Cikk továbbküldése e-mailben:

Ön neve:

Ön e-mail címe:

Címzett neve:

Címzett e-mail címe:

Minden gazdasági rendszer megváltoztatható, különösen egy ilyen mély globális válság nyomán. Mégis úgy tűnik, hogy nem lesz túl nagy változás, a pánik megszűnőben van. Meglehet, csoda történt, talán az államok, mindenekelőtt az Egyesült Államok gyors intézkedései normalizálják a helyzetet - írja Fareed Zakaria, a Newsweek szerkesztője terjedelmes írásában.

A kormányok inkább túlreagálták, semmint alulreagálták a problémát, s ezzel elhárították a rendszer teljes összeomlását. Persze még hosszú út áll előttünk. Még lesznek bankcsődök. A fogyasztók előbb takarékoskodnak, s csak utána kezdenek ismét költekezni. Az adóssághegyeket csökkenteni kell. Az amerikai kapitalizmust kiegyensúlyozzák, újraszabályozzák és helyreállítják. A problémák azonban nem tűnnek el.

Sokak szerint az amerikai bankárokat meg kellene büntetni, akik nem igazán bánták meg a tetteiket. Az igazság ezzel szemben az, hogy a pénzügyi szférában több tízezer állás szűnt meg. A piacok nem az erkölcsről szólnak. Széles, összetett rendszerek, s ha a dolgok kellőképpen stabilak, újra mozgásba lendülnek. 

Nem a kapitalizmus van válságban

Ha az utóbbi 20 év nagyobb kríziseire visszatekintünk, azt láthatjuk, hogy minden alkalommal (1987, 1997) többen is rendkívül súlyosnak ítélték a helyzetet, amely azonban végül rövid idő alatt rendeződött. Most is sokan mondják, hogy a derivatíváknak (a származékos ügyleteknek) egyszer s mindenkorra befellegzett. Nos, majd meglátjuk (ugyanezt mondták az internet-buborék kipukkanásakor, ehhez képest azóta is hatalmasat fejlődött az iparág). 

Van, aki éppenséggel azt állítja, hogy több derivatívára van szükségünk ahhoz, hogy a piacok még stabilabbak legyenek. Nagyon is lehetséges, hogy hamarosan azt fogjuk mondani, nem kevesebb, hanem több kapitalizmus kell! Akárhogy is, a kapitalizmus marad továbbra is a legproduktívabb termelési mód, amit valaha feltaláltak. Churchill híres demokrácia-paradoxonja mintájára ez a létező gazdasági rendszerek közül a legrosszabb, kivéve az összes többit.

Jó példa India, ahol a közelmúltban tartott parlamenti választásokon a gazdasági liberalizáció ellen kampányoló baloldali pártok az elmúlt 40 év legrosszabb választási eredményét érték el. A világnak ezen a fertályán a piac és a szabad kereskedelem emberek százmillióit húzta ki a szegénységből. 

Reálisan létező kapitalizmus Pekingben: kijöttek a nyomorból

A kapitalizmus fejlődést, ugyanakkor instabilitást is jelent. A rendszer dinamikus, de hajlamos a megtorpanásokra, ami súlyos zavarokat okozhat. Az elmúlt 90 évben szakadatlanul arra törekedtünk, hogy stabilizáljuk a rendszert, miközben megőrizzük a dinamizmusát. Fontos látnunk, mi nem működött. Merthogy amit megtapasztaltunk, az nem a kapitalizmus válsága, sokkal inkább a pénzügyek, a demokrácia, a globalizáció, végső soron az etikai elvek krízise.

Nyugodt időkben, amikor fejlődik a gazdaság, s zavartalan a technológiai innováció, a pénz olcsóvá, a hitelformák pedig sokfélévé válnak. Az olcsó hitel mohóságot szül, rossz kalkulációkat és összeomlást eredményez. 

A szóban forgó masszív reformok helyes irányba mutatnak, a derivatívákat szigorúbban kell szabályozni. Az 1930-as években bevezetett szabályok ma is megfelelők volnának, a baj azonban az, hogy az elmúlt 15 évben felhígították őket. A válság a kanadai bankrendszert érintette a legkevésbé, mert ott a régi szabályok ma is érvényben vannak. 

Sikeres globalizáció, zavarokkal

A globális pénzügyi rendszer az elmúlt 30 évben jóval gyakrabban mutatott fel súlyos zavarokat, mint korábban bármelyik periódusban. A problémák nem egyszerűen a kudarcok következményei, éppen hogy a sikerek eredményéről van szó. 

Az 1980-as évek végén példátlan politikai stabilitás köszöntött a világra, a hidegháború véget ért, a fegyveres konfliktusok és az áldozatok száma csökkent. Az infláció több helyen megszűnt (az 1970-es években a hiperinfláció még tucatnyi országban érintette súlyosan a középosztályt és destabilizálta a társadalmakat). Az információs forradalomnak köszönhetően példátlan változások mentek végbe, az eredmények pedig önmagukért beszélnek. 

Az utóbbi 25 évben a világgazdaság tízévenként megduplázta a teljesítményét (1999: 31 trillió, 2008: 62 trillió dollár). A recessziók minden korábbinál enyhébbnek bizonyultak. Ázsiában több mint 400 millió ember jutott ki a szegénység fogságából. 2003-2007 között a világ összjövedelme 3,1 százalékkal bővült, ami az emberiség történetében sohasem fordult elő. A növekedés csúcspontján, 2006-ban és 2007-ben 124 ország produkált 4 százalékos vagy annál nagyobb növekedést. 

A jó idők önelégültté teszik az embereket. A világgazdaság autóversenyhez vált hasonlatossá, ilyen gyorsan azonban korábban még nem vezettünk autót, s igazán azt sem tudtuk, merre tartunk. A baleset végül bekövetkezett. Az igazi probléma az, hogy még mindig vezetjük ezt a kocsit. A világgazdaság még összetettebbé, még összefonódottabbá vált. A kínaiak továbbra is többlettel rendelkeznek, amit valahová muszáj kihelyezniük. Washingtonnak és Pekingnek keményen kell dolgoznia azért, hogy a kölcsönös függőségüket csökkentsék, hogy újabb baleset ne következzen be.

Szélesebb értelemben az alapvető válság, mellyel szembenézünk, maga a globalizáció. Globálissá tettük a nemzetgazdaságokat. A kereskedelem, az utazás és a turizmus összeköti az embereket. A technológia világméretű hálózatokat, vállalatokat és fogyasztást teremtett. Politikánk viszont szigorúan nemzeti keretek között maradt. Ez a feszültség áll korunk legtöbb "balesetének" a hátterében. A politika ugyanis képtelen a globális problémákra globális válaszokat adni. Alaposabb nemzetközi együttműködés nélkül még több problémával fogunk szembesülni, s még a globalizáció is a visszájára fordulhat.

A cikk teljes terjedelmében a globusz.net-en olvasható