Cikk továbbküldése e-mailben:

Ön neve:

Ön e-mail címe:

Címzett neve:

Címzett e-mail címe:

Negyvennégy éve, 1964-ben adták át az első szakaszt az M7-es autópályából. Az 1962-ben építeni kezdett, M1-essel közös bevezető szakasz után 1966-ban Martonvásárig, '71-ben már Zamárdiig ért az autópálya baloldali útpályája. A jobboldali útpálya néhány év késéssel, 1975-ben készült el, de az is csak Balatonaligáig, addig a már meglévő sávot használta mindkét irányú forgalom.

Az "emhetes" magán hordta a magyar szocializmus minden jellegzetességét. A hatvanas években robbanásszerűen megugró balatoni turizmus miatt szükség volt rá, de megépítését állítólag stratégiai okok is indokolták: a harmadik világháború esetén a Magyar Néphadseregnek a délnyugati-nyugati határon kellett felvonulnia, hogy Ausztrián (vagy Jugoszlávián) áttörve Észak-Olaszország felé nyomuljon.

Az építés vontatottan haladt, az autópálya mellett élők közt pedig legendák keringtek az ellopott építőanyagokból épített balatoni nyaralókról. A Budaörsi úti Osztapenko-szobortól Zamárdiig érő sztrádán nyaranta óriási dugók alakultak ki. Emiatt 1972-ben júniustól szeptemberig vasárnap délutánonként kettő és tizenegy óra között egyirányúsították az autópályát Budapest irányába, míg a jobboldali pálya meg nem épült. 

Második rész

Tervek már a hetvenes években voltak a folytatásra, de a legendásan rossz minőségű sztráda a rendszerváltás utáni első évtizedben sem épült tovább. Az Orbán-kormány idején, 2001 és 2002 között viszont elkészült a Balatonaliga és Zamárdi közötti hiányzó szakasz, a meglévő kilencven kilométernyi útpályát pedig felújították. Ez gyakorlatilag az egész sztráda újjáépítését jelentette.

A határig tartó szakasz megépítése viszont már a szocialista kormányzás idején kezdődött meg. Az egyes szakaszok a terület-kisajátítások, régészeti feltárások és egyéb problémák miatt nem egymást követve épültek meg. 2004-ben készült el a horvát határtól, Letenyétől Becsehelyig tartó rövid szakasz, és a szlovén határ felé való kapcsolatot biztosító Letenye-Tornyiszentmiklós leágazás, az M70-es, mely a következő évben ért el a határig. 

Se folyó, se óriás hegyek, de legalább menni lehet végre. (Fotó: Hírszerző)

2005-ben újabb húsz kilométert adtak át az M7-ből, a teljes épülő szakasz közepén, Balatonszárszó és Ordacsehi közt. Egy év múlva márciusban elkészült a folytatása Ordacsehitől Balatonkeresztúrig. Decemberben pedig a zalai részen, Becsehely és Sormás között adtak át egy újabb kis darabot. 

Egy centit harminckétezer-ötszázér'

A szocialista kormányzás büszkeségének tartott intenzív autópálya-építés gyorsan hozta maga után a balhékat is. Egy 2002-2003-as vizsgálat alapján a Gazdasági Versenyhivatal több mint hétmilliárd forint büntetést szabott ki az M3-as egy szakaszát, illetve az M7-es két szakaszát építő cégekre, akiktől 2007 szeptembere óta a magyar állam nevében a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. is 32 milliárd forintot követel vissza. 

Az egyre feljebb kúszó autópálya kilométer-árak a Balatonszárszó-Ordacsehi szakaszon tetőztek. Itt a kivitelező Betonút-Hídépítő konzorcium 65 milliárd forintért épített meg húsz kilométernyi sztrádát. A sorozatos kritikákra Kóka János gazdasági miniszter a Viadom nevű céggel válaszolt, mely szerinte olcsón építi meg az általa elnyert Balatonkeresztúr-Nagykanizsa szakaszt.

A Viadom valóbban némileg olcsóbban épített, viszont 2007-ben becsődölt. Ezzel tovább csúszott az amúgy is késésben lévő gigaberuházás, mivel az épülő szakaszt új kivitelezőnek kellett átadni. 

A kritikusok azt sem felejtették el, hogy időközben a horvátok megépítették az M7-es folytatásaként a határtól a tengerpartig menő autópályákat, jóval tempósabban és olcsóbban dolgozva. Horvátországban idén június harmincadikától lehet a magyar határtól Rijekáig folyamatosan autópályán közlekedni. 

A híd túl magasan van

2007 augusztusában készült el a Nagykanizsa és Sormás, illetve a Zamárdi és Balatonszárszó közti M7-szakasz. Utóbbinak része a Kőröshegyi völgyhíd, jelenleg Magyarország legnagyobb hídja, mely a Balaton északi partjáról is látható. A nyolcvannyolc méter magas és majdnem két kilométer hosszú viadukt megint csak indulatokat kavart. 

Az Állami Számvevőszék júliusban kiadott jelentése szerint "a Kőröshegyi völgyhíd beruházás műszaki, gazdaságossági, természetvédelmi és településrendezési megalapozottsága nem igazolt". Bár sokan a szocialista-liberális kormányzás pazarló nagyzolásának tartják az építményt, annak tervei valójában már sokkal régebbiek. A híd megépülésének körülményeiben a Kőröshegy mellett áthaladó autópálya-szakasz kijelölését hosszú ideig blokkoló helyi önkormányzat is közrejátszott.

A két utolsó hiányzó szakasznak eredetileg idén május végén el kellett volna készülnie. A Viadom-ügy miatt azonban a Balatonkeresztúr és Zalakomár közötti szakasz június végére készült el, a Zalakomár és Nagykanizsa közötti részt pedig most, augusztus 19-én, kedden adják át, az M70-est a szlovén autópályával összekötő szakasszal együtt. Benzinkutak továbbra sincsenek az új szakaszokon, az elsők az év végére készülnek el, addig a pálya mellett fekvő települések kútjait lehet csak használni.

Bár a magyar és a horvát sztrádát összekötő kilométernyi útpálya, a Murán átívelő Zrínyi híddal csak októberben lesz kész, a keddi avatással negyvenhat év után teljessé válik a Budapestet a Balatonnal, Zala megyével és a szlovén-horvát határral összekötő 242,3 kilométernyi autópálya.