Főoldal / Publicisztika
betűméret: 
Marcia su Újlipót
Tallián Miklós
2008-04-08 10:13
Megosztás
Nem tudom, ki miért volt ott Újlipótvárosban. Én azért, mert büszke vagyok mindarra, amit mi, magyarok eddig létrehoztunk (már ami még megmaradt belőle), és büszke vagyok arra, hogy a magyar nemzet felívelő korszakaiban nem volt divat azt mondani a békés, törvénytisztelő, alkotó állampolgároknak: te itt megtűrt vendég vagy, maradj veszteg, és ezt ma sem szeretném hagyni.
Az előzmények ismertek: egy vásárló nem kapott jegyet kedvenc nemzeti rockot játszó együttesének előadására egy újlipótvárosi jegyirodában. Mivel állítólag lefasisztázták (az eladó szerint ez nem történt meg, csak nem ismerték a zenekart), a fogyasztóvédelmi konfliktust közismert szélsőjobboldali weboldalak segítségével gondolta megoldani.
A hírverés után a Magyarok Nyilai Molotov-koktéllal felgyújtották a boltot, amit más, szintén közismert szélsőjobboldali polgárpukkasztók és társaik leplezetlen örömmel fogadtak. Majd, mivel a gyújtogatást nem tartották elég elrettentőnek, elhatározták, hogy elmennek, és sokadmagukkal megkísérelnek jegyet vásárolni egy másik, szintén erősen nemzeti érzelmű zenekar turnéjára, hogy nyomatékosítsák: övék a terep, ők diktálnak, ők vannak hazai pályán, mindenki más legfeljebb megtűrt idegen.
Szomorú és komolyan ijesztő volt. Amikor ezt mondom, szó nincs a szokásos ködszurkálásról, arról, hogy csak akkor érzem jól magamat, ha minden bokorban felfedezhetek fél tucat fasiszta brigantit.
Itt gyújtogatás volt. Önbíráskodás. Olyasmi, ami egy állampolgárai biztonságára és szabadságára valamit is adó államban nem történhet meg. A megtorló akció indokai közt pedig előkelő helyen szerepelt az üzlet tulajdonosának és alkalmazottainak vélelmezett származása, a demonstratív jegyvásárlók céljai közt pedig az antiszemita megfélemlítés. Megmondták, tisztán és világosan, letagadni hazugság, észre nem venni ostobaság.
Az erősen motivált koncertlátogatók a meghirdetett időben el is kezdtek gyülekezni, hogy aztán beváltsák az ígéretet, és puszta jelenlétükkel, rendőri fellépésre okot adó cselekmény nélkül, a formális jog minden szabályának megfelelve közvetítsék ezt az ocsmány üzenetet.
Feltehetően azt gondolták: sikerülni fog. A rendszerváltás óta eltelt időben ugyanis eddig még mindig sikerült. Megjelentek a helyszínen, és övék volt a show, ők dirigáltak, ők mondták meg, mi legyen a téma.
Mindenki más legfeljebb lebénulva asszisztált, bezárkózott, átadta a terepet, nem csinált reklámot. A hatóságok sem tettek semmit, akkor sem, amikor lett volna rá módjuk, amikor meg mégis, akkor valóra váltották a neonácik legszebb álmát: néhány gyújtogató kergetése közben valóban békés tüntetőket rohamoztak meg és könnygázoztak le.
Az ellenmozgalmak meg gyengék voltak, vértelenek, komolytalanok. Vicces nevű csoportok szerveztek néhány gyűlést, ahol hosszú szónoklatok hangzottak el, bonyolult politikai fejtegetésekkel, időnként furcsa történelmi távlatokba helyezve szimpla köztörvényes bűncselekményeket is.
Tegnap azonban nem ez történt. Tegnap olyasmivel találkoztak, amivel eddig még sosem: öntudatos, szabad állampolgárok szinte teljes közéletünket reprezentáló csoportja (a Fidelitastól az Új Generációig, civil szervezésben) vidáman eléjük állt, és megmutatta, hogy ebből mi nem kérünk.
*
Nem tudom, ki miért volt ott Újlipótvárosban. Én azért, mert büszke vagyok mindarra, amit mi, magyarok eddig létrehoztunk (már ami még megmaradt belőle), és büszke vagyok arra, hogy a magyar nemzet felívelő korszakaiban nem volt divat azt mondani a békés, törvénytisztelő, alkotó állampolgároknak: te itt megtűrt vendég vagy, maradj veszteg, és ezt ma sem szeretném hagyni.
Hiszen itthon vagyunk, mindannyian, akik szeretnénk azért tenni, hogy Magyarország szebb, jobb, szabadabb, prosperálóbb ország legyen, mi mindannyian, akik megegyezünk abban, hogy nem önbíráskodunk, nem gyújtogatunk, és még pár hasonló alapvető szabályt betartunk, mi mindannyian, zsidók, nem zsidók, bal- és jobboldaliak, liberálisok, libertáriusok, nyelvészek, történészek, szociológusok, atomfizikusok, valamint anarcho-kapitalista business punkok.
Valami ilyesmit éreztem tegnap a levegőben, nem pedig könnygázt - a rendőrség példásan biztosított, azonosítóval, erőszak nélkül. Vidám gyűlés volt, nem volt politikai szónoklat (csak rövid eligazítás Szabó Györgytől), a skandálás sem tartott sokáig. A nácik meg észrevették, hogy itt mindenki képes tisztességesen, békésen, jókedvvel együtt élni, csak ők nem.
Szégyenszemre hazamentek, és elkönyvelhettek egy kövér kudarcot. Ennek a tüntetésnek ugyanis nem az lett a végkicsengése, hogy az ő üzenetük ment át, hogy kaptak remek ingyen reklámot megint. Tegnap egyértelműen, mindenki előtt lebőgtek, a Marcia su Újlipót mindenki szeme láttára visszavonult.
Persze biztosan fognak még próbálkozni. De tegnap óta tudjuk, ilyenkor mi a teendő.
A hírverés után a Magyarok Nyilai Molotov-koktéllal felgyújtották a boltot, amit más, szintén közismert szélsőjobboldali polgárpukkasztók és társaik leplezetlen örömmel fogadtak. Majd, mivel a gyújtogatást nem tartották elég elrettentőnek, elhatározták, hogy elmennek, és sokadmagukkal megkísérelnek jegyet vásárolni egy másik, szintén erősen nemzeti érzelmű zenekar turnéjára, hogy nyomatékosítsák: övék a terep, ők diktálnak, ők vannak hazai pályán, mindenki más legfeljebb megtűrt idegen.
Szomorú és komolyan ijesztő volt. Amikor ezt mondom, szó nincs a szokásos ködszurkálásról, arról, hogy csak akkor érzem jól magamat, ha minden bokorban felfedezhetek fél tucat fasiszta brigantit.
Itt gyújtogatás volt. Önbíráskodás. Olyasmi, ami egy állampolgárai biztonságára és szabadságára valamit is adó államban nem történhet meg. A megtorló akció indokai közt pedig előkelő helyen szerepelt az üzlet tulajdonosának és alkalmazottainak vélelmezett származása, a demonstratív jegyvásárlók céljai közt pedig az antiszemita megfélemlítés. Megmondták, tisztán és világosan, letagadni hazugság, észre nem venni ostobaság.
Az erősen motivált koncertlátogatók a meghirdetett időben el is kezdtek gyülekezni, hogy aztán beváltsák az ígéretet, és puszta jelenlétükkel, rendőri fellépésre okot adó cselekmény nélkül, a formális jog minden szabályának megfelelve közvetítsék ezt az ocsmány üzenetet.
Feltehetően azt gondolták: sikerülni fog. A rendszerváltás óta eltelt időben ugyanis eddig még mindig sikerült. Megjelentek a helyszínen, és övék volt a show, ők dirigáltak, ők mondták meg, mi legyen a téma.
Mindenki más legfeljebb lebénulva asszisztált, bezárkózott, átadta a terepet, nem csinált reklámot. A hatóságok sem tettek semmit, akkor sem, amikor lett volna rá módjuk, amikor meg mégis, akkor valóra váltották a neonácik legszebb álmát: néhány gyújtogató kergetése közben valóban békés tüntetőket rohamoztak meg és könnygázoztak le.
Az ellenmozgalmak meg gyengék voltak, vértelenek, komolytalanok. Vicces nevű csoportok szerveztek néhány gyűlést, ahol hosszú szónoklatok hangzottak el, bonyolult politikai fejtegetésekkel, időnként furcsa történelmi távlatokba helyezve szimpla köztörvényes bűncselekményeket is.
Tegnap azonban nem ez történt. Tegnap olyasmivel találkoztak, amivel eddig még sosem: öntudatos, szabad állampolgárok szinte teljes közéletünket reprezentáló csoportja (a Fidelitastól az Új Generációig, civil szervezésben) vidáman eléjük állt, és megmutatta, hogy ebből mi nem kérünk.
*
Nem tudom, ki miért volt ott Újlipótvárosban. Én azért, mert büszke vagyok mindarra, amit mi, magyarok eddig létrehoztunk (már ami még megmaradt belőle), és büszke vagyok arra, hogy a magyar nemzet felívelő korszakaiban nem volt divat azt mondani a békés, törvénytisztelő, alkotó állampolgároknak: te itt megtűrt vendég vagy, maradj veszteg, és ezt ma sem szeretném hagyni.
Hiszen itthon vagyunk, mindannyian, akik szeretnénk azért tenni, hogy Magyarország szebb, jobb, szabadabb, prosperálóbb ország legyen, mi mindannyian, akik megegyezünk abban, hogy nem önbíráskodunk, nem gyújtogatunk, és még pár hasonló alapvető szabályt betartunk, mi mindannyian, zsidók, nem zsidók, bal- és jobboldaliak, liberálisok, libertáriusok, nyelvészek, történészek, szociológusok, atomfizikusok, valamint anarcho-kapitalista business punkok.
Valami ilyesmit éreztem tegnap a levegőben, nem pedig könnygázt - a rendőrség példásan biztosított, azonosítóval, erőszak nélkül. Vidám gyűlés volt, nem volt politikai szónoklat (csak rövid eligazítás Szabó Györgytől), a skandálás sem tartott sokáig. A nácik meg észrevették, hogy itt mindenki képes tisztességesen, békésen, jókedvvel együtt élni, csak ők nem.
Szégyenszemre hazamentek, és elkönyvelhettek egy kövér kudarcot. Ennek a tüntetésnek ugyanis nem az lett a végkicsengése, hogy az ő üzenetük ment át, hogy kaptak remek ingyen reklámot megint. Tegnap egyértelműen, mindenki előtt lebőgtek, a Marcia su Újlipót mindenki szeme láttára visszavonult.
Persze biztosan fognak még próbálkozni. De tegnap óta tudjuk, ilyenkor mi a teendő.
