Cikk továbbküldése e-mailben:

Ön neve:

Ön e-mail címe:

Címzett neve:

Címzett e-mail címe:

Emlékezetes: a párt legfelső vezetése sokáig Bajnai Gordont szerette volna az MSZP miniszterelnök-jelöltjének felkérni. A kormányfő hiába mondta el elég világosan, többször is, hogy egy évre vállalta a válságkezelést, és részéről ennyi, amit politikusként elképzel, a szocialista párt több vezető politikusa is úgy gondolta, hogy valahogy mégis csak rá lehet majd beszélni, és ezért sokáig nem is gondolkodtak másban. Aztán a miniszterelnök egy szeptemberi interjúban kerek perec megmondta, hogy szó sem lehet róla, és ekkor már egyértelművé vált, hogy ebből sehogy sem lehet visszajönni. 

Azt nem mondhatni, hogy az MSZP-t nagyon foglalkoztatta volna a dolog, és bár volt olyan forrásunk, aki arra számított, hogy a kezdeti hallgatás után majd nevek tömkelege árasztja el a sajtót, végül csak néhány név forgott komolyan. Gyurcsány Ferencé nem volt köztük, bár megjegyzendő, hogy a szocialista párt közösségépítő portálján, a kapcsolat.hu-n a legtöbb fórumozó az ő nevét emlegeti. A volt miniszterelnök azonban minden alkalommal, amikor egy-egy alapszervezet meghívására beszédet mond zárt körben, elmondja, hogy nem a pártban, hanem az országban kell többséget szerezni, és erre ő momentán nem alkalmas. 

Sakk-matt 

Mivel Lendvai Ildikó pártelnök korábban arról beszélt – mit tesz Isten, éppen Szegeden -, hogy fiatal miniszterelnök-jelöltre van szükség, rögtön felmerült Botka László neve, és ő nem győzte elmondani, hogy semmiképpen nem vállalja, mert szerinte többet tud tenni a pártért Szegeden. Információink szerint az MSZP legfelső vezetése azért mindent bedobott, hogy jobb belátásra bírja, de a polgármester hajthatatlan maradt. 

Molnár Csaba kancelláraiminiszter pedig gyakorlatilag megelőző csapást mért az MSZP-re, és már azelőtt nemet mondott, hogy bárki beleélhette volna magát a dologba. Mesterházy Attila neve pedig már akkor felmerült a frakcióban, amikor Lendvai Ildikó pártelnökké választása miatt elvállalta annak vezetését. Aztán az utóbbi hetekben kissé háttérbe szorult, mert Kovács László „bejelentkezése” a miniszterelnök-jelölti posztra felkavarta az állóvizet, és hirtelen ez lett a téma. 

Kovács László kormányfő-jelöltsége egyébként egy ideig tényleg foglalkoztatta a pártelitet. Öt évig nem foglalkozott belpolitikával, vagyis nem kopott, felkészült, tapasztalt, jól bánik a sajtóval, és szinte bizonyosan hozza a bázist. Ellene szól viszont, hogy 71 éves, és nem kifejezetten a változást jelenti, ráadásul a patikamérlegen kiegyensúlyozott erőviszonyokat is megboríthatja. 

Ilyen veszély nem fenyegetett volna Bárándy Péter és Gráf József esetében. A volt igazságügyi miniszter külsősként megszólíthatta volna a bizonytalanokat, de sokan aggódtak amiatt, hogy mennyire bírná a gyűrődést, a beszólásokat, a politikai támadásokat, a kemény vitákat. Mivel információink szerint ő sem rajongott az elképzelésért, így róla is letettek. Más külsős jelölt neve komolyabban nem is merült fel. „Örüljünk, ha a saját bázisunkat meg tudjuk szólítani, nemhogy a bizonytalanokat” – jegyezte meg a pártelnökség egyik tagja. 

Egyre feljebb? (Fotó: Magócsi Márton)

A földművelésügyi miniszterre azonban már komoly nyomás nehezedett, hogy vállalja, de ő több okból is nemet mondott. Egyrészt azért, mert szakpolitikusnak tartja magát, márpedig egy kormányfő-jelöltnek az egészségügytől az oktatáson át a külpolitikáig mindenhez kell legalább egy kicsit konyítania. Másrészt az MSZP-nek a nagyvárosokban vannak tartalékai, amelyeket egy mégoly kiváló agrárminiszter sem igazán tud mozgósítani. Ráadásul már négy évvel ezelőtt is csak egy évre vállalta a miniszterséget, de aztán „itt ragadt”, vagyis nem egy ambiciózus, lelkes politikus vezetné a szocialistákat, hanem olyan valaki, aki 63 évesen már igencsak visszavonulna, és nem mint vert miniszterelnök-jelölt. 

Ki nevet a végén? 

Így a végére gyakorlatilag egyetlen jelölt maradt, Mesterházy Attila, aki egyébként az elmúlt hónapokban a miniszterelnök-jelöltség problematika-komplexumát tekintve ült a fenekén és mélyen hallgatott. De legalább nem mondott nemet sem. A Hírszerző által megkérdezett képviselők, megyei elnökök, elnökségi tagok egybehangzóan azt mondták, hogy akár „jobb híján-jelölt” a frakcióvezető, akár nem, ők tudják támogatni. 

„Bár voltak, akik ebben reménykedtek, Attila egyáltalán nem bukott meg, mint frakcióvezető. Persze én is tudnám bírálni, de azt azért el kell ismerni, hogy egy nem akármilyen költségvetés fő számainak megszavazását vezényelte le minden lázadás, vagy különösebb cirkusz nélkül. 36 éves kora ellenére már több poszton is bizonyított, és a pártvezetés túlnyomó többségével ellentétben sokat szerepel a sajtóban” – magyarázta lapunknak az egyik befolyásos képviselő. 

Információink szerint a pártban szinte egységes az a vélemény, hogy ebben a helyzetben nem szabad jelöltek versenyeztetésével tovább zilálni az amúgy sem túl jó állapotban lévő MSZP-t. Ráadásul erre már nincs is túl sok idő: a december 12-i kongresszusnak döntenie kell, azt megelőzően a választmánynak, azt megelőzően pedig az elnökségnek, vagyis egy-két héten belül valaminek történnie kell. Praktikusan valakinek – egy meghatározó politikusnak, egy alapszervezetnek, városnak, megyének, tagozatnak, platformnak – be kell dobnia egy nevet. 

Mint azt egy korábbi cikkünkben már említettük, nem csak a kampány szempontjából van jelentősége a miniszterelnök-jelöltnek, mert ő az ellenzék potenciális vezére, a frakció vezetője, de akár a párt elnöke is. Vagyis Mesterházy Attila jelöltsége középtávon átrendezheti a párton belüli erőviszonyokat. Ez nem könnyíti meg az ő dolgát sem. Ahogy az egyik elnökségi tag fogalmazott: „azt kell megértetni az MSZP-vel, hogy nem bűnbakot, hanem miniszterelnök-jelöltet állít. Vagyis a választási vereség miatt nem lehet rajta elverni a port”.

Természetesen szerettük volna megkérdezni Mesterházy Attilát is, de ő nem kívánt nyilatkozni az ügyben.