Cikk továbbküldése e-mailben:

Ön neve:

Ön e-mail címe:

Címzett neve:

Címzett e-mail címe:

Nem volt jelen az SZDSZ vasárnapi küldöttgyűlésén a párt három volt elnöke, Kuncze Gábor, Magyar Bálint és Pető Iván, ám mindhármuk neve és elmúlt évekbeli szerepe többször szóba került a küldöttgyűlésen és az azt megelőző időszakban. Bírálatot kaptak többek között Fodor Gábor most leköszönt és Retkes Attila frissen megválasztott SZDSZ-elnöktől; Demszky Gábor pedig visszavonulásra szólította fel őket.

Az SZDSZ elnöki tisztségéről a katasztrofális EP-vereség után, képviselői mandátumáról pedig szeptemberben lemondó Fodor Gábor már június 7-én úgy vélte: elsősorban nem a választási kampány és nem az ő egy éves elnöksége okozta a szabaddemokraták vereségét, hanem az elmúlt két parlamenti ciklus SZDSZ-es politizálása. A múlt hét pénteken Fodor egyenesen azzal indokolta országgyűlési mandátumáról történt lemondását , hogy a parlamenti frakció többsége, illetve a Kóka János frakcióvezetőt támogató országos tanácsi tagok az elmúlt egy évben akadályozták az ő pártelnökként követni kívánt stratégiájának érvényesítését, június 7-e óta pedig lehetetlenné tették az EP-választás eredményének értékelését.

Ki kit küldene el?

A vasárnap Fodor helyett az SZDSZ elnökévé megválasztott Retkes Attila néhány perccel az elnökválasztás eredményhirdetése után azt kérte Kóka János frakcióvezetőtől, hogy a lehető legrövidebb időn belül mondjon le posztjáról. Kérésére ezt a küldöttgyűlés szimpátiaszavazással meg is erősítette: a többség felemelte regisztrációs kártyáját. Az új elnök kezdeményezését hosszan megtapsolták a küldöttek, többen fütyültek, és hangosan kifejezték tetszésüket is.

Retkes Attila úgy fogalmazott: elérkezett a nyílt beszéd ideje, és ennek jegyében kérte Kóka János távozását. Hozzátette: mihamarabb javaslatot tesz a képviselőcsoport új vezetőjének személyére. Véleménye szerint felmérhetetlen károkat okozott az SZDSZ-nek, hogy az elmúlt egy évben a frakció szűk többsége "állam volt az államban".

A küldöttgyűlés délutáni politikai vitájában Demszky Gábor főpolgármester úgy vélekedett, hogy minden olyan szabad demokrata politikusnak félre kell állnia, aki az elmúlt húsz évben meghatározta a párt országos politikáját. Példaként Kuncze Gábort, Pető Ivánt, Magyar Bálintot és saját magát nevezte meg. Mint mondta, sajnálja, hogy Kóka János a hozzá intézett, és a küldöttek által megerősített kérés ellenére sem mondott le a frakcióvezetői posztról, mert ez elvárható lett volna.

Fodor pénteki nyilatkozata, illetve a vasárnapi küldöttgyűlésen a frakció, illetve az SZDSZ egykori elnökei címére érkezett bírálatok megszólalásra késztették a Hírszerző által vasárnap megkeresett Pető Ivánt, aki 1992 és 1997 között elnökként állt a liberális párt élén, 2001 és 2007 között pedig ügyvivőként, illetve (2003-tól 2005-ig) az Országos Tanács elnökeként volt a párt második számú vezetője. 

"Több kell, mint három, jól hangzó mondat"

Pető Iván szerint, aki Kóka János, illetve Fodor Gábor elnöksége idején nem mondott nyilvánosan véleményt az SZDSZ belső ügyeiről, Fodor az elmúlt egy évben igazolta a vele szembeni, pártelnöki tisztségre való alkalmatlanságával kapcsolatos előítéleteket, különösen azzal, hogy június 7-e óta nem viselkedett ügyvezető elnökként, hagyta szétesni az SZDSZ szervezetét és lemondása után nem fordított energiát a tisztújító küldöttgyűlés előkészítésére. 

Pető Iván Horn Gáborral és Kóka Jánossal 2006-ban (Fotó: Járdány Bence)

Ami Fodornak azokat a vádjait illeti, amelyek szerint a frakció többsége Kóka Jánossal az élen lehetetlenné tette az általa frissen megválasztott pártelnökként képviselt stratégia végigvitelét, Pető úgy reagált: Fodor Gábor szakértői kormány felállítására vonatkozó elképzeléseiről a frakció tagjai, akiknek ezt az ügyet az Országgyűlésben képviselniük kellett volna, a sajtóból értesültek. Másfelől Fodor akkor, amikor hosszú késéssel beszámolt a képviselőcsoportnak a terveiről, semmilyen elképzeléssel nem rendelkezett arról, hogy melyik nagy parlamenti párt segítségével szerezne többséget a szakértői kormány felállításához.

"Akkoriban a szocialisták - a fél évvel későbbiektől eltérően - még nem érezték magukat kényszerhelyzetben, Gyurcsány Ferenc pedig a kezében tartotta nem csak a kormány, de az MSZP vezetését is. Fodor azon a bizonyos frakcióülésen nem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy hogyan szerezné meg a váltáshoz az MSZP-frakció támogatását, de arra sem, hogy miért vállalna a Fidesz bármilyen, akár passzív szerepet is egy, nem általa vezetett kormány hatalomra segítésében" - emlékszik vissza Pető Iván. 

A volt pártelnök szerint "ahhoz, hogy az ember egy párt örökös belső ellenzéki vezetője legyen, elég lehet, egy ilyen súlyú kérdésben viszont nem elég, ha mond három, jól hangzó mondatot, márpedig Fodornak többre nem futotta".

Pető azonban ennél is lesújtóbban ítéli meg mindazt, ami az SZDSZ-ben június 7-e óta történt. Már Fodor Gábornak az EP-választáson elszenvedett katasztrofális vereség utáni első értékelését is nehezményezi. A most leköszönt pártelnök ekkor azt mondta, hogy nem annyira az utolsó egy év, mint inkább az elmúlt két ciklus SZDSZ-es politikájáért büntették meg a választók a liberális pártot.

"Fodor Gábor száját, aki közel tíz évig a belső ellenzék vezetőjét játszotta az SZDSZ-ben, és ebbéli minőségében a párt helyzetéért folyamatosan a mindenkori pártelnököt tette felelőssé, június hetedike után egyetlen, arra utaló mondat sem hagyta el, hogy a kudarcban az ő elnökségének bármiféle szerepe lett volna" - mondta a Hírszerzőnek Pető Iván, aki annak ellenére sem távozik az SZDSZ-ből, hogy 2008 tavasza óta nem érez közösséget azzal, ami a pártban történik.

"Morális kérdéseket is fölvet"

"Fodor Gábor elnökké választásának közvetlen előzményei, a 2007-es, Kóka János győzelmével végződött tisztújítás körül Fodorék által keltett csalás-gyanú időszakában döntöttem el, hogy a parlamenti munkából tervezett 2010-es visszavonulásomig sem veszek részt az SZDSZ belső életében" - mondta Pető, aki kifogásolja, hogy "Fodor akkor sem kért bocsánatot a Kóka Jánosra és támogatóira rásütött csalás-gyanú miatt, amikor kiderült, hogy a valódi visszaélésekben az ő támogatója, a borsodi elnök T. Asztalos Ildikó lehet érintett".

Pető szerint a pártra ráégett csalás-történettel az SZDSZ akkor is nehezen, vagy egyáltalán nem tudott volna megküzdeni, ha végül Fodor Gábor hatékony pártelnöknek bizonyul, "amiről persze szó sincs" szerinte. "Ez és az, amit Fodor az elveszett EP-választás óta művelt, nem csupán pártvezetői alkalmasságát kérdőjelezi meg, hanem morális kérdéseket is felvet" - mondta lapunknak Pető, aki úgy foglalta össze véleményét a most távozott SZDSZ-elnökről, hogy szerinte Fodorról kiderült, hogy nem volt más, mint "egy politikai lufi".

Ami a vasárnapi küldöttgyűlésről történt távolmaradását illeti, arról Pető a Hírszerzőnek azt mondta: nem egyeztetett sem Magyar Bálinttal, sem Kuncze Gáborral arról, hogy egyikük sem vesz részt az eseményen; egymástól függetlenül döntöttek így. "Nem volt olyan elnökjelölt, akire akárcsak fenntartásokkal is szavaztam volna, ahhoz pedig, hogy a megválasztott elnök az SZDSZ nevében bocsánatot kérjen a magyar néptől az SZDSZ megalakulása óta eltelt, esendőségekkel és hibákkal, vagy ha úgy tetszik bűnökkel tarkított, de mégiscsak az SZDSZ eredeti céljai közül jó néhány megvalósulását hozó két évtizedért, nem adom a nevemet."

"Nem szorulok Retkes Attila tanácsára"

Pető Iván a fentiek ennek ellenére nem lép ki az SZDSZ-ből, még az után sem, hogy Retkes Attila és Demszky Gábor - többedmagával - visszavonulásra szólította fel. "Az SZDSZ, mostani állapotától függetlenül, mégiscsak sokkal inkább az én pártom, mint Retkes Attiláé" - mondta lapunknak a volt pártelnök, aki 2010-ig parlamenti mandátumát is megtartja.

"Egyéniben megválasztott képviselőként nem szorulok Retkes Attila, de még Demszky Gábor tanácsára sem arról, hogy mit kezdjek a mandátumommal. Ha azt tenném, amire felszólítottak a küldöttgyűlésen, azzal gyakorlatilag a Fidesznek adnám át az egyéni képviselői helyemet, erre pedig nem vagyok hajlandó" - mondta a Hírszerzőnek Pető, aki már korábban bejelentette: ez az utolsó parlamenti ciklusa; a következő országgyűlési választáson semmiképpen nem indult volna képviselőjelöltként.