Cikk továbbküldése e-mailben:

Ön neve:

Ön e-mail címe:

Címzett neve:

Címzett e-mail címe:

Horn Gyula két méteres kivetített képe köszönti a bevonulókat a Nemzeti Galériában, az MSZP demonstratív születésnapi ünneplésre készül azok után, hogy Sólyom László köztársasági elnök – akiről sokat beszéltek az este, de még csak a nevét sem volt szabad kimondani – nem tüntette ki az állampárt külügyminiszterét, a vasfüggöny utolsó darabjának lebontóját.

A rendezvényre csak a Hír TV és a Magyar Nemzet nem nyert bebocsátást, a beléptető biztonsági őr szerint – persze teljesen véletlenül – éppen náluk telt be a regisztrációs lista, aztán odabent az MSZP egyik munkatársa más magyarázatot ad: ez egy zártkörű pártrendezvény, azt hívnak meg rá, akit akarnak. Ez persze logikus, de érdekes módon a Miniszterelnöki Hivatal munkatársai is jelen vannak a helyszínen, igaz ők természetesen abszolút önként, Gyula iránti odaadásuktól vezérelve áldozták be péntek estéjüket.

A Gyula

Igen, Gyula, ugyanis – mint Lendvai Ildikó méltatásából megtudhatjuk – a legszívesebben "Mari nénik, János bácsik" között forgolódó ünnepelthez ez a megszólítás illik a legjobban, nem a "miniszterelnök úr", "külügyminiszter úr", "képviselő úr", stb. Az MSZP frakcióvezetője arról beszél, milyen növény (erős gyökerű fa), állat ("türelmes, de gyorsan mozduló nagyvad"), vagy tárgy lenne Gyula.

Utóbbi egyébként a hidegvágó lenne, amivel Alois Mock-kal átvágták a vasfüggönyt, és amivel Lendvai Ildikó szerint az ország béklyóit is. A frakcióvezető arról beszél, hogy akik Gyula múltjának csak ezen, átvágás előtti részét képesek észrevenni, csőlátóak, és számukra Pál még mindig Saulus lenne. Majd Lendvai Ildikó elmeséli, amikor Gyula a frakcióülésen szót kér, már előre fél, mert tudja, hogy mindig valami történni fog – a frakcióvezetőből a próféta beszélt.

(A képre kattintva megtekintheti a galériát.)

Róla álmodott (Fotók: Járdány Bence)

Gyulából egyébként minden két asztal mellé jut egy kép a kihelyezett plazmatévéken, melyeken a nemzetközi politikai személyiségek videó-laudációit is közvetítik, Heinz Fischer osztrák kancellár, Felipe González spanyol miniszterelnök, Jean-Claude Junker luxembourgi miniszterelnök, Helmut Schmidt, Németország volt kancellárja, János Károly spanyol király méltatta Gyulát, a "kis-nagy embert", ahogy egyikük fogalmazott.

Hans-Dietrich Genscher azt mondja, a német néptől kapta Gyula a legnagyobb kitüntetést, "elakadt a világ lélegzete, amikor Horn Gyula és Alois Mock átvágta a vasfüggönyt". A volt német külügyminiszter végül feltette a kérdést: vajon milyen lenne ma a világ, ha nem lennének olyan személyiségek, mint Horn Gyula, vagy Mihail Gorbacsov?

Utóbbit egy kedélyes "pozsalujszta"-val hívta a mikrofonhoz a műsorvezető Szily Nóra, aki bizonyára véletlenül egyszerűen csak "volt szovjet elnökként" mutatta be a vendéget, elfeledkezve Gorbacsov párt-titulusáról, a tolmács is szemérmeskedik egy ízben, amikor az SZKP főtitkára szocializmusról beszél, szimplán csak "rend"-nek fordítja az inkriminált kifejezést.

Gorbacsov és a forradalom leverése

Ez persze semmi ahhoz képest, amit Gorbacsov csinál. Ő arról beszél, hogy 1956-ot "nem lehetett megúszni a szovjet bevonulás nélkül", de "szerencsére akadtak olyan emberek, akik kihúzták a bajból az országot", amely lám, ezután szépen fokozatosan fejlődött, demokratizálódott, és már EU-tagállam.

Gorbacsov szerint egyébként Kádár történelmi szerepét sem értékeljük megfelelően – erről Gyurcsány Ferenccel bizonyára jól el tudtak volna beszélgetni. A volt főtitkár még azt is kijelentette, hatalomra jutása után már minden nép maga dönthetett sorsáról, erről pedig többek között a litvánoknak lehetnek szép emlékeik.

Ezután jött az este egyik legkínosabb része, az ilyenkor elmaradhatatlan "humorista humorizál az ünnepelten" blokk, Éles István az elmúlt tizenhét év sajtójából olvasott fel Horni bon mot-okat; a humor a terem falain kívül rekedt. A következő sztárvendég Palya Bea volt, akinek Szily Nóra szerint "már egy külföldi fesztiválon kellene szerepelnie, de inkább idehúzta a szíve".

Szegény Palya Bea szíve biztosan összeszorult, amikor azt látta, hogy alig kezdett el énekelni, Gyula feláll az asztaltól, és kifelé siet a teremből, kezével a zakózsebben turkálva, dohányos kollégák szerint afféle "mostazonnalrákellgyújtanom" mozdulatokkal, Gyurcsány Ferenc azonban utána ment, és visszahozta. A kormányfő elkövette ugyanakkor azt a hibát, hogy előbb ült vissza a helyére, mint Gyula, aki bolyongani kezdett az asztalok között, a külső szemlélő számára úgy tűnt, nem tudja pontosan, hol is van, végül Juhász Ferenc kísérte vissza.

Végül azért az ünnepelt is előkerült

Gyurcsány Ferenc szintén érdekes históriai fejtegetésbe kezd: a Horn Gyula 56-os szerepét övező vita szerinte nem Gyuláról szól, hanem "generációk vitája egymással és a jelennel". Horn Gyula fivérét megölték 1956-ban, "miközben az ország a kiutat kereste". Hogy ez járható volt-e? Sok millió ember szerint igen, sokan hittek benne, hogy szabad és gazdag Magyarországot építenek, utólag az a kérdés, hogy az ő felelősségük volt-e ami történt, vagy az út volt zsákutcás. "Akik ma hetykén ítélnek, keveset értenek abból, micsoda felelősség átértékelni magunkat, és az ország élére állni" – mondja Gyurcsány, majd úgy fejezi be, hogy "az ország szeret téged".

Utóbbiról nincsenek megerősített információink, de hogy Palya Bea szereti Horn Gyulát, az biztos - Magyarország esélyegyenlőségi követe köszöntésképpen azt énekli, hogy "Amennyi fűszál van a tarka mezőbe, annyi áldás szálljon Horn Gyula fejére", ilyet utoljára azért valószínűleg Rákosi Mátyás elvtárs bajtárs hallhatott egy arató ünnepségen, illetve Morvai Krisztina, a Civil Jogász Bizottság vezetője nemrég a kemény-jobbos nyugdíjas közönségtől, amikor az őszi zavargásokról szóló jelentésük egyik bemutatója éppen a születésnapjára esett.

Végül jön Gyula – az előzetes programtól eltérően. A helyenként összefüggéstelen és nehezen érthető beszédben olyan alapigazságok is elhangzanak, mint hogy "az élet bonyolult", Horn külön kiemeli Mihail Gorbacsov történelmi szerepét, mivel "szereti azokat az embereket, akik produkálnak, mert ez az, ami előrevisz". A 21 kitüntetést nem kapta volna meg a "nép támogatása nélkül", a Mari nénik, János bácsik a legfontosabbak – utal vissza Lendvai Ildikó beszédére - , és "a nép támogatása azért fontos, hogy visszatérjünk az ő munkájuk eredményéhez".

Persze Horn is beszél Sólyomról, anélkül, hogy kiejtené a nevét, még álmodott is róla, egyébként pedig "az ország dolgait kell megoldani, ez a fontos, nem ezek a renegátok, akik azoknak az embereknek az életútját kérdőjelezik meg, akik a rendszerváltás után is baloldaliak maradtak". Kioszt egy bal csapottat a "kaméleonoknak" is, "akikből a párt csinált embert", majd kiadja az irányt a jövőre nézve (Stratégia és kooperáció!) és Kiss Péterhez fordul, akitől azt kéri, beszéljenek meg mindent Gyurcsánnyal, legyen vége a széthúzásnak, mert "feltétlenül nagyon komolyan módosítani kell mindent, ami történt".

Nagyjából ez az a pillanat, amikor Gyurcsány Ferenc feláll, odamegy hozzá, egy "Isten éltesse Horn Gyulát a hetvenedik (sic) születésnapján!" felkiáltással átöleli, és lényegében beléfojtja a szót. A közönség ezután levonul az aulába, hogy a lépcsőn "családi fotó" készüljön, kivéve Horn Gyulát, aki egy darabig magára hagyva álldogál még a pulpituson, majd eltűnik, már mindenki csak rá vár, mire előkerül. A rendezvény ezután zárt körben folytatódott.