Cikk továbbküldése e-mailben:

Ön neve:

Ön e-mail címe:

Címzett neve:

Címzett e-mail címe:

"Disposable Heroes
Men of Yesterday
Disposable Heroes
Are Never Here to Stay"
(Front Line Assembly: Millenium) 


Jó ideje eposzi jelzője már Magyarországnak a következmények nélküli ország, ami mára a fásult állampolgári magatartás alapjává vált nálunk. Ha valami újabb disznóságról hallunk, csak legyintünk egy fröccs/sör mellett: ez egy ilyen ország. Nem tudni, hogy a BKV-tól kicsapó vérengzés változtat-e ezen, de kezdetnek nem rossz.

A párt csinovnyikok után most már a nagyobb vadakat is elérő kivégzéshullám teljesen hétköznapian indult 2009 nyarán. Történt, hogy egy budapesti szoci nagykutya teljesen elhitte magáról, hogy ha nem is a világ, de legalábbis a főváros ura. A világ minden bizonnyal 2010-ben következett volna.

Ilyen rengetegszer előfordult már nála érdemesebb emberekkel is. Az egész egy szót sem érdemelne abban az eseteben, ha nem ebből lett volna a ciklus legnagyobb ürüléklavinája, ami alatt most egyként fuldoklik az ettől függetlenül is töpörödésben lévő MSZP és a Frankenstein projekt keretében az MDF-be fércelni szándékozott SZDSZ. 

                                                                                 *

A lavina pár kisebb galacsinnal indult: pár iratot és szerződést ide-oda fújt a szeszélyes fővárosi szél, csapások és ellencsapások követték egymást, amibe első körben pár középvezető bukott bele, majd jött a kitűnő nyelvi készségekkel rendelkező H. Éva, és a történet némileg személyesebbé vált hősünk számára, aki a nyárral együtt főváros hódító terveitől is elbúcsúzhatott.

Ekkor még csak azon csodálkozhattunk derűsen, hogyan lehet ennyire hülye az a párt, amely akárhogyan is, de immár 8 éve irányítja ezt a jobb sorsra érdemes országot, no meg gyűlt bennünk a düh is: hogy van pofájuk ennyire gátlástalanul szétlopni egy magától is a szétrothadás kellős közepén járó tömegközlekedési vállalatot, miközben a mezei állampolgárok (azaz a beszédhibás Fidesz retorika szerint a zemberek) évek óta mást sem hallanak, csak hogy húzzák meg magukat, mert most nem jó idők járnak.

Ettől függetlenül az események haladhattak volna a jól megszokott koreográfia szerint: a nyomozások évekig haladnak valamerre, majd bűncselekmény hiányában véget érnek, esetleg pár jelentéktelen mellékszereplő ellen vádat emelnek. Ehhez képest ma már csúcsvezetők és igazi trófeaként egy pártpénztárnok tartózkodik kétségtelenül meleg, ám talán az ő ízlésükhöz képest nem túl kényelmes helyen.

Bűnösségük megállapítása persze a hatóságok dolga, ám annyi biztosnak tűnik, hogy az elmúlt évek során szisztematikusan folyt a BKV széthordása. Ebben mondjuk semmi új nincs: az alkalmazott séma (színlelt tanácsadói szerződések, abszurd piackutatások, arcpirító végkielégítések) jól ismertek a magyar állami és önkormányzati szféra minden területén, és a BKV-nál sem 2009 nyarán kezdődött a buli.

A jó ideje folyó és szörnyű sejtéseink szerint teljesen hétköznapi üzletmenetet két dolog zavarta meg: az egyik Hagyó Miklós elképesztően rossz ritmusú hatalomátvételi kísérlete, a másik pedig a közelgő országgyűlési választás, amely kismértékben épp a volt főpolgármester-helyettesnek köszönhetően teljesen reménytelen a szocialisták számára. 

                                                                                 *

Nehéz lenne véletlennek tekinteni, hogy épp most, 2010 elején derül ki eddig érinthetetlennek tűnő hatalmasságokról, hogy őket is meg lehet gyanúsítani és előzetesbe varrni; hirtelenjében hatóságaink jóval készségesebbnek tűnnek, mint mondjuk a BKV botrányok első körének idején, 2007-2008 környékén.

Ebben önmagában semmi rossz nincs. Ha csupán az elmúlt két ciklus gyanús ügyleteinek egy százaléka mögött rejtőzik bűncselekmény, már akkor is nyomozók és ügyészek tucatjai építhetnek karriert nyolc évnyi állami és önkormányzati korrupcióira, és talán meg lehet nekem bocsájtani, hogy jelen esetben nem érdekelnek az olyan szólamok, miszerint mindez a botrányos magyar kampányfinanszírozási rendszer szerves része: választott vezetőink és az őket a háttérből mozgatók lehetőség szerint ne lopják el az én pénzemet.

Hiányérzetünk ettől függetlenül lehet. Valószínű, hogy a BKV-modell nem csak a szebb napokat bőven megélt fővárosi tömegközlekedési cégre igaz, hanem például a teljes egészében átláthatatlan és épp ezért ideális vadászterepnek számító MÁV-ra is, és valószínűleg meg lehetne kapargatni pár vidéki, történetesen épp jobboldali kézen lévő önkormányzat ügyeit is.

Ha ezek is sorra kerülnek egyszer, mondjuk épp egy Fidesz kormány idején, akkor hátradőlhetünk: mégiscsak volt valami értelme az elmúlt 20 évnek. A legnagyobb ellenzékiből pár hónapon belül a legnagyobb kormánypárttá avanzsáló Fidesznek már nem kell megkezdenie az elszámoltatást, ám az ország mentálhigiénés állapotának kedvéért nem árt majd, ha magán is folytatja.