai tananyag részét képezi, hogy melyik a jó és a rossz érintés. Persze a gyerek ettől még védtelen, bármi megeshet vele, különösen, ha a legközelebbi hozzátartozója jelent rá veszélyt.

Családban marad

A legtöbb gyerekmolesztálásra családon belül kerül sor, és sosem derül rá fény, vagy sosem kerül bíróság elé. Lótot az Ószövetségben (Mózes első könyvében) még a lányai környékezték meg, a legtöbbször azonban fordítva történik: az apák kezdeményeznek. Marcia Herman-Giddens amerikai kutató 1993-ban készített elemzése szerint a gyermekmolesztálás leggyakoribb esete apa, illetve mostohaapa és lánya között esik meg, a vérfertőző viszonyok mintegy 70-80 %-át teszi ki ez a fajta kapcsolat. A gyermekek szexuális zaklatásán belül pedig saját jellemzőkkel és okokkal bír.

Van, ahol nyilvános megaláztatás jár érte

A gyermekét molesztáló szülő vagy nevelőszülő legtöbbször nem pedofil. A pedofília fogalma ugyanis Richard von Krafft-Ebing bécsi pszichiáter 1896-os definíciója szerint csak azokra alkalmazható, akik kizárólag, vagy elsősorban gyerekek iránt éreznek szexuális vágyat. (A szó pedig csak annyit jelent: gyerekbarát, gyerekszerető.) Márpedig az apák és mostohaapák többsége csak úgynevezett „szituációs elkövető”. Az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese, Dr. Virág György szerint „gyakori, hogy egy szokásos napi rituálé – például a fürdetés - alakul át valami mássá, ami már erotikus tartalmú a felnőtt részéről. A gyerekben ilyenkor ambivalens érzések kavaroghatnak, egyrészt, mert talán nem annyira rossz neki, hogy simogatják, másrészt, mert nem tudja, hogy mire vélje a dolgot. Előfordul, hogy sokáig nincs is tisztában azzal, hogy valami nem stimmel, hogy nem az történik vele, ami a többiekkel is szokott, és ez csak később derül ki a számára.”

Dr. Tomasovszki László igazságügyi szakértő pedig annyit fűz hozzá: a gyermeküket molesztáló szülők között megfigyelhető, hogy általában azok vetemednek rá, akik a gyermek születése utáni első három évben nem alakítottak ki szoros viszonyt a gyermekkel – vagy azért, mert egyáltalán nem voltak jelen a csecsemő életében, vagy csak kevés idejük, lehetőségük volt rá. Elvileg ugyanis ekkor alakul ki a szülői felelősség érzése. Másik tipikus eset, ha az egyik házasfél (többnyire az anya) valamilyen okból (pl. betegség) nem tudja teljesen betölteni házastársi szerepét – ilyenkor a lánya veheti át a helyét.

A családon belüli szexuális zaklatás óriási bizonytalanságot és bizalmatlanságot okoz a gyermekben, hiszen felfogja, hogy valami nincs rendjén, ugyanakkor a kellemetlen érzés egy olyan emberhez kötődik, akit szeret, és aki elvileg szereti. A zaklató legtöbbször megfenyegeti, hogy hallgasson, és olyan büntetéseket helyez kilátásba, amitől a gyerek rettegni kezd. A kapcsolat aztán több okból érhet véget: a gyerek kinő abból a korból, ami a zaklató által preferált életkor (például kamasszá érik, és a saját korosztálya kezdi érdekelni); előfordulhat, csak ki akar szállni, és ez tragédiához, gyilkossághoz vezet; és persze az is, hogy a molesztáló egyszerűen csak lebukik.

Végzetes lehet, ha az első három év kimarad

A lebukás azonban nem feltétlenül jár büntetőjogi következménnyel, mert a szexuális zaklatást bizonyítani is kell, márpedig ez nem mindig könnyű. Dr. Tomasovszki László igazságügyi szakértőként éppen azért felel, hogy kiderítse, az ilyen és ehhez hasonló vádak igazak-e. Tapasztalata szerint gyakran előfordul az is, hogy egy magas konfliktussal járó válásnál az egyik szülő arra használja a gyerekét, hogy házastársát molesztálás gyanújába keverje. Tomasovszki tanulmányban fejtette ki, hogyan ismerhető fel a manipulált gyerek.

A Dr. Virág György által vezetett pszichoterápiás rendelő pszichológusai azzal foglalkoznak, hogy a ténylegesen érintett gyerekek traumáit segítsék feldolgozni. Erre – és más szexuális erőszak áldozatainak védelmére – hozta létre az ESZTER Ambulanciát. „Az áldozatok jó része szeretné egyszerűen elfelejteni, ’meg nem történtté tenni’ az erőszakot, és egy darabig abban reménykedik, hogy ez sikerülhet is. Ez azonban tévedés, illúzió: ami megtörtént, az megtörtént, az idő múlása önmagában nem teszi semmissé a múltat, nem gyógyítja be a lélek sebeit. Az erőszak okozta trauma következményeit csak a kezelés, a feldolgozás enyhítheti. A molesztált gyerekek sérült felnőtté válnak, egy részük – az agresszorral azonosulva – felnőttként maga is molesztálóvá válhat, többségük sokszor megalázó helyzetekbe kerülve korlátozott, szorongásokba zárt életet él. Ezért van kiemelkedő jelentősége az időben megtörténő segítségnek, kezelésnek.”

Nyomukban az FBI 

Az egykori áldozatok későbbi molesztálóvá válása lehetséges, ám nem törvényszerű. Kenneth Lanning, az FBI Viselkedéstudományi Részlegének kutatója szerint a gyerekeket szexuálisan zaklatók 37%-a rendelkezik hasonló gyerekkori élménnyel. Valamilyen korai traumát azonban a többi is átélt, és ennek hatására kortársaival kamaszkora óta nehezen alakít ki kapcsolatot. Lanning 1992-ben hasonló profilt jelentetett meg a pedofilokról, mint amilyet az FBI a sorozatgyilkosokról készített. Mert a kétféle elkövetőnek van egy közös vonása: tevékenységét önszántából nem hagyja abba. Az idő előrehaladtával inkább csak egyre rafináltabb módszereket dolgoznak ki.

A Lanning-féle profil arra szolgál, hogy az elkövetőt beazonosítsa. Ha az általa felsorolt jellemző egyike-másika valakire ráillik, még nem jelent semmit, de minél több jegy passzol, annál megalapozottabb a gyanú. Az elkövetőket ő is két csoportra osztja: szituatív (tehát eseti) csábítóra, és tiszta pedofilra. Előbbiről az esetek 90%-ában beszélhetünk, utóbbiról csak 10 %-ban – ám a profil főként a kisebb, de veszélyesebb csoportra vonatkozik.

Néhány meghatározó tulajdonság, mely a pedofilokra jellemző: általában egyedülállók, és felnőttekkel nehezen létesítenek kapcsolatot. Ha házasságot kötnek, az csak álca, és a házastárs szexusa nem domináns. Barátaik nincsenek, vagy azok is pedofilok, hiszen „csakis egy másik pedofil fogadja el szexuális magatartásukat” – írja Lanning. Egymás társaságát tehát kimondottan keresik információ és támogatás végett. Többségüknek van nemi és életkor-preferenciája, aki azonban a tipegőket kedveli, annak a nem mindegy. A gyermekeket tisztának és ártatlannak tartják.

Áldozataikat kifejlett technikákkal cserkészik be. Általában olyan gyerekeket környékeznek meg, akik érzelmileg sérültek, csonka családban élnek, elhanyagoltak, esetleg szegények. Irántuk megértést tanúsítanak, problémáikkal azonosulnak. Odafigyeléssel, szeretettel hódítják meg őket, bizalmat keltenek. A gyerekeknek tetsző hobbit űznek, lakásukat gyermekbarát környezetté alakítják – akkor is, ha ők maguk nem szülők. „Egyes pedofilok lakása úgy néz ki, mint egy gyermekeknek készült szentély, vagy miniatűr vidámpark” –figyelte meg Lanning.

Michael Jackson otthonában. Felmentették.

Tammy L. Ruggles, a téma másik amerikai szakértője 2001-2003 között értékelte a gyermekmolesztálókat, és egészítette ki Lanning profilját. Az ő jellemzésében az is szerepel, hogy a pedofilok általában tiszteletet élveznek a közösségben, ahol élnek, és nemcsak a gyermekek, de a felnőttek körében is népszerűek. Általában férfias férfiak, harmincas éveikben járnak, és az átlagnál vallásosabbak.

Tettüket nem tekintik deviánsnak, és tagadják, hogy pedofilok volnának. Késztetésük kontrollálhatatlan, kényszeres, képtelenek neki ellenállni. Mivel a gyerekek közelségét keresik, bizonyos foglalkozásokban jelenlétük felülreprezentált, például a tanárok, edzők, lelkészek, papok között. Nők között a pedofilia rendkívül ritka (egyes kutatások közül minden ötödik elkövető nő), általában egy férfi pedofil késztetésére, kényszerítésére keverednek gyermekmolesztálásba, és maguk is erőszak áldozatai. Az önszántukból zaklató nők "ügyei" pedig gyakran nem is derülnek ki, mert a molesztált fiúk nem élik meg traumaként az esetet.

Bizonyos hivatásokban jelenlétük felülreprezentált

Büntetés, bűnhődés

A jog nem ismeri a pedofilia fogalmát, tehát a büntetőeljárásban mindegy, hogy valaki szituatív elkövető, vagy kizárólag gyermekek ébresztenek benne vágyat. A 12 éven aluli gyermekekkel folytatott szexuális kapcsolat mindenképp szexuális erőszaknak minősül, mert a jog vélelmezi, hogy a 12 éven aluli gyermek védekezésre és akaratnyilvánításra képtelen. Magyarországon ezért 5-10 évig tartó börtönbüntetés kapható, és 15 évet szabhat ki a bíróság, ha az elkövető az áldozat gondviselője. A büntetés mértékét nem csökkenti, ha behatolás nem történt. Pornográf képek készítéséért 2-8 évig tartó szabadságvesztés jár, és minél fiatalabb a modell, annál súlyosabb az ítélet.

Dr. Tomasovszki László elmondása szerint az elkövetők legtöbbször tagadnak – méghozzá jól felfogott érdekükben, mert pontosan tudják, hogy a börtönben a legnehezebb sors vár rájuk. A börtönhierarchiában ugyanis legalul szerepelnek, a többi elítélt részéről kegyetlen bánásmódban részesülnek. Éppen ezért több országban kérhetik külön elhelyezésüket.

Egy 1987-ben történt amerikai eset is érdekes bizonyítéka és ellenbizonyítéka a tipikus pedofil-ügynek: Arnold Friedman középiskolai tanárt és legkisebb fiát több kiskorú gyermek molesztálásáért tartóztatták le. A vádat meglepő módon elismerték, noha a gyermekek vallomásán kívül konkrét bizonyítékot nem találtak ellenük. Az ítélet végrehajtása során az apa a börtönben meghalt. Az ügyről 15 évvel később készült dokumentumfilm, mely szintén nem tudta teljes bizonyossággal feltárni, hogy valójában törént-e bűncselekmény.  

Capturing the Friedmans - ők beismerték tettüket

Dr. Virág György szerint egyébként az a házastárs szintén bűnrészes, aki hallgatólagosan támogatta a gyermekmolesztálást. „Nehezen hihető, hogy egy házastárs nem veszi észre, ami a családban zajlik. Ez legfeljebb akkor képzelhető el, ha a család súlyosan diszfunkcionális, és a tagjai nincsenek jelen a helyzetekben, vagy a kívülálló szülő nem akarja észre venni a molesztálást – nézi, de nem látja. Persze nem könnyű a gyerek sorsát érintő döntés, hiszen számára a szülővel lenni szinte mindig jobb, mint az intézeti elhelyezés.”

A normális és egészséges az volna, ha a bírósági ítéletet mindkét fél – elkövető és áldozat – pszichoterápiás kezelése követné. Ezt azonban előírni nem lehet. Az áldozatok sokszor igyekeznek túllépni rajta, és legfeljebb évek múltán ébrednek rá, hogy életük problémái összefüggésben vannak ezzel a traumával. Az elkövetők szintén csak akkor kapnak segítséget – például egy börtönpszichológus személyében -, ha erre igényt tartanak.

A hajlamot megszüntetni akkor sem lehet, legfeljebb kontroll alá helyezni. „A pedofilia egy markáns, a személyiségben mélyen gyökerező szexuális orientáció, amivel kapcsolatban kialakítható egyfajta kontroll, de csak akkor, ha ezt az érintett is akarja és együttműködik benne. Ebben az értelemben a pedofilia az átlagos szexuális irányultságtól hasonlóan tér el, mint például a homoszexualitás" – vallja Dr. Virág György. „Természetesen nem akarok a kettő közé egyenlőségjelet tenni, hiszen az azonos nemű felnőttek kapcsolata lényegileg eltérő a felnőtt-gyerek kapcsolattól. Ezért is tekinti csak az egyiket bűncselekménynek a mai jog.”