Főoldal / Publicisztika
betűméret: 
Vétó a versenyért
Seres László
2007-12-28 10:45
Megosztás
Sólyom László érvelésének egyik sarokeleme teljes mértékben egybecseng a szlovák több-biztosítós modell kidolgozójának a kritikájával. A hazai pályát jól ismerő Peter Pažitný szerint a magyar modell egyik legnagyobb hibája, hogy alig lesz benne verseny.
You work, you work
You write all night
Until the early morning light
Can't please all the people
(Ramones: "This Business Is Killing Me")
Aláír, nem ír alá - találgatták napokig a politikaelemzők az összes elképzelhető médiában, mígnem olyan szintre hozták fel az állampolgárok alkotmányjogi ismereteit, hogy ma már bárki, akit az utcán leszólítunk, élen a legendás "Mari nénivel", kívülről fújja a köztársasági elnök három opcióját egészségbiztosítás-ügyben: jóváhagyja; az Alkotmánybírósághoz fordul normakontrollért; visszaküldi az Országgyűlésnek.
"A törvénnyel nem értek egyet, nem írom alá, nem hirdetem ki" - jelentette be végül a hármas számú opciót Sólyom László, hogy aztán hosszas, kisebb ellentmondásoktól sem mentes indoklásából kiderüljön: nemcsak hogy nem tartja alkotmányellenesnek a koalíció kényszeredett, kompromisszumos verzióját, de egyenesen kevesli benne a valódi verseny elemeit.
Elég jelentős message ez ettől az államfőtől, még akkor is, ha "veszélyes kísérletnek" tartja ezt a modellt, és ha szerinte nyugaton a biztosítók közötti verseny önmagában még nem generált nagy változást a szolgáltatások minőségében (nem tudom, nem kéne-e egyszer körbevezetni egy nyugati kórházban).
*
Tegnapi döntésével Sólyom immár az ellenzék számára is kiszámíthatatlanná vált: nem azt és nem azzal a reformellenes logikával tette, amit és ahogy vártak tőle. Az ily módon "megfontolásra" hazavágott törvény max. másfél hónapot csúszhat, a koalíció az első adandó alkalommal, február 11-én napirendre tűzi és vélhetően elfogadja. Dübörög a demokrácia, akcióban a magyar checks and balances, anélkül, hogy bárki belegondolna abba, mit mondott Sólyom, és miért.
Az elnök ugyanis mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy ő is reformpárti, az egészségügyi ellátás átalakítását éppen olyan elkerülhetetlennek tartja,mint a nyugdíjrendszerét. "Alkotmányunk is lehetővé teszi a magántőke bevonását az egészségügy finanszírozásába és ellátásába, és nem zárja ki e területen a versenyt", ahogy alkotmányos lehet az eddigi etatista modell is. Ez nyilván így van, de az elnök egyik legkomolyabb aggálya leginkább az, hogy a törvény "valódi versenyt csak nagyon szűk területen" enged meg, bizonyos nyugat-európai modellekben például "a biztosítók az ár - azaz a fizetendő járulék - tekintetében is versenyeznek".
Aggódik az elnök amiatt is, hogy a hülye féletatista konstrukció (ezt nem így mondja) miatt komoly biztosítótársaságok esetleg nem lépnek be a rendszerbe, "pedig ezek rendelkeznek a szükséges biztosítási adminisztrációs szaktudással, és tőlük várható hosszú távú együttműködés." Ez ugye nem éppen az a szemlélet, amit a "tb-mentő", piac- és versenyellenes civil és szakszervezeti lobbisták vártak az elnöktől.
Jelentős csapás lehetett ez a normakontrollban bízó ellenzéknek, amely így azt szűrte le az elnök mondanivalójából, hogy "az egészségbiztosítási rendszer privatizációjáról szóló szabályozás rossz az országnak" (Fidesz), meg azt, hogy "a köztársasági elnök által említett kifogások is azt támasztják alá, hogy a törvény alkotmányossági szempontból is aggályos" (MDF). Két jelentős tévedésről van szó, de ne legyünk igazságtalanok, a szelektív hallás nem ellenzéki privilégium, a kormányzati PR is csak azt hallotta meg Sólyom indoklásából, amit meg akart hallani.
Sólyom László érvelésének egyik sarokeleme teljes mértékben egybecseng a szlovák több-biztosítós modell kidolgozójának a kritikájával. A hazai pályát jól ismerő Peter Pažitný szerint a magyar modell egyik legnagyobb hibája, hogy alig lesz verseny, mivel valószínű, hogy regionális, megyei monopóliumok jönnek létre, verseny legfeljebb csak Budapesten és Pest megyében jöhet létre, ahol négy pénztár működhet. "A fekvőbeteg szakellátás területén az egészségügyi szolgáltatók közötti verseny legfeljebb a fővárosban és az egyetemi központokban képzelhető el" - aggódott tegnap Sólyom is. Teljes joggal.
*
Az elnök másik komoly fenntartása a törvény elfogadásának módja: "semmilyen nagy reformot nem lehet sikerre vinni a terhet viselő állampolgárok bizalma nélkül", valamint valamiféle pártközi konszenzus és a szakma támogatása nélkül - állította. Ebben nyilván van igazság, még akkor is, ha ez a kitétel egyértelmű jele annak, hogy a köztársaság elnöke részben nem ezen a bolygón él, ill. régen járhatott a magyar rögvalóság talaján.
Nyilván jó lenne, ha a Fidesz nem fenyegetne visszaállamosítással, jó lenne, ha "az egészségügyben dolgozók többsége" partner lett volna a változásra - de ha a koalíció arra várna, hogy megegyezzen velük, akkor az eü-reformot legfeljebb Ráday Mihály tűzhetné műsorra az "Unokáink sem fogják látni" keretében.
Nyilván jobb lett volna valódi, a magántőkének érdemben esélyt adó reformot elfogadni, az ellenzéket pedig rábeszélni arra, hogy hagyja, amit hagyni érdemes. Tekintve azonban, hogy a Fidesznek két üzenete volt (az azonnali nemzethalál egyfelől, a hevesi szakrendelő haveri privatizációja másfelől), a koalíciónak nem volt sok választása. És hogyan képzelte volna el az elnök a konszenzuskeresést egy valódi, szlovák típusú, több-biztosítós modell elfogadása esetén? Ha már ez az izé is ekkora hisztériát gerjesztett?
Igen szórakoztató dolog egyébként, amikor köztársasági elnökünk pártokkal történő megegyezést, konszenzuskeresést kér számon, hiszen ő maga nagyjából akkor hajlandó erre pl. ombudsmanjai esetében, ha bánáti bazsarózsák potyognak az égből. Pártokkal nem konzultálni olyan jelölteknél, akiket végül pártok fogadnak el, és így sorozatosan kínos blamázsoknak kitenni remek szakembereket - nem éppen, khm, elnöki erény. De joga az van hozzá, kétségkívül.
Ahogyan joga volt visszaküldeni a parlamentnek azt a törvényt, amit így hat hét után fog jóváhagyni, valószínűleg változatlan formában. A kapitalizmus barátai viszont alighanem nyertek egy új barátot.
You write all night
Until the early morning light
Can't please all the people
(Ramones: "This Business Is Killing Me")
Aláír, nem ír alá - találgatták napokig a politikaelemzők az összes elképzelhető médiában, mígnem olyan szintre hozták fel az állampolgárok alkotmányjogi ismereteit, hogy ma már bárki, akit az utcán leszólítunk, élen a legendás "Mari nénivel", kívülről fújja a köztársasági elnök három opcióját egészségbiztosítás-ügyben: jóváhagyja; az Alkotmánybírósághoz fordul normakontrollért; visszaküldi az Országgyűlésnek.
"A törvénnyel nem értek egyet, nem írom alá, nem hirdetem ki" - jelentette be végül a hármas számú opciót Sólyom László, hogy aztán hosszas, kisebb ellentmondásoktól sem mentes indoklásából kiderüljön: nemcsak hogy nem tartja alkotmányellenesnek a koalíció kényszeredett, kompromisszumos verzióját, de egyenesen kevesli benne a valódi verseny elemeit.
Elég jelentős message ez ettől az államfőtől, még akkor is, ha "veszélyes kísérletnek" tartja ezt a modellt, és ha szerinte nyugaton a biztosítók közötti verseny önmagában még nem generált nagy változást a szolgáltatások minőségében (nem tudom, nem kéne-e egyszer körbevezetni egy nyugati kórházban).
*
Tegnapi döntésével Sólyom immár az ellenzék számára is kiszámíthatatlanná vált: nem azt és nem azzal a reformellenes logikával tette, amit és ahogy vártak tőle. Az ily módon "megfontolásra" hazavágott törvény max. másfél hónapot csúszhat, a koalíció az első adandó alkalommal, február 11-én napirendre tűzi és vélhetően elfogadja. Dübörög a demokrácia, akcióban a magyar checks and balances, anélkül, hogy bárki belegondolna abba, mit mondott Sólyom, és miért.
Az elnök ugyanis mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy ő is reformpárti, az egészségügyi ellátás átalakítását éppen olyan elkerülhetetlennek tartja,mint a nyugdíjrendszerét. "Alkotmányunk is lehetővé teszi a magántőke bevonását az egészségügy finanszírozásába és ellátásába, és nem zárja ki e területen a versenyt", ahogy alkotmányos lehet az eddigi etatista modell is. Ez nyilván így van, de az elnök egyik legkomolyabb aggálya leginkább az, hogy a törvény "valódi versenyt csak nagyon szűk területen" enged meg, bizonyos nyugat-európai modellekben például "a biztosítók az ár - azaz a fizetendő járulék - tekintetében is versenyeznek".
Aggódik az elnök amiatt is, hogy a hülye féletatista konstrukció (ezt nem így mondja) miatt komoly biztosítótársaságok esetleg nem lépnek be a rendszerbe, "pedig ezek rendelkeznek a szükséges biztosítási adminisztrációs szaktudással, és tőlük várható hosszú távú együttműködés." Ez ugye nem éppen az a szemlélet, amit a "tb-mentő", piac- és versenyellenes civil és szakszervezeti lobbisták vártak az elnöktől.
Jelentős csapás lehetett ez a normakontrollban bízó ellenzéknek, amely így azt szűrte le az elnök mondanivalójából, hogy "az egészségbiztosítási rendszer privatizációjáról szóló szabályozás rossz az országnak" (Fidesz), meg azt, hogy "a köztársasági elnök által említett kifogások is azt támasztják alá, hogy a törvény alkotmányossági szempontból is aggályos" (MDF). Két jelentős tévedésről van szó, de ne legyünk igazságtalanok, a szelektív hallás nem ellenzéki privilégium, a kormányzati PR is csak azt hallotta meg Sólyom indoklásából, amit meg akart hallani.
Sólyom László érvelésének egyik sarokeleme teljes mértékben egybecseng a szlovák több-biztosítós modell kidolgozójának a kritikájával. A hazai pályát jól ismerő Peter Pažitný szerint a magyar modell egyik legnagyobb hibája, hogy alig lesz verseny, mivel valószínű, hogy regionális, megyei monopóliumok jönnek létre, verseny legfeljebb csak Budapesten és Pest megyében jöhet létre, ahol négy pénztár működhet. "A fekvőbeteg szakellátás területén az egészségügyi szolgáltatók közötti verseny legfeljebb a fővárosban és az egyetemi központokban képzelhető el" - aggódott tegnap Sólyom is. Teljes joggal.
*
Az elnök másik komoly fenntartása a törvény elfogadásának módja: "semmilyen nagy reformot nem lehet sikerre vinni a terhet viselő állampolgárok bizalma nélkül", valamint valamiféle pártközi konszenzus és a szakma támogatása nélkül - állította. Ebben nyilván van igazság, még akkor is, ha ez a kitétel egyértelmű jele annak, hogy a köztársaság elnöke részben nem ezen a bolygón él, ill. régen járhatott a magyar rögvalóság talaján.
Nyilván jó lenne, ha a Fidesz nem fenyegetne visszaállamosítással, jó lenne, ha "az egészségügyben dolgozók többsége" partner lett volna a változásra - de ha a koalíció arra várna, hogy megegyezzen velük, akkor az eü-reformot legfeljebb Ráday Mihály tűzhetné műsorra az "Unokáink sem fogják látni" keretében.
Nyilván jobb lett volna valódi, a magántőkének érdemben esélyt adó reformot elfogadni, az ellenzéket pedig rábeszélni arra, hogy hagyja, amit hagyni érdemes. Tekintve azonban, hogy a Fidesznek két üzenete volt (az azonnali nemzethalál egyfelől, a hevesi szakrendelő haveri privatizációja másfelől), a koalíciónak nem volt sok választása. És hogyan képzelte volna el az elnök a konszenzuskeresést egy valódi, szlovák típusú, több-biztosítós modell elfogadása esetén? Ha már ez az izé is ekkora hisztériát gerjesztett?
Igen szórakoztató dolog egyébként, amikor köztársasági elnökünk pártokkal történő megegyezést, konszenzuskeresést kér számon, hiszen ő maga nagyjából akkor hajlandó erre pl. ombudsmanjai esetében, ha bánáti bazsarózsák potyognak az égből. Pártokkal nem konzultálni olyan jelölteknél, akiket végül pártok fogadnak el, és így sorozatosan kínos blamázsoknak kitenni remek szakembereket - nem éppen, khm, elnöki erény. De joga az van hozzá, kétségkívül.
Ahogyan joga volt visszaküldeni a parlamentnek azt a törvényt, amit így hat hét után fog jóváhagyni, valószínűleg változatlan formában. A kapitalizmus barátai viszont alighanem nyertek egy új barátot.
