Cikk továbbküldése e-mailben:

Ön neve:

Ön e-mail címe:

Címzett neve:

Címzett e-mail címe:

Az utóbbi évek híradásait figyelve az embernek könnyen az az illúziója támadhatott, hogy a Föld legmegfelelőbb hőmérsékleti viszonyai napjainkban uralkodnak, és ezt az ideális állapotot az ember mértéktelen energiafogyasztása és ebből származó CO2-kibocsátása veszélyezteti. Ez ostobaság. A földi atmoszféra megjelenése óta, tehát kb. 500 millió éve az éghajlat folytonosan változik. A természet és az ember története nagymértékben a klímaváltozásokhoz történő alkalmazkodás története is.

A Földön felmelegedések és lehűlések állandóan váltották egymást. Amit biztosan tudunk az az, hogy a felmelegedések idején az ember prosperált, a lehűlések idején pedig szenvedett. Nekünk, ma élőknek szerencsénk van, hogy egy felmelegedés korában születtünk, élvezve az ebből származó prosperitás áldásait. 

Tény, hogy az elmúlt százötven év alatt a Föld hőmérséklete 1,5 C fokkal növekedett (ennek a kétharmada az 1940 előtti időszakra esett). Ebben nincs semmi meglepő: az 1850 körül véget ért kis jégkorszak utáni felmelegedés eredményét látjuk.

A Föld klímáját az embertől független számtalan tényező drasztikusan befolyásolhatja, egyebek között a bolygó pályájának módosulása (Milankovits-hatás), vulkánkitörések, tektonikus mozgások, a mágneses tér átrendeződése, a tengeri áramlatok és a napfény intenzitásának változása. Ezekről a tényezőkről és interakciójukról legfeljebb megfigyeléseink vannak, tudásunk szinte semmi. Egyvalami azonban határozottan állítható: a felmelegedésnek nem sok köze van a CO2-höz. 

A Föld általunk ismert öt jégkorszakából négyben a légkör CO2 tartalma nagyságrendekkel volt nagyobb, mint a mai. A jelenleginél sokkal nagyobb felmelegedések voltak akkor, amikor még az emberiség álmaiban sem szerepelt az Otto motor. A CO2 ugyan játszik némi szerepet a sokat emlegetett üvegházhatásban, ám abban sokkal jelentősebb a felhőképződés (amiről vajmi keveset tudunk) és a metán szerepe.

Ráadásul, sok "klímaijesztgető" legnagyobb csalódására, a Föld hőmérséklete nem változott, sőt enyhén lehűlt 1998 óta, a folyamatosan növekvő CO2-emisszió dacára. 

Ez nem meglepő: a CO2 mindössze 0,03 %-a a légkörnek. A CO2 a "félelmetesnek" kikiáltott üvegházhatás 3,6%-át adja, amelyből 0,1%-nyit ad hozzá az emberi tevékenység, szemben a vízpárával, amely 95%. A Föld történetének átlagos CO2-szintje 1200 részecske milliónként. Ma a légkör CO2 tartalma 385 részecske milliónként. Akkor meg mire fel ez a hisztéria?

                                                                                *

Ezekben a napokban Koppenhágában húszezer globális felmelegedés-hívő politikus, tudós, aktivista és üzletember tanácskozik, hogy megtervezzék dollártrilliók újraelosztását, átalakítsák a világgazdaságot, durván beleavatkozzanak az individuális szabadságjogokba, XIX. századi szintre csökkentsék a fejlett gazdaságok karbon-emisszióját, és nevetséges középkori technológiákat sózzanak a nyakunkba. Azt ismételgetik, hogy a globális felmelegedésről szóló tudományos vita lezárult, ellenvéleménynek helye nincs; eljött a tettek ideje.

Az aktivisták és politikusok keltette zajban az emberben önkéntelenül felmerül a kérdés: hogyan lehet egy 500 millió éves folyamatból egy 20 éves tendenciát kiragadva a folyamat jövőjére következtetni? Hogy lehet egy gyermekcipőben járó, kialakulatlan tudományág jóslatára alapozni több milliárd ember életét befolyásoló döntéseket? (Ez a tudomány egyébként az 1970-es években a maihoz hasonló bizonyossággal állította, hogy a Föld hamarosan eljegesedik, az élen John Holdren-nel, aki ma Obama fő-fő tudományos tanácsadója.) Hogy lehet egy viszonylag mérsékelt, teljesen természetes felmelegedést környezeti katasztrófaként beállítani?

A napokban kiderült a válasz: adathamisítással, amihez hozzájárult a politika, a médiumok, az üzlet egy jelentős része és egy tudományos klikk - szabad társadalmak történetében soha nem látott - közös érdekeltsége.

Ami erre fényt derített, az az elmúlt hetekben kitört, mára már "klímagate"-ként emlegetett botrány. Hackelés vagy kiszivárogtatás folytán az internetre került a Kelet-Angliai Egyetem klímaváltozás-kutató tanszékének (Climate Research Unit - CRU) szervereiről 61 megabyte-nyi adat, többek között a kutatók egymás közötti és nemzetközi e-mail váltása és komputer-kódok. 

Megtudtuk, hogy a globális felmelegedés tényleg kapcsolatban áll az emberi tevékenységgel. De ennek az emberi tevékenységnek semmi köze sincs az energia termeléshez: ezt az emberi tevékenységet úgy hívják, hogy csalás. Ami kiderült, azt sokan méltán hívják a modern idők legnagyobb tudományos botrányának. 

                                                                                 *

A botrány megértéséhez fontos tudnunk, nem akármilyen kutatóközpontról van szó: ez a klímaváltozás kutatásának Vatikánja. Ez az intézmény a letéteményese a klímaváltozásra költött dollármilliárdokkal kibányászott nyers adatoknak. Ők szolgáltatják az adatokat és a komputeres modelleket az IPCC nek. A nyilvánosságra került e-mailek szerzői listája a globális felmelegedés szekta Ki Kicsodája. 

A levelezésből kiderül, hogy a szekta apostolai nem tűrik az ellenvéleményt. Aki kételkedik a tanokban, miszerint a Föld katasztrofálisan melegszik és ezt a felmelegedést elsősorban az ember okozza, az ellenség, akinek a véleményét nem szabad figyelembe venni. Mindenáron meg kell akadályozni a publikálásban, ki kell gúnyolni, és legfőképpen nem szabad hagyni, hogy a nyers adatokhoz hozzájusson, hogy esetleg ellenőrizni tudja a beavatottak eredményeit.

Az e-mail váltásokban azok az üzenetek a legfigyelemreméltóbbak, amelyekben megbeszélik, hogyan fogják az adatokat eltitkolni az adatnyilvánossági törvény (Freedom of Information Act) hatálya alól. "Inkább letörlöm a nyers adatokat, minthogy odaadjam valakinek" írja Phil Jones a CRU időközben lemondott igazgatója Michael Mann-nek, a Philadelphiai Egyetem professzorának. És mint később kiderült, ez nem volt üres fenyegetés. 

Másutt az egyik kutató csalódottságának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a Föld az elmúlt tíz évben nem melegedett, és erre a modellük nem tudott magyarázatot adni. Nyilvánosan persze ennek az ellenkezőjét hangoztatták.

A klímakutatóknak az első pillanattól fogva volt egy PR-problémájuk, nevezetesen az, hogy az elmúlt ezer év hődiagramján a középkori felmelegedés lényegesen nagyobb felmelegedést mutatott, mint a XX. század végi, ahogy ez az IPCC 1990-es First Assessment Report-jában szerepelt. Ezzel a diagrammal még sem az aktivistákat, sem a politikusokat nem lehetett mozgósítani. Ahhoz, hogy kellő rémületet lehessen kelteni, a XX. század végi felmelegedést az elmúlt ezer évhez képest drasztikusan nagynak kellett feltüntetni.

Meg kellett tehát szabadulni a középkori felmelegedés és a kis jégkorszak időszakától a diagramokon. Megszületett az azóta elhíresült "hokiütő-diagram", amit 2001-ben a Klímaváltozás 2001 riportban publikálták. A diagram szerzője Michael Mann volt, őrá hivatkozva irja Phil Jones, hogy befejezte az adatokon "Mike trükkjét", amellyel eltüntette a kora középkor alkalmatlan hőmérsékleti idősorait. 

                                                                                 *

A trükkre egy technikai probléma adott lehetőséget. Miután a mérőállomásokon mért közvetlen hőmérsékleti adatok csak a XIX. század közepétől állnak rendelkezésre, az ezt megelőző időszakok adatait csak közvetett forrásokból, mint a fák évgyűrűiből, iszaplerakódásokból, tengeri üledékekből, jégfúrásokból kell összeállítani. A probléma a közvetett és közvetlen adatsorok egy adatsorban történő szerepeltetése volt.

Ezért a két adatsor összefuttatásánál olyan statisztikai kisimító algoritmust alkalmaztak, amely visszamenőleg eltünteti a középkori felmelegedést és kis jégkorszaki lehűlést. Ugyanakkor a jelenkori felmelegedést extrém nagynak tüntette fel az elmúlt millennium idősorában. Természetesen lehetséges konzistens klima rekonstrukiót végezni trükkök nélkül, konzisztens minták felhasználásával is.

Az e-mailekből és kommentekből, valamint a forráskódból egyértelműen kiolvasható, hogy tudatos hamisításról van szó. Az ügyet csak cifrázza az a tény, hogy most a botrány kirobbanása után, amikor a CRU-tól a nyersadatokat kérték bejelentették, hogy ezek már nincsenek meg, mert "helyhiány miatt" kidobták őket.
Más szóval, a Koppenhágában összegyűlő politikus és aktivista had most olyan teóriára hivatkozva igyekszik sokezer milliárd dolláros és individuális szabadságjogokat durván korlátozó döntéseket hozni a világgazdaságról, amelyhez nincsenek nyersadatok, így soha senki nem tudja ezeket ellenőrizni.

                                                                                 *

Az, hogy a tudósok hazudnak, meghamisítják az eredményeiket, tulajdonképpen nem meglepő. Ám gyarlóságuk mozgatórugója sokszor a politikában keresendő.

Különös szimbiózis alakult ki a politika, a médiumok és a klímatudomány művelői között. A politika azt mondta a tudósoknak: itt van egy kis pénz, kutassátok a globális katasztrófák veszélyeit; ha találtok ilyet, még több pénzt kaptok. És láss csodát, találtak. A globális hatalomra ácsingózó politikusoknak a katasztrófák rémképe jól jön, mert globális, szocialisztikus, termelés-visszafogó intézkedésekre, a szükségletek feletti kontrollra ad lehetőséget.

A katasztrófák népszerűek. A legnépszerűbb vallások gyakran jövendölnek katasztrófákat híveik megnyeréséért, és ma a globális katasztrófák szcenárióját éljük. A nap 24 órájában árvizek, földrengések, pusztító járványok szemet vonzó képsoraival infotainmentezünk. A szemi-egzakt tudományok, mint a klímatológia nagyszerű eszköz erre. Ehhez még hozzájárul az, hogy a modern ember babonás bűntudatot érez saját jóllétért.

A mainstream médiumok felelőssége a klímaváltozás hisztéria keltésben óriási. Drámai képeket mutatnak olvadó jéghegyekről, haldokló jegesmedvékről, fogyó gleccserekről. Nem teszik hozzá azt, amit sokszor az IPCC-jelentésben - természetesen eldugott helyen – is meg lehet találni néhány klikkeléssel. A jegesmedve populáció növekszik, az északi sarki hőmérséklet alacsonyabb, mint az 1930-as években volt, Grönlandon és az Antaktiszon a jégtömeg növekszik.

Az abszolút hatalomért ácsingózó politikusok és a nyugati egyetemeken a 60-as, 80-as években virágzó marxista szemléleten felnőtt, emberi és tudományos integritásukat könnyen feladó újságírók és tudósok nagyon egymásra találtak a klímaváltozás ügyében. Hozzájuk csatlakoztak még a frusztrált, radikális baloldali és zöld mozgalmak aktivistái, akiknek legfőbb célja, hogy az elmúlt kétszáz év kapitalista fejlődésének eredményeit tönkretegyék. Ők, akik még Afrika népeit is megóvnák a nyugati prosperitástól, minden élőlényt szeretnek – kivéve az embert, amely a szemükben az evolúció egyik torz hajtása. 

                                                                                   *

Szerencsére a "klímagate" politikai konzekvenciái már érezhetők. Az ausztrál parlament leszavazta a klimatörvényt. Hasonló törvénynek az amerikai Szenátusban eddig sem volt sok az esélye, most nulla lett. Képviselők és szenátorok már levélben figyelmeztették Obama elnököt, hogy csak a Kongresszus fogadhat el korlátozásokat. Kína és India olyan semmitmondó CO2 kibocsátás-csökkentési ajánlatot tett, amely gazdasági fejlődésükből természetes módon következik.

Koppenhágában politikusok és tudósok azért gyülekeznek, hogy megregulázzák az emberiség energiafogyasztását, megváltoztassák életmódját, mindezt egy olyan fenyegetésre hivatkozva, amelyről egy részük cinikusan tudja, hogy hazugság. Az előjelekből ítélve lehet, hogy szerencsénk lesz, és nem fognak megegyezni. Akkor télen hideg és nyáron meleg lesz. Lesznek jégkorszakok és felmelegedések. 

Csak remélni lehet, hogy a szabadság ellenségei nem tudják majd korlátozni individuális szabadságból származó kreativitásunkat, és nem teszik végleg hiteltelenné túlélésünk leghatásosabb fegyverét, a tudományt.

A szerző matematikus, a Hayek Társaság elnöke.