Főoldal / Publicisztika
betűméret: 
Ingyenélő segélyezettek?
Zolnay János
2010-02-06 14:17
Megosztás
A szociális kártya a kizsigerelő szisztéma kiszolgáltatott kárvallottjain veri el a port. Radikálisan csökkenti a készpénz mennyiségét, ami önmagában is növeli az uzsora-kockázatot. Azért élelmiszeren kívül vannak még alapszükségletek, hogy mást ne mondjunk, például gyógyszert ugyan miből vennének azok, akiket megfosztottak készpénzes segélyüktől?
Seres László főbenjáró bűnnek tartja az ingyen ebéd-főzést. Ingyen ebéd minden közpénzből finanszírozott térítésmentes juttatás és szociális jövedelem, így a tartós munkanélküliek ellátása is. Utóbbinak azonban tavaly óta vége, a tartós munkanélküliek ma már munkát végeznek a köz javára.
Mindez 117 milliárd forintjába kerül az adófizetőknek, ami alig több mint háromszorosa a korábbi rendszeres szociális segély költségeinek. Az ingyen ebédet ma már ingyen tiramisu, grátisz somlói galuska, és térítésmentes Gundel palacsinta fejeli meg. A Seres által referenciaként olvasott The Weekly Standard-ben címlapsztorit lehetne írni arról, hogy a magyarországi neokon publicisztika talán legmarkánsabb tollforgatója melegen üdvözli az Út a munkához programot (UMA), amelynek sikerült egy nem csekély kiadási tételt háromszorosára növelnie úgy, hogy az adófizetők a világon semmi hasznot nem könyvelhetnek el cserébe.
A program felülről nyitott kasszával örvendeztette meg az önkormányzatokat, amelyek akár az összes tartós munkanélkülit minimálbéres közmunkára foghatják, ami válság és kiadás-csökkentés idején fölöttébb prudens és takarékos gazdálkodás az adófizetők pénzével. Egy húszezres kisváros például az összes munkanélkülit foglalkoztatja: "holnap majd verebeket számlálnak" - élcelődnek a városházán. Igazuk van, végtére is a pénzügyi források kiapadhatatlanok.
Egy ötezres kisvárosban a lakóknak csípte a szemét az árokparton üldögélő és falatozó közcélú munkások látványa. Az önkormányzat azonnal intézkedett; megkérte a közmunkásokat, hogy inkább félreeső mellékutcákban üldögéljenek és falatozzanak. Egy kis faluban az ellenzéki vállalkozó-képviselő nem tudja munkára vinni bejáratott munkásait, mert dologidőben behívták őket közcélú munkára kaszanyelet támasztani. Egy másik gettó faluban, ahol szintén valamennyi munkanélküli közmunkára hívta az önkormányzat, nyár derekára a munkának még a látszata is megszűnt.
A legtöbb kistelepülésen persze ugyanazt végzik a közcélú munkások, amit a korábbi években – árkot takarítanak, füvet nyírnak –, csak háromszor annyian és harmad olyan tempóban.
*
Eredetileg a minisztériumnak kétféle indoka is volt arra, hogy miért indítja el ezt a kezdeményezést. A program azt ígérte, hogy alacsony képzettségű tartós munkanélküliek sokaságát lesz képes visszavezetni a munkapiacra. Ambiciózus cél volt ez, hiszen a rendkívül alacsony magyarországi foglalkoztatottságnak elsődleges oka az, hogy a legfeljebb nyolc általános iskolai végzettségű aktív korúaknak mindössze 28 százaléka dolgozik, szemben az EU 47 százalékos rátájával.
Ezek az emberek nem azért nem dolgoznak, mert így tartják helyesnek, netán ilyen a mentalitásuk, hanem mert a munkaerőpiac leselejtezte őket, és a gazdasági prosperitás éveiben sem tartott rájuk igényt, recessziós időszakban pedig még kevésbé. Ezt a réteget a szociális jövedelmek és a legális vagy illegális időszakos munkák tartják életben, ám utóbbiaknak kemény korlátot szab a közösségi bérlakások és időszaki szállások hiánya.
Ésszerű munkaügyi politika bővítené az időszakos munkavégzés legális lehetőségeit, és minden eszközzel támogatná ennek a rétegnek a hazai és a külföldi munkavállalói mobilitását. Az UMA ehelyett az önkormányzatokra – még csak nem is a kistérségekre, vagy a közmunkásokat valamilyen nagyobb földrajzi területen ésszerűen mozgatni képes ágensre, hanem a munkaszervezésre teljesen alkalmatlan települési önkormányzatokra – bízta a közfoglalkoztatás megszervezését, és még inkább odaszögezte őket a falujukba, kisvárosukba ahol soha az életben nem lesz számukra piaci munkalehetőség. Ráadásul a tényleges időszaki munkák dandárja azokra a hónapokra esik, amikor az önkormányzatoknak abszolválniuk kell a közfoglalkoztatás látszatát.
A program falmelléki célja az volt, hogy kifogja a szelet az "ingyenélő segélyezettek" ellen ágáló polgármesterek vitorlájából. Az elsődleges cél nem valósult, nem is valósulhatott meg, így a kormány utólag áthangszerelte a programot, mondván, az UMA valójában nem is munkapiaci, hanem szociálpolitikai eszköz, nem is célja az érintettek visszavezetése az elsődleges munkapiacra. Csakhogy ebben az esetben miként számol el a kormány a program irdatlan költségeivel? Ha a közfoglalkoztatás bevallottan alibi jellegű, akkor kissé borsos az eredeti segélyösszeg megháromszorozódása – semmiért.
*
Ha az UMA esetében a kormány – a neokon hívő publicisták lelkes tapsa közepette – felkarolta és országos normává kodifikálta a polgármesterek sehová sem vezető demagógiáját, Seres László most ugyanezt követeli a szociális kártyával kapcsolatban: szabadon felhasználható készpénz helyett olyan kártyát kapjanak a segélyezettek, amellyel a segélyösszeg értékéig csak olyasmit vásárolhatnak, amit a jogalkotó helyesnek tart.
Kik is? Nyilván nem a családtámogatási ellátásokat utalná Seres efféle kártyára, hacsak nem akarja, hogy a Hírszerző szerkesztőségének gyereket nevelő munkatársai is kártyára kapják a pénzt, nehogy munka után hazafelé baktatva elsörözzék a Simplában, elcigizzék, vagy Weekly Standardot vegyenek rajta az újságosnál. Marad az önkormányzati költségvetéseken átfutó segély összege, amely mindössze ötöde a központi költségvetés által finanszírozott jóléti transzfereknek. A valóságban még kevesebb, mert az önkormányzatok a segélyezésre kapott pénzek tekintélyes hányadát másra költik, de ez senkinek nem okoz fejfájást, ellentétben a segélyezettek által bedobott felessel.
De rendben van, számoljunk a torta ötödével. A tartós munkanélküliek harmincnyolc százaléka, ha akarná, sem tudná a segélyt gyerekeire költeni, mert nincs gyereke. A nagyobb baj azonban az, hogy a pénz elköltését korlátozó kártya bizonyosan fokozná az érintettek uzsora-kiszolgáltatottságát.
A képzetlenek kirívóan alacsony foglalkoztatottsága mellett a kistelepülési, kistérségi gettósodás olyan súlyos társadalmi probléma, amelyre egyetlen politikai szereplő, illetve a nekik súgó műhelyek egyike sem tudja a megoldást. A gettó településeken az uzsora nem deviancia, hanem mindent átfogó, kegyetlen hitelrendszer, amit egyrészt az akut készpénzhiány és a mobilitási készség hiánya, másrészt a patriarchális viszonyok tesznek lehetővé. Haszonélvezői többnyire a polgármesterek, alpolgármesterek, falugondnokok, a cigány kisebbségi önkormányzatok vezetői, a falusi kisboltok üzemeltetői.
Akad alpolgármester, aki havonta disznót vág, és a kétezer forintért porciózott hús kilóját nem tanácsos nem megvenni. Az önkormányzat ugyanis hitelez a segély összegéig, és ha minden kötél szakad, akkor a polgármester, az alpolgármester saját zsebből is kisegíti azokat, akiknek azonnal pénzre van szükségük. Csak aztán hó végén jön a disznóhús. Másutt ezerötszáz forint a csirkefarhát kilója: a boltos egyben képviselő és falugondnok. Kuncsaftjai számára a legközelebbi Tesco elérhetetlen távolságban van.
A szociális kártya a kizsigerelő szisztéma kiszolgáltatott kárvallottjain veri el a port. Radikálisan csökkenti a készpénz mennyiségét, ami önmagában is növeli az uzsora-kockázatot. Azért élelmiszeren kívül vannak még alapszükségletek, hogy mást ne mondjunk, például gyógyszert ugyan miből vennének azok, akiket megfosztottak készpénzes segélyüktől? Minden bolt extraprofitra számíthat, ahol a kártyát le lehet vásárolni. És ezzel szemben nem áll meg az érv, hogy univerzálissá kell tenni a kártya beválthatóságát: az érintettek zöme ugyanis képtelen megközelíteni az olcsó bevásárlóközpontokat.
Ha meg igen, és kiderül a havi nagybevásárlás, akkor az önkormányzat megfenyegeti, megbünteti. Aki iszik és cigizik, az ezután is fog. Azonnal kialakul a kártyáért vásárolt portéka másodlagos forgalma; a segélyezettek eladják a kártyára vásárolt liszt és a cukor egy részét, és a cserébe kapott pénzzel indulhatnak a kocsmába. Az uzsora-felárral kalkulált különbözet pedig a segélyezettek kaszáját apasztja.
*
Seres gondolatmenete szerint a segélyezettektől eleve nem várható el, hogy képesek legyenek olyan ésszerű fogyasztói döntéseket hozni, amire minden más jövedelemtulajdonos – piaci munkavállalók, nyugdíjasok, közalkalmazottak, családtámogatási ellátások kedvezményezettjei, jól menő konzumkurvák, magánpraxisú fogorvosok, kasszafúrók, tőzsdecápák és szerencsés totózók – alkalmasak. Eközben nemcsak minden szolidarisztikus állami újraelosztást utasít el, de azt is, hogy a szegényeket kizárólag áldozatokként szemléljük.
Utóbbiban persze van igazság, csak összekeveri az egyéni és a kollektív dimenziót: amíg az ember él, mindig van esélye, még akkor is, ha osztályrésze a kollektív büntetés, amiért mondjuk alacsony képzettségű, Isten háta mögötti kistelepülésen él, tartós munkanélküli és segélyezett. És ezáltal olyan csoport tagja, amelyet magukat liberálisnak tartó neokon publicisták kollektív rossztulajdonságokkal ruháznak fel.
A szerző szociológus, kutató.
Mindez 117 milliárd forintjába kerül az adófizetőknek, ami alig több mint háromszorosa a korábbi rendszeres szociális segély költségeinek. Az ingyen ebédet ma már ingyen tiramisu, grátisz somlói galuska, és térítésmentes Gundel palacsinta fejeli meg. A Seres által referenciaként olvasott The Weekly Standard-ben címlapsztorit lehetne írni arról, hogy a magyarországi neokon publicisztika talán legmarkánsabb tollforgatója melegen üdvözli az Út a munkához programot (UMA), amelynek sikerült egy nem csekély kiadási tételt háromszorosára növelnie úgy, hogy az adófizetők a világon semmi hasznot nem könyvelhetnek el cserébe.
A program felülről nyitott kasszával örvendeztette meg az önkormányzatokat, amelyek akár az összes tartós munkanélkülit minimálbéres közmunkára foghatják, ami válság és kiadás-csökkentés idején fölöttébb prudens és takarékos gazdálkodás az adófizetők pénzével. Egy húszezres kisváros például az összes munkanélkülit foglalkoztatja: "holnap majd verebeket számlálnak" - élcelődnek a városházán. Igazuk van, végtére is a pénzügyi források kiapadhatatlanok.
Egy ötezres kisvárosban a lakóknak csípte a szemét az árokparton üldögélő és falatozó közcélú munkások látványa. Az önkormányzat azonnal intézkedett; megkérte a közmunkásokat, hogy inkább félreeső mellékutcákban üldögéljenek és falatozzanak. Egy kis faluban az ellenzéki vállalkozó-képviselő nem tudja munkára vinni bejáratott munkásait, mert dologidőben behívták őket közcélú munkára kaszanyelet támasztani. Egy másik gettó faluban, ahol szintén valamennyi munkanélküli közmunkára hívta az önkormányzat, nyár derekára a munkának még a látszata is megszűnt.
A legtöbb kistelepülésen persze ugyanazt végzik a közcélú munkások, amit a korábbi években – árkot takarítanak, füvet nyírnak –, csak háromszor annyian és harmad olyan tempóban.
*
Eredetileg a minisztériumnak kétféle indoka is volt arra, hogy miért indítja el ezt a kezdeményezést. A program azt ígérte, hogy alacsony képzettségű tartós munkanélküliek sokaságát lesz képes visszavezetni a munkapiacra. Ambiciózus cél volt ez, hiszen a rendkívül alacsony magyarországi foglalkoztatottságnak elsődleges oka az, hogy a legfeljebb nyolc általános iskolai végzettségű aktív korúaknak mindössze 28 százaléka dolgozik, szemben az EU 47 százalékos rátájával.
Ezek az emberek nem azért nem dolgoznak, mert így tartják helyesnek, netán ilyen a mentalitásuk, hanem mert a munkaerőpiac leselejtezte őket, és a gazdasági prosperitás éveiben sem tartott rájuk igényt, recessziós időszakban pedig még kevésbé. Ezt a réteget a szociális jövedelmek és a legális vagy illegális időszakos munkák tartják életben, ám utóbbiaknak kemény korlátot szab a közösségi bérlakások és időszaki szállások hiánya.
Ésszerű munkaügyi politika bővítené az időszakos munkavégzés legális lehetőségeit, és minden eszközzel támogatná ennek a rétegnek a hazai és a külföldi munkavállalói mobilitását. Az UMA ehelyett az önkormányzatokra – még csak nem is a kistérségekre, vagy a közmunkásokat valamilyen nagyobb földrajzi területen ésszerűen mozgatni képes ágensre, hanem a munkaszervezésre teljesen alkalmatlan települési önkormányzatokra – bízta a közfoglalkoztatás megszervezését, és még inkább odaszögezte őket a falujukba, kisvárosukba ahol soha az életben nem lesz számukra piaci munkalehetőség. Ráadásul a tényleges időszaki munkák dandárja azokra a hónapokra esik, amikor az önkormányzatoknak abszolválniuk kell a közfoglalkoztatás látszatát.
A program falmelléki célja az volt, hogy kifogja a szelet az "ingyenélő segélyezettek" ellen ágáló polgármesterek vitorlájából. Az elsődleges cél nem valósult, nem is valósulhatott meg, így a kormány utólag áthangszerelte a programot, mondván, az UMA valójában nem is munkapiaci, hanem szociálpolitikai eszköz, nem is célja az érintettek visszavezetése az elsődleges munkapiacra. Csakhogy ebben az esetben miként számol el a kormány a program irdatlan költségeivel? Ha a közfoglalkoztatás bevallottan alibi jellegű, akkor kissé borsos az eredeti segélyösszeg megháromszorozódása – semmiért.
*
Ha az UMA esetében a kormány – a neokon hívő publicisták lelkes tapsa közepette – felkarolta és országos normává kodifikálta a polgármesterek sehová sem vezető demagógiáját, Seres László most ugyanezt követeli a szociális kártyával kapcsolatban: szabadon felhasználható készpénz helyett olyan kártyát kapjanak a segélyezettek, amellyel a segélyösszeg értékéig csak olyasmit vásárolhatnak, amit a jogalkotó helyesnek tart.
Kik is? Nyilván nem a családtámogatási ellátásokat utalná Seres efféle kártyára, hacsak nem akarja, hogy a Hírszerző szerkesztőségének gyereket nevelő munkatársai is kártyára kapják a pénzt, nehogy munka után hazafelé baktatva elsörözzék a Simplában, elcigizzék, vagy Weekly Standardot vegyenek rajta az újságosnál. Marad az önkormányzati költségvetéseken átfutó segély összege, amely mindössze ötöde a központi költségvetés által finanszírozott jóléti transzfereknek. A valóságban még kevesebb, mert az önkormányzatok a segélyezésre kapott pénzek tekintélyes hányadát másra költik, de ez senkinek nem okoz fejfájást, ellentétben a segélyezettek által bedobott felessel.
De rendben van, számoljunk a torta ötödével. A tartós munkanélküliek harmincnyolc százaléka, ha akarná, sem tudná a segélyt gyerekeire költeni, mert nincs gyereke. A nagyobb baj azonban az, hogy a pénz elköltését korlátozó kártya bizonyosan fokozná az érintettek uzsora-kiszolgáltatottságát.
A képzetlenek kirívóan alacsony foglalkoztatottsága mellett a kistelepülési, kistérségi gettósodás olyan súlyos társadalmi probléma, amelyre egyetlen politikai szereplő, illetve a nekik súgó műhelyek egyike sem tudja a megoldást. A gettó településeken az uzsora nem deviancia, hanem mindent átfogó, kegyetlen hitelrendszer, amit egyrészt az akut készpénzhiány és a mobilitási készség hiánya, másrészt a patriarchális viszonyok tesznek lehetővé. Haszonélvezői többnyire a polgármesterek, alpolgármesterek, falugondnokok, a cigány kisebbségi önkormányzatok vezetői, a falusi kisboltok üzemeltetői.
Akad alpolgármester, aki havonta disznót vág, és a kétezer forintért porciózott hús kilóját nem tanácsos nem megvenni. Az önkormányzat ugyanis hitelez a segély összegéig, és ha minden kötél szakad, akkor a polgármester, az alpolgármester saját zsebből is kisegíti azokat, akiknek azonnal pénzre van szükségük. Csak aztán hó végén jön a disznóhús. Másutt ezerötszáz forint a csirkefarhát kilója: a boltos egyben képviselő és falugondnok. Kuncsaftjai számára a legközelebbi Tesco elérhetetlen távolságban van.
A szociális kártya a kizsigerelő szisztéma kiszolgáltatott kárvallottjain veri el a port. Radikálisan csökkenti a készpénz mennyiségét, ami önmagában is növeli az uzsora-kockázatot. Azért élelmiszeren kívül vannak még alapszükségletek, hogy mást ne mondjunk, például gyógyszert ugyan miből vennének azok, akiket megfosztottak készpénzes segélyüktől? Minden bolt extraprofitra számíthat, ahol a kártyát le lehet vásárolni. És ezzel szemben nem áll meg az érv, hogy univerzálissá kell tenni a kártya beválthatóságát: az érintettek zöme ugyanis képtelen megközelíteni az olcsó bevásárlóközpontokat.
Ha meg igen, és kiderül a havi nagybevásárlás, akkor az önkormányzat megfenyegeti, megbünteti. Aki iszik és cigizik, az ezután is fog. Azonnal kialakul a kártyáért vásárolt portéka másodlagos forgalma; a segélyezettek eladják a kártyára vásárolt liszt és a cukor egy részét, és a cserébe kapott pénzzel indulhatnak a kocsmába. Az uzsora-felárral kalkulált különbözet pedig a segélyezettek kaszáját apasztja.
*
Seres gondolatmenete szerint a segélyezettektől eleve nem várható el, hogy képesek legyenek olyan ésszerű fogyasztói döntéseket hozni, amire minden más jövedelemtulajdonos – piaci munkavállalók, nyugdíjasok, közalkalmazottak, családtámogatási ellátások kedvezményezettjei, jól menő konzumkurvák, magánpraxisú fogorvosok, kasszafúrók, tőzsdecápák és szerencsés totózók – alkalmasak. Eközben nemcsak minden szolidarisztikus állami újraelosztást utasít el, de azt is, hogy a szegényeket kizárólag áldozatokként szemléljük.
Utóbbiban persze van igazság, csak összekeveri az egyéni és a kollektív dimenziót: amíg az ember él, mindig van esélye, még akkor is, ha osztályrésze a kollektív büntetés, amiért mondjuk alacsony képzettségű, Isten háta mögötti kistelepülésen él, tartós munkanélküli és segélyezett. És ezáltal olyan csoport tagja, amelyet magukat liberálisnak tartó neokon publicisták kollektív rossztulajdonságokkal ruháznak fel.
A szerző szociológus, kutató.
Ingyenélő segélyezettek? - kommentek
2010-02-07 12:29:11 - Kakaó
Pár idézet Solt Ágnes, Élet a reményen túl című tanulmányából:Étkezési szokások: Segélyek után pár nap "ünneplés", majd nincstelenség, éhezés. Hó eleji 4-5 étkezés/nap hó végére lecsökken napi egyre.
Szabadidő kitöltése: beszélgetés, tévé, kocsma.
Nap egyik legfontosabb szertartása: kávé és cigaretta
Aztán olyan is van benne - ha ez újdonság bárkinek is - hogy, a szülők alkoholproblémái miatt kerülnek családok teljes nyomorba. Ez amúgy garancia a lecsúszásra a világon mindenhol, minden társadalmi osztályból.
Idézetek: "Az ital elviszi a pénzt, mer aki bemegy a kocsmába, az 10-20 ezer, gyerekek éhen maradnak, se cucc, koszosan járnak.", "És az kapja a segélyt, aki pedig elissza" Olyat is említ a tanulmány, hogy van aki babakocsival megy a kocsmába.
Olvasgassátok, nagyon jó tanulmány.
2010-02-07 12:09:57 - Kakaó
iki_maska:ha valaki a fizetését issza el az, más, mintha azt a pénzt issza el, amit a közösségtől kapott segély formájában, hogy, ahogy a szó maga is mutatja: segítsék. A létfenntartásban, nem a nyerőgépezésben.
Ha a közmunkaprogram pedig rossz, és fölösleges pénzfecsérlés, akkor bizony fel kell számolni... tényleg ez a cél?
lúzer:
Amit írsz az jogos, a jelenlegi rendszereket is alaposan át kéne alakítani. A szocboltokat nem ismerem, nem azok a vita tárgyai. A szockártyával jelenlegi formában valóban nem lehet a piacon vásárolni, ami nagy hiba, erre csakugyan kéne megoldás.
Hírszerző: ha már béna a fórum-motor, legalább szedjétek ki a duplázódott hozzászólásokat.
2010-02-07 12:09:01 - epés2
1) Ne minisítgessük a szerzőt, azzal a dolgot nem megy előrébb.2) Miért ne lehetne akármilyen kártyával pl. gyógyszert vásárolni? Érdekes nekem valahogy mindig sikerül.
3) Arról ír a szerző, hogy most (amikor még nincs szociális kártya) az egyik helyen 1500 kénytelenek venni a farhátat, máshol a pm -től 2000 -ért a disznóhúst.
Na most egy jól megkonstruált szociális kártya esetén az utóbbi nem is volna lehetséges, az előbbi meg független a kártya lététől.
Ezzel szemben a kifizetések (kártyára utalások) egy nagy része kikerülne a helyi hivatalok befolyása alól, hiszen lehetne közvetlenül utalni.
Sokadszor olvasom azt az álérvet, hogy ma sem tudnak elutazni vásárolni a szegény emberek a Tecsóba, kártyával sem fognak tudni.
Egyrészt ebben az esetben megint ott vagyunk, hogy egy jelenlegi helyzettel indokolja a szerző a még nem létező rendszert hibásnak, másrészt bizony egy ilyen kártya felmutatása mellett akár az utazásuk is ingyenes lehetne.
Blogen! Már, hogyne haltak volna éhen emberek a Horthy korszakban. Simán előfordult, főleg járulékos betegségekben.
A polgármester által javasolt tényleg ésszerűtlen és rossz szoceszkártyesz helyett pedig egy központilag menedzselt szociális kártyát javasolnék, bankkártya valamint rászorultságot bizonyító igazolvány funkciókkal.
2010-02-07 12:08:18 - Kakaó
Eygetértek azzal, hogy sokan nettó cigánygyűlöletből támogatják a kártyát, vagy nettó segélyezett-gyűlölteből (=az ééén adóm adják másnak???), nekem sem tetszik itt pár komment. Én azonban biztosan nem ezért támogatom, és jó lenne érvelni is, nem csak posztfasiszmust emmlegtni, még ha abban van igazság is.p3tru magad írod le hogy köröznek az uzsorás keselyűk közvetlenül a postás mögött. Ez nyilvánvalóan örök nyomorban tartja az amúgy is kilátástalan sorsú embereket, amolyan modern kori rabszolgaságban.
Na most, ha a jelenlegi rendszer ezt termelte ki magából, ezt tartja fenn, akkor miért is tabu a megreformálása? Kinek jó ez? Az uszoramaffiának, a cigicsempészeknek, meg zugkocsmáknak.
Azt kéne belátni, hogy a szockártya nem a segélyezettek ellen van, hanem értük.
A cél nem csökkenteni a támogatás mértékét, hanem kényszeríteni arra, hogy cigi és nyerőgép helyett élelemre és hasonlókra költsék a pénzt.
Még akkor is, ha ezt szoft vagy hard fasiszták is támogatják. Még akkor is, ha nikotin- és alkoholfüggő beteg egy csomó szerencsétlen ember. Nem tudok olyan olyan terápiáról, az alkoholistát alkohollal próbálnák leszoktatni.
Azt is figyelembe kéne venni, sok családban talán szenvednek attól hogy elszórja apuci a pénzt.
Biztos, hogy lehetne finomítani a rendszeren, vagy lehet teljesen mást, jobbat kitalálni. Biztos, hogy lehetne finomítani a rendszeren, vagy lehet teljesen mást, jobbat kitalálni. Szabad a pálya, én szívesen meghallgatok javaslatokat.
2010-02-07 12:01:16 - Kakaó
Eygetértek azzal, hogy sokan nettó cigánygyűlöletből támogatják a kártyát, vagy nettó segélyezett-gyűlölteből (=az ééén adóm adják másnak???), nekem sem tetszik itt pár komment. Én azonban biztosan nem ezért támogatom, és jó lenne érvelni is, nem csak posztfasiszmust emmlegtni, még ha abban van igazság is.p3tru magad írod le hogy köröznek az uzsorás keselyűk közvetlenül a postás mögött. Ez nyilvánvalóan örök nyomorban tartja az amúgy is kilátástalan sorsú embereket, amolyan modern kori rabszolgaságban.
Na most, ha a jelenlegi rendszer ezt termelte ki magából, ezt tartja fenn, akkor miért is tabu a megreformálása? Kinek jó ez? Az uszoramaffiának, a cigicsempészeknek, meg zugkocsmáknak.
Azt kéne belátni, hogy a szockártya nem a segélyezettek ellen van, hanem értük.
A cél nem csökkenteni a támogatás mértékét, hanem kényszeríteni arra, hogy cigi és nyerőgép helyett élelemre és hasonlókra költsék a pénzt.
Még akkor is, ha ezt szoft vagy hard fasiszták is támogatják. Még akkor is, ha nikotin- és alkoholfüggő beteg egy csomó szerencsétlen ember. Nem tudok olyan olyan terápiáról, az alkoholistát alkohollal próbálnák leszoktatni.
Azt is figyelembe kéne venni, sok családban talán szenvednek attól hogy elszórja apuci a pénzt.
Biztos, hogy lehetne finomítani a rendszeren, vagy lehet teljesen mást, jobbat kitalálni. Biztos, hogy lehetne finomítani a rendszeren, vagy lehet teljesen mást, jobbat kitalálni. Szabad a pálya, én szívesen meghallgatok javaslatokat.
2010-02-07 11:36:45 - Szalahadin
A szerző le se tagadhatná, hogy szociológus, az empirikus úton felfedezhető valóságtól ilyen messzire elrugaszkodni és a semmiben lebegve cikket írni csak ők képesek....2010-02-07 11:36:30 - Szalahadin
„Ezek az emberek nem azért nem dolgoznak, mert így tartják helyesnek, netán ilyen a mentalitásuk, hanem mert a munkaerőpiac leselejtezte őket, és a gazdasági prosperitás éveiben sem tartott rájuk igényt, recessziós időszakban pedig még kevésbé.”1. Ezeket az embereket senki nem kényszerítette, hogy legfeljebb 8 általánost végezzenek. Ha volt valaki, aki ebbe az irányba befolyásolta őket, az a saját családjuk és primitív közvetlen környezetük volt. Jelenlegi, kétségtelenül nyomorult helyzetükért KIZÁRÓLAG saját családjukkal és primitív környezetükkel van elszámolni valójuk, velem, a többségi társadalommal nincs. Ha az én gyerekem legfeljebb 8 osztályt végez majd, mert én egyfolytában azt erősítem benne, hogy tanulni, dolgozni hülyeség, mikor alapkesflónak ott a segíly, mozgóbérnek valót meg majd lopunk hozzá, ez KIZÁRÓLAG az én felelősségem, nem a szomszédé, nem az államé.
2. Ha a szerző úgy lett szociológus, hogy tanulmányai során volt dolga szociológia nevű tantárggyal, akkor kellett találkoznia egy munkanélküliségi csapdaként ismert fogalommal. Ennek lényege, hogy ha a munkamegosztásban csak a ganajtúró bogár pozícióját tudom elfoglalni, ehhez mérten arányos anyagiakkal, akkor bizony egy pillanat alatt kiderül, hogy a segély és a munkabér közötti nagyon csekély különbség nem bír motiváló erővel, ezért a munkanélküli úgy dönt, hogy ezért a különbözetért NEM MEGY EL DOLGOZNI, mert szerinte NEM ÉRI MEG.
2010-02-07 11:34:52 - Szalahadin
„minden eszközzel támogatná ennek a rétegnek a hazai és a külföldi munkavállalói mobilitását”Hát aztán hol az a külföld, ahol alulmotivált, dolgozni nemigen akaró hazai munkanélkülijeinket foglalkoztatni tudnák és nem fuldokolnak maguk is a bevándorlók hasonló tömegeiben? Ez megint egy igen-igen életszerű ötlet volt…
„A nagyobb baj azonban az, hogy a pénz elköltését korlátozó kártya bizonyosan fokozná az érintettek uzsora-kiszolgáltatottságát.”
Szociológus versenyzőnk ismét nem szerzett pontot, legalábbis egy roppant egyszerű trükkel elejét lehet venni az uzsora-kiszolgáltatottságnak: a kártyával felvehető napi limit nem haladhatja meg a múltbeli megtakarítás+havi segély 1/30 részének megfelelő összeget. Innentől a bodzaiván féléknek akkor sem fogja megérni elszedni a pénzt, ha épp nem világklasszis kézilabdázókat gyilkolnak, mivel minden nap végig kellene járni az összes adósukat. A mostani rendszerben épp az a jó nekik, hogy a segílyosztás napján ott a sok adós egy helyen, így ha az orángután elindul portyázni, komoly napi bevételre számíthat egy alkalom során.
2010-02-07 11:34:40 - Szalahadin
„Haszonélvezői többnyire a polgármesterek, alpolgármesterek, falugondnokok, a cigány kisebbségi önkormányzatok vezetői, a falusi kisboltok üzemeltetői.”Konkrétum, konkrétum, konkrétum! Ugyan melyik az a falu, ahol az uzsorarendszer elsődleges haszonélvezői nem az agresszív, uzsorás bűnöző cigányok? Vagy van olyan falu, ahol uzsorás, azaz bűnöző cigányt választottak meg polgármesternek? Mi a neve ennek a falunak? Vagy csak ki nem mondottan kóstolgatjuk Szepessy Zsoltot, aki a jelek szerint nem egy földre szállott angyal, de nem is terepjárós, dögláncos uzsorás cigánybűnöző, így ennek a két szerepkörnek az összemosása eléggé aljas szándékra utal.
„Radikálisan csökkenti a készpénz mennyiségét, ami önmagában is növeli az uzsora-kockázatot. Azért élelmiszeren kívül vannak még alapszükségletek, hogy mást ne mondjunk, például gyógyszert ugyan miből vennének azok, akiket megfosztottak készpénzes segélyüktől?”
2010-02-07 11:34:39 - lúzer
Egy dunántúli kisvárosban lakunk. Én 27000 a párom 25650,- Ft segélyt kap.Megpróbált az önkormányzat által indított 388 új közmunka (újabban RAT) egyikébe bejutni. Ennek az a feltétele, hogy a segélyt lemondja. De ha nem tudnak neki munkát adni, mert akik abban a szakmában amiben ő van már évek óta ugyanazon a helyen vannak és újból őket hívják vissza. Tehát ha igénybe veszi a Rendelkezési állási támogatást ami 28.500 Ft és nem veszik fel, se segély, se munka, se semmi. A szoc.boltokról meg van a véleményem, mert bementem és balga, hogy olcsóbban vásároljak, de úgy szédelegtem ki, mint akit fejbe lőttek, olyan magas árak és olyan silány fonnyadt zöldségek, öreg felvágottak voltak, hogy inkább maradunk a zsíros kenyérnél. Aki meg azt írta hogy vegyenek igénybe a gyógyszerre közgyógy igazolványt, az nem tudja, hogy mit is jelent. Tavaly váltottuk ki, de csak azokat a gyógyszereket adják ki, amit előzőleg a háziorvos lezárt borítékban a szoc.irodára, ők pedig a TB-be küldtek.Kész, és csak azt vehetsz rajta, ami a listán van. Igaz most januárban volt valami változás, kicsit enyhítettek rajta, mert ha megfázott valaki akkor kivételesen a receptes gyógyszert kiválthassa ha vmaradt még kerete.Amúgy amit tavaly felírtak gyógyszert, abból egy csomót kivettek a közgyógyból.Nagyokos erre varjál gombot!!! A szoc. kártyával maxmimálisan nem értek egyet, mert a piacon sem -ahol olcsóbban és frissebb árut vennél-, sem tudnád levásárolni.Állás nuku 57 évesek vagyunk. üdv. a többieknek.2010-02-07 11:34:26 - Szalahadin
Egyrészt lásd előzőek, tehát, ha csökken a készpénz mennyisége, akkor CSÖKKEN és NEM NÖVEKSZIK az uzsora kockázat, hiszen zéróhoz közelít az uzsorás számára a megtérülés esélye. Másrészt, a szerző járt már gyógyszertárban? Ha igen, kellett, hogy találkozzon olyan fekete izével, amiről ezek szerint nem sikerült megállapítani, vajon mi lehet? Ez nyilván túl gyakorlatias feladat lett volna egy szociológusnak… Na mindegy, segítek: bankkártya olvasónak hívják, arra szolgál, hogy ne csak készpénzzel, hanem bankkártyával is lehessen fizetni. Ennyit segítek, innentől már egy szociológus is elboldogul.„Aki iszik és cigizik, az ezután is fog.”
Hát ehhez meg nekem ugyan mi közöm van? Tudod mit, szociológus, AZÉRT nem érdemes a saját gyerekemre is elkölthető egyetlen forintról sem lemondanom, hogy lumpenproletárok tivornyázzanak belőle, ha ezt a döntéshozók is komolyan gondolják, akkor majd erre egyetlen megfelelő válasz lesz a GDP termelésére képes polgárok részéről: aki adót csal és ügyeskedik, ezután is fog. Ki ne találd már, hogy a lumpen rétegek tivornyázása KÖZCÉL, ami a KÖZJÓT segíti elő! Merthogy minden adózásról szóló okosság azzal kezdi, hogy a közjó érdekében bizonyos kiadásokat az állam visel, és ezen kiadások, valamint a saját működésének finanszírozása érdekében vonja el a polgárai jövedelmének egy részét adó formájában.
2010-02-07 11:19:43 - borzimorzi
Ikimaska, neked biztos nagyon igazad van abban, hogy nem nevelni kell a szegénységet. A hazai roma "polgárjogi" mozgalom első emberének, bizonyos Horváth Aladárnak az elhíresült szavaival élve "Csinálja ezt, akinek hat anyja van". OK.Abban is igazad van, hogy nem kell beleszólni abba, hogy alkoholizáljon vagy bagózzon az a segélyes. Abban viszont, talán beláthatnád, az adófizetőknek van igazuk, hogy ha az a segélyes a tőlük 1 havi létfenntartásra kapott összeget elverte piára, cigire meg gyümigépre 1 nap alatt, akkor a hónap maradék részében ne rinyáljon, hogy nincs mit ennie. Mert az ő saját diszkrecionális döntése következtében nincs mit ennie a hó további részében. Csak ő tehet róla. Hozhatott volna más döntést is.
Az adófizetőknek se lenne mit enniük, ha ugyanúgy költenék a pénzt a hülyeségekre, abban biztos lehetsz.
A szoc. kártya mellesleg azért nagyon jó ötlet, mert nem szabja meg, hogy mit lehet venni rajta. Gyógyszert, ruhát, ennivalót mindent lehet. Csak a kivételeket kel megszabni, az pedig nem sok: szeszesital, dohányáru, szerencsejáték és luxuscikkek. Slussz. Minden mást lehet. Ez messze nagyobb szabadság, mint amit az adófizetőknek engedélyez a törvényhozó pl. a cafeteria tekintetében.
b
2010-02-07 11:10:00 - borzimorzi
p3tru, sajnos, alapfogalmakról gőzöd sincsen. Ezért aztán csak dühöngsz bele a kibertérbe ész nélkül.Milyen alapfogalmakra gondolok? Például a falu fogalmára, mint olyanra. Tudod, a falu évezredek óta egy olyan településtípus, amely a társadalmi munkamegosztásban az élelmiszer megtermelésének feladatát végzi el. Ez a funkciója.
Teljesen értelmetlen dolog arról beszélni, hogy egy per definitionem élelmiszer termelésére szakosodott településtől hány km-re van a legközelebbi hentespult, amelyikből ki lehet venni az előrecsomagolt far-hátat 200-ért pro kilo.
Nem tudom, hallottál-e már róla, de akár hiszed, akár nem, a csirkehús nem a lidli meg a tuskó hűtőpultjában keletkezik. Hanem az élelemiszertermelőnél magánál. Na, ez a termelő a paraszt. És aki falun él, annak a mezőgazdasági munka van helyben, ez egy ilyen bicikli. Aki mást akar csinálni, annak meg kell keresnie azt a más munkát valahol máshol. Tudod, pont úgy, ahogy a tehetséges magyar parasztgyerekek is városra költöztek évtizedekig, aztán lett belőlük, ami lett. Első lépcsőben, első generációs városlakóként nem mindjárt vezérigazgató...
Mellesleg az általad felhozott települések közül Alsózsolca egybe van épülve Miskolccal, a miskolci buszok járnak oda is. Legalább a térképet megnézted volna!
No, pá.
b
2010-02-07 10:50:16 - iki_maska
Nocsak, kezdjük nevelni a szegénységet: ne bagózzon, ne igyon! Ki a szart érdekel? Addig, amíg a képviselők fizetését nem a fogyasztási szokásaik, netán ygerekeik száma alapján szabják, hanem mondjuk munkájuk (?), esetleg kapcsolataik szerint, addig mások költéseihez sincs köze senkinek. Menjetek a vérbe a rövidlátó (anti-)szociális demagógiátokkal.Különös módon egyik fafejnek sem tűnik föl a cikk azon állítása, hogy a közfoglalkoztatás (jóval) többe kerül a segélynél. Szerintetek plasztikkártyát, annak ellenőrzését ingyen lehet csinálni? Nem lenne jobb mindjárt rablánc, gálya, kőbánya? Mondjuk mindenkinek, nektek is, városi bunkók, rögtön másnap, ha kilépsz vagy kirúgnak, mindegy is miért...
Érdekes, hogy most az sem baj, hogy ezt az agyalágyult programot a "Kúrcsányék" bírták összehozni. Tökéletesen mindegy, hogy jelen kártya egy hajdan liberós, önjáró zsebgólem agyából pattant ki. Fontos a szájtépés, a mások kárára vélekedés, a mások becsületének mocskolása, dögöljenek meg, ha már elszegényedtek, kit érdekel miért és mennyire.
Különös módon senkinek se bánccsa ja szemét, hogy ezzel a programmal mintegy sikerül visszaállamosítani a foglalkoztatás legkényesebb részet. Bújtatott munkanélküliség, amúgy jó Kádár-kori reflexekkel. Tök mindegy, hogy teljesen hatástalan, hogy azt a pénzt értelmesen is el lehetne költeni, hogy az így összetrombitált munkaerőt megfelelően szervezve használni is lehetne -- ááá, nem. Rúgjunk bele mégegyett, nehogy már a kódis válogasson!
2010-02-07 10:29:16 - császár
Emberek élnek a legnagyobb nyomorban, a tanulás, kiemelkedés esélye nélkül. Gyerekeket csinálnak, részint jobb híján, részint, mert az még hoz egy kis pénzt. Munka nincs, ha lenne is csak olyan, ami nem nemesít, nem tanít, nem hoz jobb jövőt. Kapirgálni lehet az árokpartot.A gyerek éhes, hideg van. Az öreg paraszt disznaja, bora, pénze, az erdő fája szabad prédává válik.
Az átkosban is fenyegetett ez a veszély. A vidéki ipartelepítés részben, bevallottan szociális és képzési célok érdekében történt, nem a nyereségesség számított. Nem járt automatikusan semmiféle segély, csak munkához kötötten. Hogy mennyire okos dolog volt, azt a jelenlegi végletesen megromlott helyzet mutatja. Most már, a még ép hogy megélni képes, szintén tönkretett falusi lakosság életét veszélyeztetik.
Mióta, az ország mohó senkiháziak, spekulánsok kezébe került, ezzel a problémával csakis úgy foglalkoztak, hogy erre a célra kereteket igényeltek, amelyeket az összes többihez hasonlóan elloptak.
Néha meg tanulmányokat írnak.
Évtizedek sem lesznek elegek a helyzet kezelhetővé tételére.
Talán, ha a helyzetet részben előidéző, liberális hangadók személyes példamutatással, egy-egy ilyen közösségben élve, megmutatnák a kivezető utat. Milyen eredményeket tudna felmutatni pl. TGM egy cigány kibuc megszervezésében. De nem ám állami támogatással!
2010-02-07 10:04:57 - Gyula39
például gyógyszert ugyan miből vennénekhát a közgyógy-igazolványukból, bukfenc !
semmi perc alatt megkapják !
2010-02-07 08:57:18 - p3tru
Nektek nincs lövősetek arról, mit pofáztok itt, nem Zolnaynak.Gregbíró! Azért nem tudnak buszra szállni, kerékpározni, mert nem lehet busszal elmenni és visszajönni a faluba ugyanazon a napon. Nem hallottál ilyenről? Nem tudod elképzelni, hogy a leggázosabb falvak 30-50 kmre vannak a tescotól? Te lenyomsz egy nagybevásárlásnyi cuccal 60-100 km-et bicóval?
Konkrét példa, agyonrágott csont: Csenyéte. Jön a postás hozza a lóvét, utána konvojban az uzsorások. Szó szerint. Én először akkor sem hittem el, amikor saját szememmel láttam, hogy ezt ilyen egyértelműen nyomják.
Megnyugodhattok Alsózsolcára, Gilvánfára, Encsre, Piskóra, Fájra... stb... stb. pontosan illik ez a leírás.
Azt írjátok sokkal jobb, ha én nem adóztok, hisz minek ezeknek a tetveknek. És valójában ki akarja csak úgy odaadni a pénzt másnak? Csak hát társadalomban élünk, és tudjuk, jó, hogy van nyugdíj, munkanélküli, szocsegély... persze sokkal jobb lenne, ha mindenki dolgozna. Ez a cél: melóhelyteremtés, ennyi. Meg "oktatod vagy eltartod?". Ebben kéne lovét fektetni, nem a közmunkába, szockártyán szarozni.
Az út a munkába egy nagy habi faszság... a szockártya is.
A hozzászólások egyszerű bűnbakkereső gondolatok, beleillenek a szoftfasiszta hazai közbeszédbe.
Zolnay Raj János meg a legértelmesebb hazai szociológus. Kurvára örültem, amikor megláttam a cikket. R35P3C7!
2010-02-07 00:16:53 - gkgkgk
Istenem, Zolnay úr... járt már maga vidéken, vagy csak olvasott róla? És ha kutató, hivatkozza már le, kitől, melyik önkormányzaton hallotta, hogy majd a verebeket számolják? És melyik boltban 1500 Ft a csirkefarhát? És ki a disznóvágó polgármester? Miért nem jelenti fel, ha tud róla? És mutasson már egy olyan települést, ahonnan nem lehet 1-2 óra alatt bebiciklizni egy Lidlbe vagy hasonlóba? Mondjuk az olcsóbb csirkefarhátért, talán az időből telik... A hitelezés haszonélvezői meg jellemzően nem a polgármesterek, maga szerencsétlen, hanem azok a bűnözők, akik olykor ugyanabból a telepből nőttek ki, mint akiket kiszipolyoznak. Egyben van igaza, sem a politikusok, sem a nekik súgó műhelyek nem tudják a megoldást. Valami ilyen műhelyben dolgozhat maga is.2010-02-06 20:30:57 - Bajaj
Míg a közvélekedésre jellemző az általánosítás (és szerintem értelmes ember tudja a helyén kezelni), addig nem várnánk ezt egy úgynevezett kutatótól:"Haszonélvezői többnyire a polgármesterek, alpolgármesterek, falugondnokok, a cigány kisebbségi önkormányzatok vezetői, a falusi kisboltok üzemeltetői."
Címek, nevek, települések? Amíg nincs konkretizálva, addig ugyanolyan rossz szöveg, mint bármilyen más általánosítás. Ócska fortyogás Ferge Zsuzsa akolmelegéből.
Három gyereket nevelek, és semmi bajom nem volna azzal, ha a családtámogatást kártyára fizetnék, és egyben megszabnák, mire költhetjük el. Ugyanis most is élelmiszerre, gyógyszerre stb. költjük el, nem italra és cigarettára.
Kakaónak igaza van: csak baromi drága gépekkel, jó drága üzemanyagot elpöfékelve lehet a XXI. századi Magyarországon havat takarítani, itt a városunkban egy segélyest sem láttam havat lapátolni. Ki akarna ilyenkor kimenni melózni? Persze az önkormányzat is ludas, hülye lenne ezzel foglalkozni, ha az egész közterület fenntartás ki lett privatizálva korábban.
Azt gondolom, hogy amíg ilyen szociológusaink vannak, addig nem lesz itt jobb a helyzet. Nem az alulképzettekkel van itt a baj, hanem az ilyen túlképzett okostojásokkal, mint a cikk szerzője.
2010-02-06 20:26:28 - Commune
Végre egy jó cikk. Szégyenteljes amit nálunk a szegényekkel művelnek.Mindig ez jut eszembe erről:
"Harcolni akarsz a szegénység ellen - Ölj meg egy koldust"
Ezek vagyunk mi, 2009-ben.
2010-02-06 19:47:21 - Gregbíró
"Ha meg igen, és kiderül a havi nagybevásárlás, akkor az önkormányzat megfenyegeti, megbünteti." Nem hiszem hogy ilyen valaha is történhetett volna, biztos hogy a liberális média keresztre feszítette volna a az adott önkormányzatot."az érintettek zöme ugyanis képtelen megközelíteni az olcsó bevásárlóközpontokat." Nevetséges nem tud buszra, vonatra szállni, kerékpározni, gyalogolni?
"Akad alpolgármester, aki havonta disznót vág, és a kétezer forintért porciózott hús kilóját nem tanácsos nem megvenni." Magyarországon a jogszabályok nem teszik lehetővé a házi disznó vágást HACCP rendszert nem tudja betartani az aki havonta levág 1 disznót. A jelenleg hatályos jogszabályok szerint csak vágóhídon levágott disznó, vagy marha húsa adható közfogyasztásra.
A falukban minden háznál van/volt disznóól. Csak éppen leszoktatták az embereket a büdös munkáról. A szegín segílyből élők inkább lebontják a az ólakat mint hogy bármit is tegyenek saját boldogulásukért.És egyből nem kéne a TÖCSKÓ ba menni.
2010-02-06 19:04:41 - borzimorzi
Kedves Arivistus, örülök, hogy egyetértünk.Félreértés ne essék, ha még a XX. század első felében, vagy annál is korábban élnénk, akkor nem ez lenne a véleményem. Anno nem az egyénen múlott, hogy hány gyereke van. Az önmegtartóztatás volt az egyetlen hatékony fogamzásgátló módszer.
Az 1970-es években ez egyszer s mindenkorra megváltozott. Ma már mindenki szabadon döntheti el, hogy hány gyereket akar, s akar-e egyáltalán. Nekem ne jöjjön egyetlen cigiző, alkoholfogyasztó, a kocsmai nyerőgépet számolatlan ezrekkel kitömő segélyezett se azzal, hogy nincsen pénze se óvszerre, se tablettára, se tartós fogamzásgátlóra! Mert igenis van. Csak nem arra költi, hanem a szenvedélybetegségeire. Ugyanúgy, ahogy a már meglévő gyerekei etetése és ruházása helyett is inkább a szenvedélybetegségei kellékeit szerzi be.
És ész nélkül hívja a világra azokat a szerencsétlen emberi lényeket, akiknek az ő felelőtlensége miatt olyan sors jut, amilyet tisztességes ember egy kutyának se szánna. Ez a mai magyar adóztatási és redisztribúciós rendszer velejéig embertelen is, nemcsak financiálisan fenntarthatatlan.
Aki tisztességgel dolgozik és megkeresi a gyerekei eltartására valót, attól adó és más sarcok formájában elvesszük a keresménye nagyobb részét. Aki viszont nem dolgozik, és sem önmagát, sem gyermekeit nem tudta / nem tudja hasznos, tisztességes emberré nevelni, azt tömjük közpénzzel.
Pedig Hofitól is tudhatnák a politikusok, hogy aki nem tud úszni, azt hiába fizetjük meg érte...
b
2010-02-06 18:18:05 - Arivistus
@borzimorziTeljesen igazad van. Nem szabadna olyan rétegek szaporulatát növelni akik a jövőben - segélyek és börtönfenntartás formájában - csak pénzkiadást fognak jelenteni az államnak. Agyrém ez a rendszer.
@blogen
Támogatandó gondolat. Bár az idő alatt amíg átállnának a jelenlegi szisztémáról, a Horthy-félére azért lennének áldozatok... De ez a szememben nem von le semmit az ötlet nagyszerűségéből.
2010-02-06 17:46:58 - borzimorzi
Tessék mondani, ezért a tömény hülyeségért fizettek honort?Agyrém a köbön. Miért is kéne ab start elfogadnunk megfellebbezhetetlen ténynek azt, hogy "Aki iszik és cigizik, az ezután is fog."? Talán méltóztassék vagy leszokni róla, vagy nem közpénzből finanszírozni a szenvedélybetegségeit, jó? Mert egyelőre az adófizetőket az adóztatással arra kényszeríti a magyar állam, hogy a saját gyerekeik szájától vonják el a falatot, illetve ne vállalhassanak annyi saját gyereket, ahányat szeretnének, hanem ehelyett a lumpenproletariátus szaporulatát tartsák el. Tekintet nélkül arra, hogy a lumpenproletár "értékrend" szellemében felnövő generációk tagjaitól az adófizetők nemcsak, hogy nyugdíjat nem remélhetnek öreg korukra, de még arra is jó esélyük van, hogy 70-80 éves korukban éppenséggel olyasvalaki verje őket agyon 200 forintért, aki az ő adóban elvont és redisztribúció útján a lumpeneknek juttatott pénzükből kapott kenyeret a szájába. Mert a kedves szülei felől akár éhen is halhatott volna...
Miért is kellene nekünk örökre elfogadnunk azt, hogy kötelesek vagyunk az adónkból saját potenciális kirablóinkat és gyilkosainkat etetni ahelyett, hogy saját gyermekeinket szülnénk meg és tartanánk el? Vagyism iért is nem preferálhatjuk azokat, akikre majd számíthatunk öreg korunkra, és nem azokat, akikre nem?
b
2010-02-06 17:37:55 - Kakaó
Folytatás:"Minden bolt extraprofitra számíthat, ahol a kártyát le lehet vásárolni." Ebben van valami, a Sulinet program kiadta a szégyenteljes bizonyítványt a kereskedőkről, akik lazán beárazták a támogatás mértékét a kütyük áraiba, és lefölözték az állami támogatást. (Ennyit a kereskedők hazafias és szociális érzékenységéről.) Tehát csak úgy lenne szabad ezt bevezetni, hogy ez ne ismétlődhessen meg. Árplafon, folyamatos ellenőrzések, próba-vásárlások, árfigyelő szolgálat. És aki visszaél helyzetével, számíthasson konzekvenciákra.
Gyógyszer? Azt miért ne lehetne venni szintén kártyára?
Lehetne még reagálni, de elég volt. Valamit kéne kezdeni a gettó-falvakkal, és ha egy javaslat problémásnak tűnik, nem kidobni kéne kapásból hanem korrigálni és okosan kivitelezni.
Ps: Seres véleményét nem ismerem, de én azt se bánnám, ha a családtámogatás menne kártyára, országos szinten. Mi ezzel a baj?
2010-02-06 17:26:20 - Kakaó
Én örülök, hogy valaki veszi a fáradtságot, és megpróbál komolyan érvelni, de az utolsó mondat pl. csúnyán általánosít, túloz, kár ilyesmivel elrontani.Azt a polgármestert, aki ahelyett, hogy segítene falvának lakosain, még ki is zsákmányol, talán börtönbe kéne csukni. Ha már itt tartunk: Kedves rendőrség! Hol vagy? Vidéken legális az uzsoramaffia?
Mióta Hunvaldot dutyiba vágták, állítólag a többi pesti önkormányzat is megijedt, és visszafogták a sikkasztás mértékét. Lám, működik az elrettentő hatás. Talán be kéne kasztlizni egy-két falusi maffiózó polgármestert is.
Az is érdekelne, hogy, ha már 3x annyi ember takarít árkot, meg vág füvet, akkor miért néz ki olyan cafatul még mindig 10-ből 9 falu, amit áthajtok kocsival? Nem látom az utcarendezés nyomát. Pont ma kocsikáztam vidéken, minden hó alatt van, sokszor csak a nyompár tiszta a kerekeknek, max a főút tiszta. Hol a sok közmunkás? Miért nem lapátolták már el a havat?
Nyilván nincs rálátásom országosan a közmunkákra, de amennyit én látok az kevés.
Amúgy függetlenül annak megítélésétől, hogy bevált-e a program vagy csak részlegesen, vagy egyáltalán nem, egyik verzió sem tragédia. Elsőre nem megy semmi simán. Korrigálni kell. Már vannak tapasztalatok, azoknak megfelelően.
2010-02-06 16:23:27 - simonmondja
Blogen.Na az egyik már majdnem, de akkor gyorsabban kezdett dolgozni és megehette a buktát.
2010-02-06 15:35:22 - blogen
Hogy mi legyen helyette? A válasz az, ami a Horthy-korszakban: semmi. Dolgozol vagy éhenhalsz és csodák-csodája a Horthy-korszakban egyetlen ember se halt éhen.2010-02-06 15:02:39 - betekintő
a szerző szociológus kutató.......és hülye
2010-02-06 14:46:06 - Grifter
Hát ö... Ezt értjük, de akkor tessék már megmondani mi legyen helyette :D
