Cikk továbbküldése e-mailben:

Ön neve:

Ön e-mail címe:

Címzett neve:

Címzett e-mail címe:

A parlament 56 jogszabályt fogadott el az elmúlt időszakban. A TASZ szerint hány olyan volt ezek közül, ami nem felelt meg a jogalkotási törvény előírásainak, sértette a jogbiztonság elvét, vagy alkotmányos alapértéket negligált?

Valamennyi jogszabályt a jogalkotási törvény megsértésével hozták meg. Ezek különböző szintű jogsértések. A legsúlyosabbak a kormány által beterjesztett jogszabályoknál történtek. Répássy Róbert hiába mondta éppen a Hírszerzőnek, hogy minden jog-, és házszabályszerűen történt, ez egyszerűen nincs így. Az elektronikus információszabadságról szóló (2005. évi XC.). törvény nagyon részletesen szabályozza a jogalkotást: fel kell tenni a tervezetet és annak szakmai indoklását a minisztérium honlapjára, lehetővé kell tenni, hogy bárki véleményt nyilvánítson, utólag összefoglalót kell készíteni a nyilvánvalóan alaptalan vélemények kivételével az elutasított véleményekről – a kormány által beterjesztett 11 javaslat egyike sem került ki minisztérium honlapjára. Nem készültek hatástanulmányok és nem volt közigazgatási egyeztetés sem, vagyis nem teljesültek a jogalkotásról szóló (1987. évi XI.) törvény szabályai sem.

A közigazgatási minisztérium másik államtitkára, Rétvéri Bence is nyilatkozott nekünk erről, ő azt mondta, a jogalkotási törvény úgyis hatályát veszti év végén, már elavult jogszabály.

A jogalkotási törvény nyilvánosságot előíró szabályait nem írta felül sem az idő, sem az Alkotmánybíróság nem kifogásolta döntésében. Ez egy nagyon rossz irány egy demokratikus jogállamban. Akkor azt is mondhatjuk: a Fidesz új alkotmányt ír tavaszra, a mostani "régivel" már minek foglalkozni. Fél évig nem lesz alkotmányunk? A jogalkotási törvényben valóban rengeteg elavult intézkedés van, de azért vannak benne garanciák, remélem, ezek az új törvényben is megmaradnak majd. Mert nemcsak a társadalmi egyeztetést, a hatástanulmányok készítését mulasztotta el a kormány, de bármilyen valós vitát ellehetetlenítenek a kormánypártok, amikor a benyújtás napján elfogadnak egy jogszabályt.

Orbán Viktor erre mondta azt, hogy a társadalmi vita már lezajlott: volt "konzultáció" a közbiztonságról, és a gazdaságról, más pontokat már a kormányprogramban szerepeltettek, ennek fényében emelték kormányra a választók a Fideszt.

A jogalkotás átláthatósága azt jelenti, hogy azon kívül, hogy az országgyűlés maga is érdemi vitát folytat egy javaslatról, az érintett szereplők beleszólása igen is fontos, ez nyilván nem azt jelenti, hogy minden törvényről az egész ország vitázik. Hogy a Fideszt mire hatalmazták el a választópolgárok? Elsősorban a legitim kormányzásra. A jogalkotás garanciáinak kiiktatására demokráciában nem lehet felhatalmazást kapni.

De nem a kormány alkot jogot, a parlament fogadta el az összes törvényt.

Ezek a törvények az átlátható működés mellett többek közt azt garantálják, hogy a kodifikációt hozzáértők végezzék. Hogy valaki például nézze meg, harmonizál-e a törvény az uniós joggal. Hogy van-e belső koherencia a jogszabályok között. A kormány negligálta ezeket a szabályokat, ezért is van annyi hiba a benyújtott javaslatokban, de ugyanez igaz az egyéni képviselői indítványokra is. Elképesztő javaslatokkal találkoztunk. Például az úgynevezett "médiaalkotmányhoz" bekerült egy olyan módosító javaslat, ami olyan sajtótermék-definíciót tartalmaz, ami más, mint a sajtótörvény sajtótermék-definíciója, amit viszont nem terveznek hatályon kívül helyezni. Van hatvan törvény, amiben a sajtótermékre vonatkozó különböző szabályok szerepelnek: innentől mit kezdjünk ezzel, ha két eltérő definíció is érvényes lesz? Melyik sajtótermékre vonatkoznak majd ezek a szabályok? Ezekhez nem kell értenie egy egyéni képviselőnek, de egy minisztériumban kell, hogy legyenek hozzá szakértők. Persze párnapos jogalkotás során erre a munkára nincs idő.

A Fidesz viszont azzal érvelt, hogy a kormányváltás után közvetlenül még nem akarták a régi minisztériumi apparátusra bízni a kodifikációt, mert "nem volt meg a bizalmi viszony".

Ez maga is egy súlyos gond tünete, azé, hogy Magyarországon a közszolgálati életpályát folyamatosan politikai érdekeknek rendelik alá. De még így sem igaz, hogy egy minisztériumból minden kodifikátort elküldenek. Aki egy szakterületen éveken át járt ki Brüsszelbe, annak pótolhatatlan a szaktudása. Az EU-s jogharmonizáció nem politikai bizalom kérdése, valami vagy illeszkedik, vagy nem. Nem legitimálja a jogellenes jogalkotást, hogy kádercserét hajt végre a kormány. Az elmúlt két hónap felelőtlen jogalkotásának súlyos hosszú távú következményei lehetnek. Nem csak a rossz, hanem a jó szabályok legitimitása is kétségessé válik. Ha arra lehet számítani, hogy folyamatosan megsértik a jogalkotási törvényt, az veszélyezteti az egész magyar jogrendszer működését. Itt látunk nagyon súlyos deficitet, több más civil szervezettel együtt.

A TASZ szerint a Fidesz-KDNP egyszer sem tartotta be a rájuk vonatkozó törvényeket (Fotó: Györffy Anna)

A jogszabályok nagyobbik részét egyéni indítványként nyújtották be, itt viszont nem ír elő egyeztetést a törvény.

Igen, de az egyéni képviselői indítvány célja, hogy az ellenzék is nyújthasson be törvényjavaslatokat. A kormánypártok 45 ilyen javaslatot terjesztettek be, köztük hat alkotmánymódosítást, egész törvénycsomagokat. Hatástanulmányt, valamint részletes indoklást az egyéni indítványnál is előír a törvény. Ez azért is nagyon fontos, hogy kiderüljön a jogalkotó szándéka a jogszabállyal, ami alapvető a törvény alkalmazása során. Ha ez az indoklás mindössze annyi, hogy "mert ez a 29 pont egyik pontjának végrehajtása", ebből semmi nem derül ki. Ha ilyen pongyola módon folyik a törvénykezés, folyamatosan alkotmánybírósághoz kell majd fordulni, holott a miniszterelnök pont az ellenkezőjét szeretné saját nyilatkozata szerint. Egészen lesújtó eredményt hozott szerintünk ez a törvényhozási dömping.

Ezt hogy érti?

Ha egy alkotmányellenes jogszabályt alkotmánymódosítással próbálnak alkotmányossá tenni, az nem a demokratikus jogállam működése. Az Alkotmány nem arra való, hogy a kedvünk szerint módosítgassuk. Én ritkán használom a tisztelet szót, a Fidesz annál többször, mégis azt gondolom, hogy nem tartják tiszteletben az alkotmányossági alapértékeket. A hatályos alkotmányunk alapjogi katalógusa például nagyon jó, és az Alkotmánybíróság értelmezésével kiegészítve egy biztos alapon álló demokratikus rendszert teremtett. Ha ebbe elkezdünk ki-, beírogatni szavakat, akár lényegtelennek tűnőket is (például elég arra a kutyakomédiára gondolni, hogy szerepeljen-e a szólásszabadság is a véleménynyilvánítás szabadsága mellett), akkor az az bíróságok számára is nagy gondokat jelent majd. Egy becsületsértési pernél például nagyon nem lesz mindegy, hogy mi a véleménynyilvánítás és a szólásszabadság, mint alapjog egymáshoz való viszonya. Nem is beszélve az alkotmányos alapértékeket lebontó törvényekről.

Ezek közül melyiket tartják a legsúlyosabbnak?

Az alkotmánybírák az OVB, a GVH tagjainak megválasztására vonatkozó új szabályokat, az új büntetőpolitikát, az állam átláthatóságának szűkítését és a visszamenőleges jogalkotást. Utóbbi egy elképesztően rossz irányt mutat, ami gazdasági szempontból is igen veszélyes. Innentől soha nem tudhatja senki, hogy amit ma tesz, az holnap nem válik-e utólagosan jogszabályellenessé. Egy befektető sosem lehet biztos benne, hogy nem vetnek-e ki rá bármilyen címen visszamenőleges hatályú büntetőadót. A konkrét politikai cél, a magas végkielégítések visszaszerzése sem legitimál ilyen lépést.

De ha mindezekhez módosítják az alkotmányt, akkor az Alkotmánybíróság már nem nézheti, hogy alaptörvénybe ütköző volt-e a módosítás, ha jól tudom.

Ez a mostani egy nagyon fontos tesztidőszak ennek a kérdésnek a megítélésében. Alkotmányjogászok között sincs egyetértés ebben a kérdésben, beleértve az Alkotmánybíróság tagjait is. Szerintem van olyan, hogy alkotmányellenes alkotmánymódosítás. A konkrét esetben kérdés, hogy az Alkotmánybíróság azon az alapon vizsgálhat-e egy szabályt, hogy a hatálybaléptető rendelkezés későbbi, mint a jogszabály hatálya.

Lex Járai, Lex Borkai, Lex Sláger – csak úgy sorjáznak a kifejezetten "személyre szabott" jogszabályok. Ezek mennyire állhatják ki az alkotmányosság próbáját?

Volt már egy Lex Sláger, ami a frekvenciák pályáztatásának elhalasztására vonatkozott 2007-ben, az akkor alkotmányellenesnek találtatott, ez alapján a mostani is az valószínűleg. A jogszabályok egy része a politikai akarat, a saját emberek helyzetbe hozása érdekében született meg, amivel nagyon fontos alkotmányos garanciát írtak felül. 

A másik kérdéskör a jogalkotás mögött rejlő koncepciókkal kapcsolatos. Például a fiatalkorúak elzárása, ami nemcsak nemzetközi egyezményekbe ütközik, de szembe megy mindazzal a jogfejlődéssel, amin a nyugati világ az utóbbi évtizedekben végigment: a fiatalkorúaknak nevelésre és segítségre van szükségük a megtorlás helyett . Itt a teljes szakma véleményének figyelmen kívül hagyásával történt a büntető törvénykönyv módosítása. Úgy tűnik, a 27 uniós tagállam közül egyedüliként hátraarcot csináltunk.

De a BTK-szigorításra alapvető társadalmi igény van.

A kormány erre hivatkozik. De a társadalmi igény megfoghatatlan fogalom. Nem tudom, arra lesz-e igénye egy szülőnek, hogy ha a gyereke szombat este ellop egy üveg whiskyt a boltból, vagy a haverokkal bulizva csinál valami más hülyeséget, akkor leültessék érte 30 napra, amit felnőtt bűnözőkkel kell majd letöltenie. Akkor hol lesz ez a hipotetikus igény? Nemcsak a büntetőjog, hanem például az állam működésének átláthatósága terén is érzékelhető a hátraarc. Egy sor olyan jogszabályt hozott a parlamentben a Fidesz-KDNP, ami azt szolgálja, hogy a választók egyre kevesebb adathoz, információhoz férhessenek hozzá, egyre nehezebben ellenőrizhessék a hatalmon lévőket.