Cikk továbbküldése e-mailben:

Ön neve:

Ön e-mail címe:

Címzett neve:

Címzett e-mail címe:

Remélem, Kósa Lajos most kényelmetlenül érzi magát, vagy legalább kínjában röhög egyet azon, hogy arcmását immár freskó őrzi városában, mint vidám huszárt. 

Akárcsak mondjuk Kádár és Aczél elvtársakét az egykori MSZMP-székház (ma képviselői irodaház) falán, Bernáth Aurél Munkásállam nevű freskóján. (Amit egyébként a Fidesz kormányon letakart, majd 2004-ben eltávolíttatott volna.) Vagy az Orbán-Torgyán-kormányt puttókkal, koronázási ékszerekkel ábrázoló "alkotás", amit a "festő", Róth István szerint maga Nemeskürty István milleniumi kormánybiztos rendelt meg tőle, de hogy a történet igazán magyaros legyen, a minden bizonnyal heroikus munka ellenértékét azóta sem kapta meg Róth.

Megörökíttetés tematikában persze van mit magyarázkodni a másik oldalnak is. Szécsi Gábor, a 2006-os választások előtt fideszesből váratlanul liberálissá átvedlett akkori kecskeméti polgármester a város egyik templomának ólomüvegébe íratta bele nevét. 

Tavaly nyáron Szegeden derült ki, hogy néhány hosszú nyelvű városi hivatalnok a biztonság kedvéért két helyi festőnél is érdeklődött egy polgármesteri portré iránt, végül egyiküktől meg is rendelték, a mű elkészült, Botka László hazavitte, és azt mondta, semmit nem tudott az egészről, pedig az immár egydarabos magángyűjteményt gyarapító alkotás ellenértéke szerepelt a város költségvetésében.

                                                                               *

Elismerjük: ha az ember nagyon nagy formátumú politikus, biztosan felütheti fejét a kísértés: ne csak a rengeteg honvirágoztató tettek sora - önmagában egy fokozás kevés lett volna, csak így együtt létezhet a kettő a nagy formátumú politikus tudatában - meséljen rólam, ne csak a történelemkönyvek lapjairól ismerjenek és rajongjanak majd a következő generációk; valami kis apróságot, visszafogott materiális objektumot is teremtsünk népünk el nem múló, forró szeretetének, és ki más lenne ebben a legilletékesebb, mint mi magunk? Hát olyan nagy kérés ez, kedves olvasó?

A látszatát is szeretném elkerülni ugyanakkor, hogy egybemossam Kósa Lajos esetét a többivel. Debrecen polgármesterének nyilván nincs köze ahhoz, hogy egy helyi vállalkozó úgy érzi jól magát, ha a nyelvét, némi uniós forrással megtámogatva ugyan, de alapvetően a saját pénzéből, valaki más vastagbelébe helyezheti. 

Nyeregben (Fotó: MTI)

(Ezen a téren egyébként izgatott várakozással tekintünk a műkoronás giccsparádéban már most is nagyon erős Jobbik parlamenti, helyhatósági regnálása elé, kíváncsian várjuk a New York-Tel-Aviv tengelyt szétzúzó Vona Gáborhoz szóló ódák, a multikat lángpallossal kiűző Morvai Krisztinát ábrázoló festmények, esetleg makramék megszületését.) 

Ha nagyon nagyon jóhiszeműek vagyunk Botkával, akár azt is elhihetjük, hogy ő sem tudott előzetesen polgármesterként arról, hogy egy ilyen "filléres" tétel becsusszant a költségvetésbe Szegeden. A csinovnyik mentalitást nálunk nem továbbképzésen kell elsajátítani.

A Fidesz azonban várhatóan olyan erős kormányzati legitimációval rendelkezik három hónapon belül, amilyen egyetlen pártnak sem adatott még meg a rendszerváltás óta. Ráadásul - mint azt Tölgyessy Péter rendszeresen hangoztatja - Orbán Viktor kormányától nem egyszerűen új kormányzást, hanem egyfajta második rendszerváltást várnak majd: új stílust, új mentalitást, új értékvilágot. 

                                                                                  *

A Fidesz az elmúlt nyolc évben nem győzte hangoztatni, hogy a hatalmon lévők züllöttek, értéktagadók, minden cselekedetük a közmorált rombolja. A kormány által porig bombázott, Szodomává változtatott átokföldjéből csak az a néhány száz település emelkedik ki Széchényi terv által táplált lángoszlopként, amit történetesen fideszes polgármester irányít. Vagyis a Fidesz szerint nagyon fontos, milyen mintát kínál az elit az alattuk lévők számára.

A Fideszre leadott voksokkal nyilván a feléjük irányuló nyelvcsapások száma is exponenciális emelkedést mutat majd. Nem lesz ennek könnyű ellenállni (és az 1998-2002 közötti tapasztalatok, például a heti miniszterelnöki rádióinterjúk alapján nem is lehetnek nagyok a várakozásaink), mégis meg kellene próbálni, hogy a fejekben is legyen valami változás - mint arról Balog Zoltán beszélt a Hírszerzőnek.

Az egyik ilyen fontos jelzés lenne, ha egyszerűen kiröhögnék azokat, akik ennyire nyilvánvalóan, maguktól nyalnak be (beleértve néhány, a párt körül sertepertélő laptulajdonost is). Kósa Lajos kulturális örökséget őrző vidám huszárra ugyanis nehéz másképp nézni - reméljük neki is.