Cikk továbbküldése e-mailben:

Ön neve:

Ön e-mail címe:

Címzett neve:

Címzett e-mail címe:

A kutató által kért dokumentumok titokgazdája 2004 óta a Honvédelmi Minisztérium (HM), melynek egyik intézményénél helyezték el az iratokat - tudatta az ÖM. 

Kenedi János a dokumentumokat több mint egy évtizede kéri az államtól. A magyar bíróságok már évek óta több ítéletben jogerősen is elrendelték azok kiadását, ez év májusában pedig a strasbourgi bíróság is jogsértőnek ítélte a magyar állam eljárását, ám még mindig nem tudni, hogy a kutató mikor tekinthet be az iratokba. Igaz, az iratok kiadására a strasbourgi bíróság ítéletében nem is kötelezte a magyar államot. 

Téves megállapítás

Az MTI azért fordult a az ÖM-hez, mert szombaton az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium azt közölte, hogy Kenedi János és az Önkormányzati Minisztérium között a Pesti Központi Kerületi Bíróságon jelenleg is végrehajtási eljárás van folyamatban. 

Az ÖM álláspontja ugyanakkor az, hogy "téves az a megállapítás, mely szerint az iratok kiadása tekintetében a Belügyminisztérium jogutódja az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, illetve az Önkormányzati Minisztérium lenne".
"Mindezekből fakadóan az üggyel kapcsolatban további közölnivalónk nincsen" - zárul az ÖM hétfői írásos tájékoztatása. 

Ugyanakkor szombaton az IRM sem válaszolt az MTI-nek azokra az írásban feltett kérdéseire, melyek azt firtatták: milyen jellegű iratokról van szó, mi az oka, hogy az IRM, illetve korábban a Belügyminisztérium sem a magyar bíróságok jogerős döntéseit nem hajtotta végre, sem a strasbourgi bíróság jogi álláspontjából nem volt hajlandó levonni azt a következtetést, hogy az iratokba való betekintést lehetővé kell tenni Kenedi Jánosnak. 

Az MTI szombaton afelől is érdeklődött, hogy az iratok titkossága az IRM szerint mikor jár le, illetve hogy a tárca vállalja-e annak az ódiumát, hogy ugyanabban az ügyben másodszor is eljárás induljon a magyar állam ellen a strasbourgi bíróság előtt. 

Vajon mi lehet az aktákban?

Néhány napja az MR1 Kossuth Rádióban Kenedi János ügyvédje, Csapó Annamária felvetette a kérdést, hogy vajon mi lehet azokban az aktákban, amelyeket minden politikai erő "fél" nyilvánosságra hozni. "Az időhúzás ugyanis az Orbán-kormányra éppúgy igaz, mint a későbbi szocialista kormányokra, hiszen a tíz évvel ezelőtti magyar bírósági ítéletet egyik sem hajtotta végre" - mutatott rá. 

Az Emberi Jogok Európai Bírósága ez év május 26-án adott igazat Kenedi Jánosnak a magyar állam ellen indított perben. A strasbourgi bírói fórum megállapította, hogy az ügyben az eljárás túlzott elhúzódásával sérült a panaszosnak a tisztességes eljáráshoz fűződő joga, a Belügyminisztérium folyamatos ellenállásával pedig a véleménynyilvánítás szabadságának joga. 

Ugyanis a magyar hatóság folyamatosan ellenállást tanúsított a bíróság ítéletének végrehajtásával szemben. Ez a magyar joggal is ellentétben álló, önkényes hatósági magatartás volt - olyan obstruktív cselekménysor, amelynek következményeként megállapítható: sérült Kenedinek a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő joga, hiszen nem fért hozzá akadálytalanul ahhoz a forráshoz, amelyet a tanulmány elkészítéséhez szükségesnek ítélt. 

Előzmények

A strasbourgi bíróság a nem vagyoni kár megtérítéseként 6 ezer eurót, a felmerült költségek megtérítése címén 7 ezer eurót ítélt meg Kenedinek. A történész 1998 szeptemberében az állampárti titkosszolgálatokról szóló tanulmány elkészítése céljából kért betekintést olyan iratokba, amelyek a Belügyminisztérium birtokában voltak. 

Az év novemberében a belügyi tárca megtagadta a kérés teljesítését, de Kenedi megtámadta ezt a döntést a bíróságon. A következő év januárjában a bíróság kimondta, hogy lehetővé kell tenni a betekintést a kért iratokba. 

A Belügyminisztérium 1999 novemberében felajánlotta a betekintés lehetőségét, de azzal a feltétellel, hogy Kenedi titoktartási nyilatkozatot ír alá. Ő ezt elfogadhatatlannak minősítette, és kérte a számára kedvező bírósági ítélet érvényesítését. 

A bíróság ezt 2000 decemberében el is rendelte. A belügyi tárca azonban ezután is akadályozta, hogy Kenedi közzétehesse az iratokból nyerhető információt. A minisztérium kétszer is bírságot fizetett, mert nem hajtotta végre a bíróság ítéletét. Végül aztán 2003 decemberében a szóban forgó iratokat - egy kivételével - átszállították az Országos Levéltárba, és ezzel ezek az iratok nyilvánossá váltak. A fennmaradó egy dokumentumhoz Kenedi azóta sem kapott korlátozásmentes hozzáférést.