Cikk továbbküldése e-mailben:

A lektűröktől kezdve a magas irodalomig, Pamela Andersontól Bolgár Györgyig széles repertoárral rendelkező Ulpius-ház Könyvkiadó már korábban is adott ki Che Guevara-könyvet, a marxista forradalmár „A motoros naplója” című munkáját. Sőt a latin-amerikai kommunistáknak biztos magyar piacot teremtett a cég, hiszen Fidel Castro ifjú éveiről is jelentettek meg önéletrajzi jellegű kötetet. Az idősödő comandante annyiban is biztos pont a könyvkiadó életében, hogy a „Bolíviai napló” előszavát is ő szállította.

„Annyit vettem észre, hogy a környezetemben nagyon sok embert érdekel Che Guevara, ezért fogtam bele egy teljes életműsorozat kiadásába, hiszen a két naplót a közeljövőben újabb két könyv fogja követni” – nyilatkozta a Hírszerzőnek Kepets András, a kiadó igazgatója. Szerinte a történészek feladata meghatározni, gyilkos volt-e a forradalmár, illetve hogy milyen „besorolás” illeti meg a baloldali ikonná vált latin-amerikai politikus-gerillaharcost.

Ikonbisznisz, valahol Argentínában

„Személye kultúrtörténeti szempontból is érdekes, engem így foglalkoztat Che” – tette hozzá a kiadó vezetője. A magyar közélet számára különösen „megnyugtató”, hogy az életműsorozat egyik következő darabja gerillataktikai kézikönyv lesz, mely Kepets elmondása szerint meglepően gyakorlatias részeket is tartalmaz.

Védőbeszédek

A könyvet bemutató fordítók és a volt kubai magyar nagykövet sem tudott elszakadni a „véres kezű gyilkos” alapkérdéstől. Dornbach Mária szerkesztő- műfordító szerint 1968-ban a Magvetőnél megjelent bolíviai naplót azért zúzatta be az MSZMP Központi Bizottsága, mert már akkor sem volt Che „a mi kutyánk”. Egyébként azt is megtudhattuk egy Kéthly Anna-idézet alapján, hogy Che valójában a fasizmus ellen küzdött. A Dornbach által lefestett Guevara „naiv, romantikus álmodozó” volt, akit még egyik legközelebbi, Tania nevű munkatársnője, egyébként gyakorló Stasi- (és ezen keresztül KGB-) ügynök is átvert.

Dömény János volt kubai nagykövet szerint azért színvonaltalanok a forradalmárról szóló pártpolitikai viták, mert "tudáshiány, dezinformáció és rosszindulatú rágalom" jellemző rájuk.

(A HVG úgy tudja, Dömény János 2006-ban a Külügyminisztérium „Minősített Iratokat Felülvizsgáló Bizottságának”, külügyi zsargonban „iratmegsemmisítő bizottságának” tagja volt. Neve szerepel a hvg.hu állambiztonsági tisztek neveit tartalmazó, 1956 és 1989 között a szerveknél szolgálatot teljesítők listáján.)

„Bolíviában nem engedte a foglyokat bántani, elengedte őket. Nem vérgőzös ember volt” – magyarázta indulatosan a pártállam latin-amerikai szakértője, aki azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy a forradalom győzelme után a Che által vezetett bázison törvényes ítéletek születtek nyilvános, valódi védelmet is biztosító eljárást követően. A köztörvényesek és a népet évtizedek óta kínzó emberek „megalapozott ítéletben részesültek”, melyet a korabeli The New York Times is elismert.

A nagykövet szerint az sem igaz, hogy Che Guevara lett volna a kubai gulág atyja. A forradalmár által működtetett kísérleti tábor azoknak az állami vezetőknek teremtett lehetőséget, akik a hibáikat az elbocsátás helyett itt munkára válthatták, sőt később még korábbi pozícióikba is visszakerülhettek.

Konok Péter történész úgy vélte, hogy Che „eltökéltsége és hitelessége” miatt válhatott a szovjet típusú szocializmusból és a nyakkendős európai kommunistákból kiábrándult nyugati baloldali értelmiség ikonjává. „Kuba független volt a Szovjetuniótól, és Che volt a legromantikusabb alakja a forradalomnak. Ráadásul biztos kormányzati pozíciót hagyott ott, hogy Bolíviában menjen. A 68-as baloldaliak így képzelték el a tiszta, hamisítatlan forradalmat” – fogalmazott a történész.

Hálás kubai nagykövetség

Konok szerint Che ma már depolitizált figura, aki a parttalan szabadságvágy és az antiamerikanizmus jelképe, köszönhetően egy róla pop-art stílusban készített, világkarriert befutott művészeti alkotásnak.

A kubai nagykövetség képviselője lendületesen érvelt amellett, hogy nem véletlen az, hogy több millió fiatal hord Che Guevara-mintás pólót, és lelkesedik a hős forradalmárért.

Mint elmesélte, fiatalon abban a minisztériumban kezdett dolgozni, ahol Che volt a vezető. Miután döntöttek arról, hogy a nagyobb nyomdákat államosítják, úgy határoztak, a katolikus egyház nyomdája e döntés alól kivételt képez. Ennek ellenére egy vezető mégis államosította a nyomdát. Che ezért ezt a férfit elküldte földet művelni, hogy érezze a hétköznapi emberek munkáját is, de 12 hónap múlva személyesen ment oda hozzá, s megkérdezte: ezek után hogy látja a történteket?

Bár a könyvbemutatón nem derült ki, visszaadták-e a nyomdát korábbi tulajdonosának, a nagykövetség embere hosszasan érvelt a kubai forradalom valódisága és nagyszerűsége mellett.