Cikk továbbküldése e-mailben:

Ön neve:

Ön e-mail címe:

Címzett neve:

Címzett e-mail címe:

Kedves Sólyom professzor, egyike vagyok azoknak, akik annak idején aláírták a Védegylet kezdeményezését, hogy Ön legyen a köztársaság elnöke. Biztos emlékszik, egyszer formalevél keretében meg is köszönte az aláírásomat. Nincs mit. Most viszont az a helyzet, hogy utólag visszavonnám azt az aláírást. Úgyhogy ha a jövőben a köztársaság nevében beszél, kérem mindig tegye hozzá, hogy a köztársaság, mínusz Seres László állampolgár.

Ne értsen félre, napi politikai személyeskedés nem motivál, párt- vagy bértollnok nem vagyok, a napi politika is csak azért áll hozzám közel, mert bárhová megyek, utánam jön. Mindig is tiszteltem kiállását az alapvető szabadságjogokért, az Ön egykori alkotmánybíróságának néhány alapdöntése nélkül Magyarország ma sokkal rosszabb hely lenne. 

Csak az a helyzet, hogy most megingott az állampolgári bizalmam Önben, úgy látom, nemigen áll a helyzet magaslatán, funkcióját alig tölti be. Pedig helyzet van, és Önnek most funkciót kéne betöltenie. 

                                                                                  *

"Az ember attól fél a legjobban, amit nem ismer" - emlékszik erre a mondatra? Ezzel kezdte a beszédét néhány napja, a 28. Epilepszia Világkongresszus ünnepélyes megnyitóján. De mondhatta volna most is, amikor valakik megint belőttek egy cigánysoron álló kis családi házba, sőt be is rontottak, gyáva hidegvérrel megöltek egy 45 éves asszonyt, kislánya a vak véletlennek köszönhetően túlélte - én azonban nem láttam Önt az aznap esti híradókban, amint kétségbeesett, de elszánt arccal a helyszínen tájékozódik a történtekről, és ha kell, a tizedik kamerába is belemondja, hogy a cigányasszony megölésével az egész nemzetet (ha jobban tetszik: a köztársaságot) érte támadás.

Klassznak tartom, hogy beszélt az Epilepszia Világnapon, hogy az elképesztő szlovák nyelvtörvény ügyében egyeztetett, méltányolom, hogy megszólalt a Vasfüggöny átvágásának 20. évfordulója alkalmából rendezett emlékülésen, köszöntő beszédet mondott a Magyar Ügyészség Napja alkalmából, vagy hogy egy tavalyi eseményt vegyünk, üzenetet küldött a Magyar Urbanisztikai Társaság Falu-tagozatának "A vidék jelentősége a globális változások időszakában" című konferenciájára. 

Ám a helyzet az, hogy egy éve hidegvérű gyilkosok járják Magyarországot és cigányokat ölnek, most éppen a hatodik halálos áldozatnál tartunk, és még nyilván nincs vége. Már az első halott után sem emlékszem az Ön határozott kiállására, legalábbis - látja, milyen szita az agyam? - valamiért markánsabb nyomot hagyott bennem a nemzeti parkokban tett kirándulása, ja és az, hogy még beiktatása után közölte, addig nem hajlandó az Egyesült Államokba utazni, amíg ott ujjlenyomatot vesznek Öntől.

Arra is emlékszem, hogy egyszer úgy nyilatkozott, csak fontos ügyekben kíván megszólalni. Akkor most mire véljem a hallgatását?

Arra kérném tehát tisztelettel, kedves Sólyom professzor, hogy a nemzet egységének kifejezőjeként, aki őrködik az államszervezet demokratikus működése felett, álljon ki a nemzet elé, ismerje el, hogy az államszervezet nemhogy demokratikusan, de egyelőre sehogy nem működik, de majd Ön valahogy garantálja, hogy fog; öntsön reményt a romákba meg mindannyiunkba, mondjon valamit, amiben szerepel pl. a "tűrhetetlen", "botrányos", vagy "amíg én vagyok az államfő" kitétel.

Éspedig most, már tegnap is késő volt. Ha erre nem képes, akkor ezúton tisztelettel arra kérném, mondjon le posztjáról. 

                                                                                  *

Ritkán örültem annyira államfőnek, mint 2005-ben Önnek - én mondjuk kicsit beszóltam volna az engem megalázó, a parlamentben trükköző, vakondozó pártnak, hogy ezt így, ezzel a tisztséggel kapcsolatban mégis hogyan, de jó, Ön béketűrő ember, az arca így is sokat mondott. Jó volt akkor magyarnak lenni: nem Szili Katalin lett az államfő, hanem egy Európa-szerte megbecsült, racionális, konzervatív-liberális jogtudós, aki öncélú moralizálás helyett morálisan gondolkodik, és aki végre érti, miről szól ez a poszt.

Minimális államra vágyó, individualista állampolgárként természetesen nem azért várok Öntől tiszta, erős és nyílt szavakat, mert azt gondolnám, kizárólag attól lesz valaminek komoly megalapozottsága, ha Ön vagy a kormányzat valamely reprezentánsa azt kimondja. Nem, azért várom ezt, mert így illik, ez a dolgok rendje. Nincs sok más morálisan értékelhető szereplő a politikai piacon.

Ha elszabadult sorozatgyilkosok félreértett rendpártiságból időnként cigányokat ölnek, akkor szerintem úgy illik, hogy Ön aktívan jelen van az életünkben, beszél erről a közös, lassan belénk égő szégyenről, a rendőrség pedig teszi a saját dolgát, nyomoz, fókuszál, felderít, ezért fizetjük. Ha Ön egy védett növény érdekében képes volt felemelni a szavát egy dél-magyarországi NATO-radar ellen, akkor a biodiverzitás jegyében talán a romák is megérnének valami hasonló súlyú kiállást.

Sok mindent tehetne. Ellátogathatna pl. a 13 éves kislányhoz a kórházba, vihetne neki csokit meg egy bátorító mosolyt, azzal, hogy addig nem nyugszik, amíg el nem kapják az anyukája gyilkosait. Szervezhetne spontán kerekasztalt az ügyről, kamerák, doorstep, minden. Tényleg, és azt nagyon abszurdnak tartaná, drága elnök úr, ha a hadsereg főparancsnokaként felajánlaná, hogy a rendőrök, polgárőrök mellé szükség esetén katonákat is küld a keleti falvakba őrködni, járőrözni, roma gyerekeket iskolába, óvodába kísérni? Létezik egy tengerentúli jogállam, ahol volt hasonlóra precedens.

Azzal ugyanis nagyon nincs a dolog elintézve, hogy főosztályvezetője útján megüzeni: a közeli napokban tartandó munkatalálkozón kér tájékoztatást a kormányfőtől arról, hogyan áll a nyomozás a kislétai gyilkosság ügyében. 

"Sólyom László azt kérte Bajnai Gordon miniszterelnöktől, hogy első napirendi pontként tájékoztassa a nyomozás állásáról, és arról, hogy milyen intézkedéseket hoztak az elkövető vagy elkövetők elfogása érdekében" - adta vissza az MTI Kumin Ferenc szavait. Bármennyire örvendetes, hogy néhány napon belül majd ez lesz az első napirendi pont, azért a dolgot talán rövidebbre is lehetett volna zárni: én például nem láttam az alkotmányban, hogy államfőnek tilos felhívni az országos rendőrfőkapitányt, mi a helyzet.

Kumin Ferenc arra is emlékeztetett, hogy a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság után az elnöki hivatal azt írta: "Sólyom László valamennyi tárgyalópartnerének jelezte: fontosnak tartja, hogy a cigányok elleni támadások esetén a közvélemény minél hamarabb megismerhesse a bűncselekmények indítékait". Ez helyes, habár.

Lehet, hogy kriminológiailag vagy szociálpszichológiailag valóban fontos az indítékok megismerése, de azért ne zárjuk ki, hogy a közvélemény előbb magukat a tetteseket akarja látni. Az indíték megismeréséhez elég a végeredmény felől nézni a történteket: ha az eredmény hat halott cigány, akkor ezek az emberek cigányokat akartak ölni, minimum, éspedig szegény, de dolgos cigányokat, hadd féljen mindenki. 

                                                                                  *

Ha a köztársaság intézményei valamiért nem képesek gátat szabni a fegyveres félelemkeltésnek, akkor e köztársaság elnöke sok mindent tehet, de nem hallgathat. 

Kedves Sólyom professzor, eddigi karrierje során mindig meggyőzően állt ki a szabad szólás joga mellett. Bizalmam fogytán, de kérem, éljen most a szólás kötelességével.