Cikk továbbküldése e-mailben:

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök évindító beszédében hívta fel a figyelmet arra, hogy a modernizáció jegyében vagy 30 ezer tantermet fel fognak szerelni „tábla és kréta helyett a kétoldalú virtuális kommunikációt lehetővé tevő, a világot kinyitó, úgynevezett digitális táblákkal”.

Tudomásunk szerint az oktatási tárca is meglepetéssel értesült a bejelentésről, amelynek tartalmával nem is feltétlenül értenek egyet a Szalay utcában; egyik szocialista forrásunk szerint „nem véletlen, hogy az oktatási tárca vezetői nem nyilatkozzák agyon magukat az ügyben”.

A projektet Magyar Bálint volt oktatási miniszter, jelenlegi fejlesztéspolitikai államtitkár menedzseli, a táblát bemutató keddi sajtótájékoztatón azonban Hiller István is részt vett – igaz, ő a kormány iskolafelújítási programjáról beszélt. Úgy tudjuk, a minisztériumban inkább azt az álláspontot vallják: „nem biztos, hogy digitális tábla kell olyan iskolába, amelynek a tetején befolyik a víz”. Mindeközben a parlament oktatási bizottságának egyik MSZP-s tagja szerint „ha arról van szó, hogy kréta vagy számítógép, nehogy már a krétát válasszuk a XXI. században!”

Mennyi az annyi?

Kedden a Népszabadság részletes cikkben számolt be arról, hogy számításaik szerint a kormányzat irreálisan magas áron számítja a táblákat, mivel a pályázat összegéből (40 milliárd forint) és a beszerzendő mennyiségből 1,2 millió forintos darabonkénti árral lehet számolni, miközben a táblák jelenleg 600 és 900 ezer forint között beszerezhetőek.

A Google-keresőbe beírt „aktív tábla” kifejezésre kiadott cégek közül az első, amelyet felhívtunk, 395 ezer forintos nettó áron szállítana egy olyan csomagot, amely egy projektorból, egy táblából és egy – az aktív tábla „lelkének” számító – EBAM nevű berendezésből áll, de maga az EBAM külön is megvásárolható nettó 139 ezer forintért. A Deák Diák Általános Iskola  – ahová a kormányfő is ellátogatott kedden, hogy megnézzen egy ilyen eszközt működés közben – egyik tanára azt mondta lapunknak: az ő aktív táblájuk összesen 700 ezer forintba került.

Az általunk felhívott cég képviselője úgy vélte, az 1,2 milliós ár – főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a nagy beszerzési mennyiség miatt bőven lehet lefelé alkudni – még akkor is túlzó, ha beleszámítunk olyan extrákat, mint a tanulóknak egyenként biztosított szavazógép vagy az „intelligens noteszek” (tabletek), melyek a leírt szöveget egyből digitalizálják. (Utóbbival információink szerint például nem számol a Miniszterelnöki Hivatal.)

Magyar Bálinthoz közel álló forrásból úgy értesültünk, hogy a volt miniszter különösen barátságtalan gesztusnak és személye elleni támadásnak tartotta, hogy a rendszer keddi hivatalos bemutatóján jelent meg a cikk. Talán ezzel is magyarázható, hogy a KlubRádió „Beszéljük meg!” című műsorában leginkább az írás szerzőinek minősítgetésével volt elfoglalva, nem pedig a tartalmi cáfolattal.

Ó, Mexikó!

Az államtitkár érvelése szerint azért szükséges ez a nagyarányú infokommunikációs fejlesztés, mert még az elmaradottabb országnak számító Mexikó is jobban áll e téren, mint Magyarország. Ráadásul az Orbán-kormány idején leállt a Sulinet, ami miatt olyan hátrányt szenvedtünk, hogy most épp csak utolérni tudtuk az átlagot. Az európai uniós országokban a tantermek 61 százaléka van felszerelve informatikai számítástechnikai eszközökkel, miközben Magyarországon ez az arány kevesebb, mint 19 százalék, amivel 25 ország között a 24. helyen állunk.

Az oktatási tárcánál információink szerint viszont attól tartanak, hogy a felállt rendszert nem lehet majd tartalommal megtölteni, ha nem lesznek meg a szükséges szoftverek és oktatási segédanyagok, míg a jelenlegi adatátviteli kapacitások mellett sok iskolába ugyanezt CD-n kellene kivinni. (Az ilyen anyagok fordítására egyébként külön program fut.) A másik kifogás, hogy az informatikai fejlesztéseket és az iskolafelújításokat részben közös, vagyis egymással „versengő” forrásokból szeretnék megvalósítani.

Magyar Bálint az is elmondta: „közbeszerzés még meg sem lett hirdetve, úgy gondoljuk, hogy le lehet szorítani ezeket az árakat, és akkor nem a tantermek felét, hanem mondjuk a kétharmadát kötjük majd be ebbe a rendszerbe”.

A közéletben meglehetősen szokatlan módon másnap, ugyancsak Bolgár György műsorában Vörös T. Károly, a Népszabadság főszerkesztője védte meg kollégáit, továbbra is fenntartva a napilap alapállításait.

Pokorninak gyanús és emlékezik

Eközben a Fidesz is rástartolt a témára. Pokorni Zoltán, a párt oktatáspolitikusa szerint „annyira van szükség a magyar iskolákban a digitális táblákra, mint az ormánsági munkanélküli családoknak az SZDSZ-re”. Az Orbán-kormány oktatási minisztere szerint idén 15 ezer pedagógust bocsátanak el országszerte, ezért nem biztos, hogy ilyen programokra kellene költeni a pénzt.

A politikus azt is vélelmezte, hogy a Sulinethez hasonlóan ebből a programból is valaki meggazdagszik majd. „Kóka János Magyar Bálintnak köszönheti, hogy ott szerepel a 100 leggazdagabb magyar között, hiszen a Sulinet programmal irdatlan megrendelést kapott a magyar államtól. Akkor a magyar kormány a piaci ár többszörösét fizette ki neki egy-egy internet-csatlakozási pontért” – fűzte hozzá.

A Hírszerző azon felvetésére, hogy a pályázatot keretösszegként is lehet kezelni, és így a beszerzési ár a pályáztatás végén akár olcsóbb is lehet, mint a sajtóban elhangzottak, Pokorni elmondta: „meggyőződésem, hogy nincs ekkora igény a digitális táblákra. Sajnos Magyar Bálintnál megszokott – eljárt már így a volt miniszter úr a felsőoktatási és közoktatási informatikai rendszereknél –, hogy kiválasztott cégektől kellett vásárolni az intézményeknek. Ez az ár több esetben felette volt a normál, üzletileg korrektnek nevezhető árnak.”

További észrevételünkre, miszerint Magyar Bálintnak nincs köze a beszerzéshez, hiszen arról egy tőle független intézmény központosított közbeszerzés keretében dönt majd, Pokorni mindössze annyit válaszolt: „bizonyára így van”.