Főoldal / Publicisztika
betűméret: 
Rendszerváltás 2.0
Megosztás
Alapjaiban sem sikerült definiálni a rendszerváltás utáni Magyarországot. Mi a viszonyunk a múltunkhoz, az adottságainkhoz, a szomszédainkhoz, a határon túli magyarokhoz, Európához? Egy csomó alapvető kérdés megválaszolatlan, amelyeknek tisztázása nélkül egy ország nem tud rendesen működni.
"Mocskos idők, a sarokba bújva,
A jövő itt van, kezdjük újra!"
(Európa Kiadó: Mocskos idők)
Politizálni szeretnének a szakkollégisták. Épp húsz évvel az után, hogy az akkori szakkollégisták is politizálni kezdtek. De van itt még más is az erőltetett történelmi párhuzamok kedvelőinek.
1988-ban az MSZMP volt hatalmon, egy pártfőtitkár-miniszterelnökkel az élén. Ma az utódpártjuk, egy pártelnök-miniszterelnök vezetésével. '88-ra az osztogatásból-hitelfelvételből finanszírozott jólét politikája megbukott, a nemzetközi válság "begyűrűzésével" megfejelve, hasonlóan, mint most. A magyar külpolitikát a határon túli magyarok ügyében akkor a románok mosták le, most a szlovákok.
Húsz éve még az állampárt nyúlta a mainstream médiát: a mostani nem egy, hanem egy-egy párt kezében van, '88-ból itt maradt arcokkal; a mai "szamizdat" a blogszféra. Nyolcvannyolc volt az akkori berendezkedéssel szemben újat akaró politikai erők aktivizálódásának éve: mostanában megint szaporodnak a "másképp gondolkodók".
Bizonyára találhatók még további analógiák. Az azonban, hogy húsz évvel a rendszerváltás kezdete után Magyarországon valami nem stimmel, e nélkül is leszűrhető, hiszen mindenki válságról beszél: morálisról, gazdaságiról, politikairól, társadalmiról. Meg "gengszterváltásról". Arról, hogy ebben az országban megállt az idő, nem változott semmi évek óta, nem is volt rendszerváltás, vagy ami volt, megbukott.
Pedig a rendszerváltás nem bukott meg. Ha megbukott volna, akkor gyanítom, sokkal rosszabb helyzetben lennénk, mint most. Például valami szovjet utódállam-szerű fél-diktatúrában, ahol újságírókat gyilkolnak, és nem egyszer vernek szét brutálisan ellenzéki tömegdemonstrációt, hanem rendszeresen.
A rendszerváltás a kitűzött céljait teljesítette. Létrejött a demokratikus, kapitalista, szabad, egyenlő és még ki tudja milyen Magyar Köztársaság. Csakhogy a szerkezet nem akar működni. Folyat, füstöl, valami zörög benne, és drága a működtetése.
Nem kell új rendszerváltozás, hanem a régivel kellene kezdeni valamit. A huszadik évhez közeledve itt lenne az ideje végiggondolni, mi sikerült, mi lett elszúrva, hogyan, és mi kellene ahhoz, hogy a papíron létező szabadpiaci demokratikus jogállamból működő és fejlődőképes társadalmi-gazdasági-politikai konstrukció legyen.
Ez két okból sem ártana. Egyrészt, mert azok a problémák, amiket ma oly gyakran emlegetnek a hervasztó magyarországi közállapotok fokmérőjeként, többnyire következményei az igazi gondoknak. Korrupció, bürokrácia, apátia, utcai erőszak: ezek mind jelentősebb és bonyolultabb problémáknak a következményei, melyekről a mai közélet keretei között alig lehet érthetően és hatásosan beszélni.
A másik ok, ami szükségessé tenné a rendszerváltás eredményeivel való szembenézést, az maga a szikár nemzetgazdasági kényszer. Nem igaz, hogy ilyeneken ötletelni csupán értelmiségi időpazarlás, hiába láttunk bőséggel semmit nem érő nagy ívű terveket, magyarázatokat és ötletrohamokat az elmúlt években.
*
Az elmúlt húsz év legnagyobb hibája ugyanis pont az, hogy ebben az országban szinte semmi nem lett alaposan végiggondolva, kitalálva és következetesen végrehajtva.
A magyar gazdaságon például nem igazán látszik, hogy lenne világos fejlődési iránya, határozott céljai és következetes támogatási-irányítási rendszere. A Kárpát-medence szellemi központja akartunk lenni. Történt olyan átfogó folyamat, mely az általános iskoláktól a kutatás-fejlesztésig megpróbálja mindezt összehangolni és ésszel-pénzzel támogatni? Mi van a turizmussal? A vidékfejlesztéssel? A pólusvárosokkal, az olimpiával, a hadsereggel, a körgyűrűvel?
De ezek is csak részletkérdések, hiszen alapjaiban sem sikerült definiálni a rendszerváltás utáni Magyarországot. Mi a viszonyunk a múltunkhoz, az adottságainkhoz, a szomszédainkhoz, a határon túli magyarokhoz, Európához? Egy csomó alapvető kérdés megválaszolatlan, amelyeknek tisztázása nélkül egy ország nem tud rendesen működni.
Nem is működik rendesen. A rendszerváltás óta elért eredmények jellemzője a felemásság. Az állami szféra, az oktatás, a szociális ellátás, a bérek és juttatások rendszere félig-meddig sem, ad hoc jelleggel lett megreformálva, többnyire csak kisebb feladatot jelentő területeken. A problémák nagy részét az állam egyszerűen eladta, ami nem lenne önmagában baj, csak az általános tapasztalat szerint a vásárlókon kívül más nem járt jól ezzel.
Sikeresen csatlakoztunk a nyugati világhoz. Szabadok a határok, NATO-, EU-tagok vagyunk. Ezt viszont képtelenek vagyunk rendesen kihasználni. EU-pályázatok milliárdjai úsznak el az itthoni töketlenkedés miatt. A nyugati országok szakmai elvárásainak sokszor nem tudunk megfelelni, másfelől viszont gondolkodás nélkül bezabáljuk az utolsó hülye EU-rendeletet is.
Megteremtődtek a nyilvánosság, a számonkérhetőség, a társadalmi önszerveződés alapfeltételei. A működésükkel azonban komoly problémák vannak. Általánosan jellemző a szabályok "ha te is, én is" alapú felrúgása.
Ez azért lehet, mert a "liberális minimum", a demokrácia alapértékeinek lefektetése nem sikerült. Az ország lakosságának jelentős csoportjai gondolnak teljesen mást alapvető kérdésekről vagyoni, származási helyzetük, politikai preferenciáik alapján. Ez eleve gátolja, hogy egyrészt az írott jog, másrészt olyan normarendszer működjön, mely a mindennapi élet kereteit és szabályait meghatározza.
Így nem tudnak hatásosan működni az államon kívüli fékek és ellensúlyok sem. A civil szféra az utóbbi pár évben tudott csak kimászni valamennyire a nevetségesség homályából, de társadalmi befolyása csekély. A sajtóval hasonló a helyzet, hiszen a média nagyrészt a pártok, vagy a bulvár martaléka.
A fejekben nem történt rendszerváltás. A magyar társadalom nem lett "ránevelve" a szocializmus utáni állapotra. A többség még mindig a mindenható állam fentről lenyúló, adni és büntetni is tudó kezében hisz, és az "elittől" vár mindent, az önszerveződőket, a jogaikért harcolókat viszont hülyének nézi. Sok mindent egyszerűen azért utál a piacban és a szabadságban, mert nem érti, és képtelen jól használni.
Az átnevelés nehezen is történhetett volna meg, hiszen a közélet ugyanazoknak a játszótere, akiké húsz éve is volt. Ugyanaz a "féltudású magyar elit" irányít, akik közt a politkai-közéleti tematikától, a nyelvhasználattól a problémakezelésig alig változott valami. Kevés és lassan ér el átütő változásokat az a néhány pozitív kivétel, mint a Sziget fesztivál, a Petőfi rádió, vagy azok a magyar vállalkozások, melyeket nemzetközi látókörrel és tapasztalatokkal, naprakész tudással rendelkező management vezet.
A generációváltás sikertelensége a politikusokon látszik meg a legjobban. A kilencvenes évek második felében aktivizálódókat berántotta a parlamenti pártok épp kiüresedő politizálása: ők most épp vádlottak padján ülnek, vagy egy Fidesz-logó előtt állva ismételgetik, hogy a kormány hazudik. Aki pedig megpróbál újítani, könnyen Almássy Kornél sorsára juthat.
A társadalom vezető rétegei azonban nem csak megújulni nem képesek. Az utóbbi években kiteljesedő, kiüresedett ideológiákra épülő szekértábor-harc olyan ördögi kört hozott létre, mely konstruktivitás helyett haszontalan küzdelmek és erőtlen látszatmegoldások kényszerpályáiból áll, azokat is belekényszerítve, akik távol állnának az egésztől. Ennek több oka van, de annak biztosan köszönhető, hogy a rendszerváltó elit elvesztette az erejét a rendszerváltás továbbfejlesztéséhez. A válság egyik alapja ez a nemzedéki kifulladás.
*
A rendszerváltás szemmel láthatólag nem megy egyik napról a másikra. Hosszú évekig tartó folyamatként tud csak beépülni a társadalom zsigereibe a demokrácia és a kapitalizmus.
Azt is meg kell érteni végre, hogy a kádárizmus jóléti szedáltságot, ál-szabadságot eredményező évei, és a vér helyett alkukból született rendszerváltás nem teszik lehetővé, hogy Magyarországon néhány év alatt megvalósuljon a működőképes kapitalista demokrácia. A "tetszettek volna forradalmat csinálni" igazsága beigazolódott. Emiatt továbbra is lenne tennivaló.
A mostani elit azonban eljutott a holtpontra. Ez alapjában gátolja a rendszerváltás által megteremtett alapértékek továbbfejlődését. Helyette az van, amit ma magunk körül látunk, s aminek következtében rengeteg pénz, energia, idő és tehetség pazarolódik el, miközben egyre nagyobb az apátia és a frusztráció. Innen kellene továbblépni. Nem új rendszerváltás kell, hanem új rendszerváltók.
Jóval öntudatosabb, kevésbé elit-vezérelt országra van szükség. Paradox módon azonban először egy új "elitnek" kellene kifejlődnie, hiszen a társadalom egésze magától nem fog nagyobb öntudatra ébredni. Olyan újfajta gondolkodásmód, mentalitás és főleg tudás kell, ami képes továbbvezetni onnan, ahol jelenleg megakadtunk.
Mindenképp értékelni kell az eltelt húsz évet és magát a rendszerváltást. Ez ugyanis a korszerű tudás alapján értékelve világos útmutatásokkal fog szolgálni a hogyan tovább kérdésében. Emellett pedig nyilvánvalóan szükséges egy olyan új közéleti-politikai hangnem megjelenése és megerősödése, mely képes az embereket mobilizálni, és az eddigi "elitet", a pártokat, a szellemi élet vezéreit rákényszeríteni a megújulás-marginalizálódás válaszútjára.
Több dolog is van, ami az újdonság reményével kecsegtet. A civil érdekérvényesítésben sikereket elérő mozgalmak bázisán megalakult Lehet Más a Politika az állampolgári öntudatra, önszerveződésre építve próbál egyfajta nyugat-európai zöldpártiságot meghonosítani, mely egyebek közt a honi liberálisok által "elfelejtett" liberális alapértékeket teremtené újra.
A jobboldalon is egyre szervezettebben jelennek meg olyanok, akik akár politikai célokból, akár nem, de egy, a jobboldali pártok kiüresedett ideológiáján és a szélsőjobb vállalhatatlan nemzetieskedésén túlmutató, (ön)kritikai érzékkel rendelkező, korszerű, nemzeti értékeket felvállaló, ugyanakkor liberális irányba is nyitott konzervatív gondolkodás- és beszédmódot próbálnak meg meghonosítani.
Rajtuk kívül még mások is szervezkednek, írnak, gondolkodnak, köztük a kiábrándult rendszerváltók is számosan. A különféle ideológiai alapokat összeköti, hogy a mai politika párbeszéd-képtelenségén, elavult szóhasználatán, és valós problémáktól való elfordulásán igyekszenek túllépni témaválasztásban, hangnemben és minőségben.
Ettől most még botorság lenne túl sokat várni, főleg a jelenlegi "rendszer" azonnali megdöntését, s az eddigiek alapján "forradalmi" változásoknak hosszabb távon is kicsi az esélye. A jelzés azonban biztató: van igény és képesség az újra. Felnőtt egy újabb generáció, mely talán már képes függetleníteni magát az elmúlt húsz év megmerevedett közéleti-politikai rendszerétől. Itt lenne az ideje.
A jövő itt van, kezdjük újra!"
(Európa Kiadó: Mocskos idők)
Politizálni szeretnének a szakkollégisták. Épp húsz évvel az után, hogy az akkori szakkollégisták is politizálni kezdtek. De van itt még más is az erőltetett történelmi párhuzamok kedvelőinek.
1988-ban az MSZMP volt hatalmon, egy pártfőtitkár-miniszterelnökkel az élén. Ma az utódpártjuk, egy pártelnök-miniszterelnök vezetésével. '88-ra az osztogatásból-hitelfelvételből finanszírozott jólét politikája megbukott, a nemzetközi válság "begyűrűzésével" megfejelve, hasonlóan, mint most. A magyar külpolitikát a határon túli magyarok ügyében akkor a románok mosták le, most a szlovákok.
Húsz éve még az állampárt nyúlta a mainstream médiát: a mostani nem egy, hanem egy-egy párt kezében van, '88-ból itt maradt arcokkal; a mai "szamizdat" a blogszféra. Nyolcvannyolc volt az akkori berendezkedéssel szemben újat akaró politikai erők aktivizálódásának éve: mostanában megint szaporodnak a "másképp gondolkodók".
Bizonyára találhatók még további analógiák. Az azonban, hogy húsz évvel a rendszerváltás kezdete után Magyarországon valami nem stimmel, e nélkül is leszűrhető, hiszen mindenki válságról beszél: morálisról, gazdaságiról, politikairól, társadalmiról. Meg "gengszterváltásról". Arról, hogy ebben az országban megállt az idő, nem változott semmi évek óta, nem is volt rendszerváltás, vagy ami volt, megbukott.
Pedig a rendszerváltás nem bukott meg. Ha megbukott volna, akkor gyanítom, sokkal rosszabb helyzetben lennénk, mint most. Például valami szovjet utódállam-szerű fél-diktatúrában, ahol újságírókat gyilkolnak, és nem egyszer vernek szét brutálisan ellenzéki tömegdemonstrációt, hanem rendszeresen.
A rendszerváltás a kitűzött céljait teljesítette. Létrejött a demokratikus, kapitalista, szabad, egyenlő és még ki tudja milyen Magyar Köztársaság. Csakhogy a szerkezet nem akar működni. Folyat, füstöl, valami zörög benne, és drága a működtetése.
Nem kell új rendszerváltozás, hanem a régivel kellene kezdeni valamit. A huszadik évhez közeledve itt lenne az ideje végiggondolni, mi sikerült, mi lett elszúrva, hogyan, és mi kellene ahhoz, hogy a papíron létező szabadpiaci demokratikus jogállamból működő és fejlődőképes társadalmi-gazdasági-politikai konstrukció legyen.
Ez két okból sem ártana. Egyrészt, mert azok a problémák, amiket ma oly gyakran emlegetnek a hervasztó magyarországi közállapotok fokmérőjeként, többnyire következményei az igazi gondoknak. Korrupció, bürokrácia, apátia, utcai erőszak: ezek mind jelentősebb és bonyolultabb problémáknak a következményei, melyekről a mai közélet keretei között alig lehet érthetően és hatásosan beszélni.
A másik ok, ami szükségessé tenné a rendszerváltás eredményeivel való szembenézést, az maga a szikár nemzetgazdasági kényszer. Nem igaz, hogy ilyeneken ötletelni csupán értelmiségi időpazarlás, hiába láttunk bőséggel semmit nem érő nagy ívű terveket, magyarázatokat és ötletrohamokat az elmúlt években.
*
Az elmúlt húsz év legnagyobb hibája ugyanis pont az, hogy ebben az országban szinte semmi nem lett alaposan végiggondolva, kitalálva és következetesen végrehajtva.
A magyar gazdaságon például nem igazán látszik, hogy lenne világos fejlődési iránya, határozott céljai és következetes támogatási-irányítási rendszere. A Kárpát-medence szellemi központja akartunk lenni. Történt olyan átfogó folyamat, mely az általános iskoláktól a kutatás-fejlesztésig megpróbálja mindezt összehangolni és ésszel-pénzzel támogatni? Mi van a turizmussal? A vidékfejlesztéssel? A pólusvárosokkal, az olimpiával, a hadsereggel, a körgyűrűvel?
De ezek is csak részletkérdések, hiszen alapjaiban sem sikerült definiálni a rendszerváltás utáni Magyarországot. Mi a viszonyunk a múltunkhoz, az adottságainkhoz, a szomszédainkhoz, a határon túli magyarokhoz, Európához? Egy csomó alapvető kérdés megválaszolatlan, amelyeknek tisztázása nélkül egy ország nem tud rendesen működni.
Nem is működik rendesen. A rendszerváltás óta elért eredmények jellemzője a felemásság. Az állami szféra, az oktatás, a szociális ellátás, a bérek és juttatások rendszere félig-meddig sem, ad hoc jelleggel lett megreformálva, többnyire csak kisebb feladatot jelentő területeken. A problémák nagy részét az állam egyszerűen eladta, ami nem lenne önmagában baj, csak az általános tapasztalat szerint a vásárlókon kívül más nem járt jól ezzel.
Sikeresen csatlakoztunk a nyugati világhoz. Szabadok a határok, NATO-, EU-tagok vagyunk. Ezt viszont képtelenek vagyunk rendesen kihasználni. EU-pályázatok milliárdjai úsznak el az itthoni töketlenkedés miatt. A nyugati országok szakmai elvárásainak sokszor nem tudunk megfelelni, másfelől viszont gondolkodás nélkül bezabáljuk az utolsó hülye EU-rendeletet is.
Megteremtődtek a nyilvánosság, a számonkérhetőség, a társadalmi önszerveződés alapfeltételei. A működésükkel azonban komoly problémák vannak. Általánosan jellemző a szabályok "ha te is, én is" alapú felrúgása.
Ez azért lehet, mert a "liberális minimum", a demokrácia alapértékeinek lefektetése nem sikerült. Az ország lakosságának jelentős csoportjai gondolnak teljesen mást alapvető kérdésekről vagyoni, származási helyzetük, politikai preferenciáik alapján. Ez eleve gátolja, hogy egyrészt az írott jog, másrészt olyan normarendszer működjön, mely a mindennapi élet kereteit és szabályait meghatározza.
Így nem tudnak hatásosan működni az államon kívüli fékek és ellensúlyok sem. A civil szféra az utóbbi pár évben tudott csak kimászni valamennyire a nevetségesség homályából, de társadalmi befolyása csekély. A sajtóval hasonló a helyzet, hiszen a média nagyrészt a pártok, vagy a bulvár martaléka.
A fejekben nem történt rendszerváltás. A magyar társadalom nem lett "ránevelve" a szocializmus utáni állapotra. A többség még mindig a mindenható állam fentről lenyúló, adni és büntetni is tudó kezében hisz, és az "elittől" vár mindent, az önszerveződőket, a jogaikért harcolókat viszont hülyének nézi. Sok mindent egyszerűen azért utál a piacban és a szabadságban, mert nem érti, és képtelen jól használni.
Az átnevelés nehezen is történhetett volna meg, hiszen a közélet ugyanazoknak a játszótere, akiké húsz éve is volt. Ugyanaz a "féltudású magyar elit" irányít, akik közt a politkai-közéleti tematikától, a nyelvhasználattól a problémakezelésig alig változott valami. Kevés és lassan ér el átütő változásokat az a néhány pozitív kivétel, mint a Sziget fesztivál, a Petőfi rádió, vagy azok a magyar vállalkozások, melyeket nemzetközi látókörrel és tapasztalatokkal, naprakész tudással rendelkező management vezet.
A generációváltás sikertelensége a politikusokon látszik meg a legjobban. A kilencvenes évek második felében aktivizálódókat berántotta a parlamenti pártok épp kiüresedő politizálása: ők most épp vádlottak padján ülnek, vagy egy Fidesz-logó előtt állva ismételgetik, hogy a kormány hazudik. Aki pedig megpróbál újítani, könnyen Almássy Kornél sorsára juthat.
A társadalom vezető rétegei azonban nem csak megújulni nem képesek. Az utóbbi években kiteljesedő, kiüresedett ideológiákra épülő szekértábor-harc olyan ördögi kört hozott létre, mely konstruktivitás helyett haszontalan küzdelmek és erőtlen látszatmegoldások kényszerpályáiból áll, azokat is belekényszerítve, akik távol állnának az egésztől. Ennek több oka van, de annak biztosan köszönhető, hogy a rendszerváltó elit elvesztette az erejét a rendszerváltás továbbfejlesztéséhez. A válság egyik alapja ez a nemzedéki kifulladás.
*
A rendszerváltás szemmel láthatólag nem megy egyik napról a másikra. Hosszú évekig tartó folyamatként tud csak beépülni a társadalom zsigereibe a demokrácia és a kapitalizmus.
Azt is meg kell érteni végre, hogy a kádárizmus jóléti szedáltságot, ál-szabadságot eredményező évei, és a vér helyett alkukból született rendszerváltás nem teszik lehetővé, hogy Magyarországon néhány év alatt megvalósuljon a működőképes kapitalista demokrácia. A "tetszettek volna forradalmat csinálni" igazsága beigazolódott. Emiatt továbbra is lenne tennivaló.
A mostani elit azonban eljutott a holtpontra. Ez alapjában gátolja a rendszerváltás által megteremtett alapértékek továbbfejlődését. Helyette az van, amit ma magunk körül látunk, s aminek következtében rengeteg pénz, energia, idő és tehetség pazarolódik el, miközben egyre nagyobb az apátia és a frusztráció. Innen kellene továbblépni. Nem új rendszerváltás kell, hanem új rendszerváltók.
Jóval öntudatosabb, kevésbé elit-vezérelt országra van szükség. Paradox módon azonban először egy új "elitnek" kellene kifejlődnie, hiszen a társadalom egésze magától nem fog nagyobb öntudatra ébredni. Olyan újfajta gondolkodásmód, mentalitás és főleg tudás kell, ami képes továbbvezetni onnan, ahol jelenleg megakadtunk.
Mindenképp értékelni kell az eltelt húsz évet és magát a rendszerváltást. Ez ugyanis a korszerű tudás alapján értékelve világos útmutatásokkal fog szolgálni a hogyan tovább kérdésében. Emellett pedig nyilvánvalóan szükséges egy olyan új közéleti-politikai hangnem megjelenése és megerősödése, mely képes az embereket mobilizálni, és az eddigi "elitet", a pártokat, a szellemi élet vezéreit rákényszeríteni a megújulás-marginalizálódás válaszútjára.
Több dolog is van, ami az újdonság reményével kecsegtet. A civil érdekérvényesítésben sikereket elérő mozgalmak bázisán megalakult Lehet Más a Politika az állampolgári öntudatra, önszerveződésre építve próbál egyfajta nyugat-európai zöldpártiságot meghonosítani, mely egyebek közt a honi liberálisok által "elfelejtett" liberális alapértékeket teremtené újra.
A jobboldalon is egyre szervezettebben jelennek meg olyanok, akik akár politikai célokból, akár nem, de egy, a jobboldali pártok kiüresedett ideológiáján és a szélsőjobb vállalhatatlan nemzetieskedésén túlmutató, (ön)kritikai érzékkel rendelkező, korszerű, nemzeti értékeket felvállaló, ugyanakkor liberális irányba is nyitott konzervatív gondolkodás- és beszédmódot próbálnak meg meghonosítani.
Rajtuk kívül még mások is szervezkednek, írnak, gondolkodnak, köztük a kiábrándult rendszerváltók is számosan. A különféle ideológiai alapokat összeköti, hogy a mai politika párbeszéd-képtelenségén, elavult szóhasználatán, és valós problémáktól való elfordulásán igyekszenek túllépni témaválasztásban, hangnemben és minőségben.
Ettől most még botorság lenne túl sokat várni, főleg a jelenlegi "rendszer" azonnali megdöntését, s az eddigiek alapján "forradalmi" változásoknak hosszabb távon is kicsi az esélye. A jelzés azonban biztató: van igény és képesség az újra. Felnőtt egy újabb generáció, mely talán már képes függetleníteni magát az elmúlt húsz év megmerevedett közéleti-politikai rendszerétől. Itt lenne az ideje.
Rendszerváltás 2.0 - kommentek
2009-02-09 11:03:41 - MilosMiklós
A politikában a hóhért is utoléri a hátulütő1990, az új demokrácia bölcsője. Sokféle ember ringatózott benne. Rendszerváltó történeteink kezdő politikusok botladozásairól mesélnek – egy parlamenti tanú szemszögéből. Ezúttal a bizottsági meghallgatások két oldaláról meg a bruttó és a nettó különbségéről.
http://zona.hu/article/2043/a-politikaban-a-hohert-is-utoleri-a-hatuluto.html
2008-12-04 12:42:21 - Sierra
"3. a civil szfera azert annyira eros, hogy a kadarista modszerek ( szemkiloves, megfelemlites ) mar ne legyen alkalmazhato"-- Nekem úgy tűnik, hogy az alkalmazói sikeresen leverték ezzel az állítólag nem működő eszközzel az elkúrás, semmittevés és hazudozás elutasításából táplálkozó felkelés-szerűséget és ezt a magyar nép többsége jóindulatú közönnyel szemlélte. Két tényezőnek nem tetszett ez igazából: a felkelőknek és a külföldi sajtónak. Ezek egyike sem olyan, hogy 2010-ben választást lehessen nyerni rajtuk, innentől pedig levertük, oszt jónapot. Csatolja be mindenki a biztonsági öveket: a módszer működik és legközelebb ti is kaphattok gumibotot a hátatokra, ha valami nem tetszik.
(Kéretik írásomat nominálisan értelmezni, betű szerint úgy, ahogy le van írva. Mindennemű találgatás, hogy mi az én politikai hitvallásom, mellélő, ha a tényekkel való szembenézést a tények helyeslésének veszi.)
2008-12-04 12:33:43 - Sierra
"Jóval öntudatosabb, kevésbé elit-vezérelt országra van szükség. Paradox módon azonban először egy új "elitnek" kellene kifejlődnie, hiszen a társadalom egésze magától nem fog nagyobb öntudatra ébredni. Olyan újfajta gondolkodásmód, mentalitás és főleg tudás kell, ami képes továbbvezetni onnan, ahol jelenleg megakadtunk."-- Kedves Ádám, ez a wishful thinking. Látod a problémát: a magyar társadalom összességében véve nem érett a demokrácia nyugati megfelelőjére, és münchhauseni megoldást vizionálsz, hogy a problémát mégis a nyugati demokrácia keretei között tudjad megoldani. Holott az elmúlt húsz éve legfontosabb politikai tanulsága az volt, hogy az emberek nem arra vágytak, amit 89-ben az elit számukra megteremtett, a nyugati demokráciára és nem is tudják működtetni. Ezért erodálódik a magyar demokrácia. A megoldás valóban egy új elit kezében van, de az nem a demokrácia hmm, szélesítése felé fog mutatni, hanem éppen ellenkezőleg. Ha ugyanis valóban a magyar rögvalóságból akarunk kiindulni annak megragadásához, hogy ez országban miféle berendezkedés, miféle politikai szisztéma mellett érhetne el a társadalom jobb teljesítményt, akkor szembe kell néznünk vele, hogy a magyar társadalom egy autoriterebb, irányítóbb keretrendszerben érezné otthon magát. Ezt rakás szociológiai felmérésünk ordítja.
Jöhet ide Lehetmásapolitika, meg mindenféle írói körök, műhelyek. Annyi lesz a támogatottságuk, mint 89-ben a demokratikus ellenzéknek, semennyi. És el fognak hasalni, demokratikusan.
2008-12-04 11:55:38 - PRDC
Kituno cikk. legszivesebben en is egy hasonlo esszeben reflektalnek, de minek.A strategianelkuliseg ( kulonosen az EU-s, kutatasi es oktatasi strategia nemletezese ) felemlitese miatt a szerzonek egy kulon plusz pont.
A meritokracia hianya ( L. feltudasu elit ) nagyreszt ezzel osszefugg. Nem tudom, hogy az 11tarsak hulyek ennek a felismeresehez, vagy felsimertek, es eppen azert szabotaljak. Ez az elit rekrutalodasaval ossszefugg, L. amit az elozo HSz ban elmondtam.
Most nehany specifikus reflexio.
I. A kulonbsegek az 1989es helyzet es a mai helyzet kozott :
1. Nincsenek benn az oroszok
2. nincs mar elprivatizal6o allami vagyon
3. a civil szfera azert annyira eros, hogy a kadarista modszerek ( szemkiloves, megfelemlites ) mar ne legyen alkalmazhato
II.
"Csakhogy a szerkezet nem akar működni. Folyat, füstöl, valami zörög benne, és drága a működtetése."
Emlekszunk a szocialista autokra ? dacia, Moszkvics, stb ? na, azokkal is eppen ezek a bajok voltak.
Mint mindennel, amit a szocialistak raktak illetve raknak ossze KKE-ban.
Meggyozodesem, hogy abban, hogy a helyzet idaig fajult, a magyar habitusnak ( konfliktuskerules, kummogas, elvekert valo nem kiallas, csodavaras, extra leistung nem beleadasa a siker erdekeben, stb ) komoly szerepe van.
2008-12-04 11:45:58 - PRDC
Utodpart definicioja :1. mszmp kozepvezetoibol vagy felsobb koreibol varbuvalodik ( fugg. parttitkartol, TSz elnoktol, stbtol felfele )
2. Reszt vettek a vagyon 1988as eloprivatizaciojaban, azota konvertalgatjak a pol. es gazd. hatalmat ide-oda.
3. A jelenlegi kapcsolathalo az 1990 elotti kapcsolathalo alapjan szervezodik ( vagy ugyanazok az emberek, vagy azok upgradelt" verzioi - p.l. Apro A. => Gyurcsany )
4. Mindent elkovetnek, hogy a gazdasagi es politikai vezeto reteg ugyanazon elvek alapjan rekrutalodjon, mint 1990 elott ( sogorsag, komasag )
5. Mindent elkovetnek, hogy a tarsadalomban egy bizonyos szintre csak altaluk/ az o jovahagyasukkal lehessen jutni.
Igen, ezek a Fideszre is sok helyutt jellemzoek. A lenyeges kulonbseg az, hogy a Fidesz alatt azert sokkal inkabb ertekelvu alapon szervezodott a tarsadalom. Sokkal inkabb igaz volt, ahogy azert aki tehetseges, szorgalmas es kockaztat, az azert jutHAT valamire. Ugyanis ma Magyarorszagon a tehetseges, szorgalmas, kockaztato emberek egy szintnel feljebb nem juthatnak, ha nincsenek a voros erdekszovetsegbe beagyazva.
2008-12-04 09:32:37 - simonmondja
A Lehetmás-t megnéztem, de nem más.2008-12-03 19:53:16 - Lancaster
Nem tudom, talan ha Antall Jozsef a mai napig elne, mas lehetne a mai magyar "demokracia". Bar az, hogy o is elfelejtette a 'Tavaszi nagytakaritst' az jelent valamit.Mara tokeletesen bebizonyosodott, hogy a rendszervalto partok nem tudtak legitimitast szerezni maguknak. Ennek ket lehetosege van altalaban, a nacionalizmus es a gazdasagi novekedes. az elso epp ebredoben, a masik meg...hagy nemi kivannivalot maga utan.
A baj az 'ellenzeki kerekasztalt' korululo emberekkel volt-van. vagyis az osszes mai parttal, akik a nep beleegyezes nelkul annak jovojerol onhatalmulag dontottek. mielott az meg megformalhatta volna sajat akaratat. a rendszervaltok nem olvastak a 'Nepfelseg elve' cimu fejezetet a Hogyan csinaljunk demokraciat-cimu zsebkonyvukbol. ez pedig mara visszautott.
2008-12-03 18:50:05 - paskom
Kiss úr! Gyakran hallom ezt az "utódpárt" kifejezést és ilyenkor bizonyos kétségek merülnek fel bennem. Nem tudom eldönteni, hogy mi az ismérve ennek a kifejezésnek. Ha az elnevezést vesszük alapul akkor az MSZP bizonyos mértékig valóban hasonlit az MSZMP-re, de azért némi különbséget még az Ön nem kifejezett jóindulata mellett is tud találni. Ha azonban a volt mszmp-s tagokat vesszük alapul, akkor bizony még a Fidesz is tekinthető "utódpártnak". Ez utóbbiak politizálása gyakran a rendszerváltás előtti milliőre emlékeztet.Új komment szövege
