Cikk továbbküldése e-mailben:

Ön neve:

Ön e-mail címe:

Címzett neve:

Címzett e-mail címe:

A következő generációk egy szép napon bizonyára csodálkozni fognak azon, hogy 2010 kora tavaszán Magyarországon Semjén Zsolt centrumpolitikussá vált. Pedig ha másra nem, ennek demostrálására kiváló alkalom nyílt a MOM Park mulltiplex-mozijában megrendezett keddi Hegyvidéki Polgári Esten, ahol - Kövér László hétfői miskolci fórumával ellentétben - nem annyira a Fidesz és a Jobbik között ingadozó deklasszálódott alsópolgárság, hanem Orbán Viktor felső-középosztálybeli rajongói jelentek meg.

Ez utóbbi réteg ízlése a jelek szerint nem változott a polgári körök 2002-2003-as fénykora óta, így továbbra is szeretnek lecsúszott rockzenészek értékelhetetlen produkciójára mulatni. Ezúttal a nagyon régen szebb napokat látott Hevesi Tamásnak jutott a feladat, hogy félplayback-esztrádműsorával bemelegítse a közönséget Rákay Philip és műsorvezetőtársa (akinek a nevét nem jegyeztük meg, igaz, erre nem is tettünk különösebb erőfeszítést) tréfás típusú konferanszára, amelynek főhőse a Népszava és természetesen a Hegyvidék (ma még aktív, tehát mentelmi joggal rendelkező) országgyűlési képviselője, Hagyó Miklós volt. 

Csalódás

Miután kiderült, hogy Bayer Zsolttól sajnos nem tudjuk meg személyesen Pörzse "Sanya" Sándorral és Losonczy "Losó" Pállal történt összeveszésével kapcsolatos kulisszatitkokat, jobb híján kénytelenek voltunk beérni Philip műsorvezető és Semjén pártelnök párbeszédével.

Változó idők: Semjén Zsolt középre húzódik, és középre tekint (Fotó: Györffy Anna)

A körülmények elmúlt négy évbeli változásának és a sors kifürkészhetetlen akaratának köszönhetően a KDNP elnöke centrumpolitikussá vált mára. 2010 elején az SZDSZ megszűnése, az MDF agonizálása, az MSZP kínlódása és a Jobbik előretörése nyomán az a magyar politikus, aki csupán (a maga idején valóban elismerésre méltó, csak hát 80-90 éves) Klebersberg-féle oktatáspolitikát álmodik a 21. századi magyar iskolákba, aki nem kergetne ki minden multit vasvillával és nem tenne legalább kísérletet Erdély elfoglalására, gyakorlatilag magától a centrumba kerül.

Amikor Semjén az MSZP-SZDSZ koalíció által okozott gazdasági összeomlásról, az államadósság és az államháztartási hiány elszaladásáról, sőt a baloldal romákkal szembeni "történelmi bűneiről" beszél, nem tud nem igaza lenni, amikor pedig előveszi - fogalmazzunk így - karakteresebb énjét, nem hozza a tőle megszokott sztenderd bunkóságot, többek között elmarad a szakállas bácsizás is. 

Horn alatt jobb volt

Marad a jobb helyeken egy üveg kövidinka fölött abszolvált busongás a magyar jövendő fölött, egy sportszerű, Horn Gyula címére megeresztett dicséret (akinek az idején Hagyó Miklóst úgy vágta volna pofon a saját pártja, hogy a fal adta volna a másikat), egy ígéret arra, hogy aki a Fideszből vagy a KDNP-ből megpróbálkozik a Nokia-dobozok nem rendeltetésszerű használatával, az nem számíthat a pártvezetők védelmére, és "éppúgy börtönbe kerül", mint mostanában tucatnyian a másik oldalról.

Semjén szerint olyan programmal és olyan politikusokkal, amilyet a Jobbik eddig le tudott tenni az asztalra (itt jegyeznénk meg, a Fidesz viszont semmilyen programmal nem rukkolt elő eddig) Magyarországon soha nem lehet kormányra kerülni, és ez így van jól. Elhangzik néhány tiszteletkör arról, hogy a Jobbik valós problémákra ad választ, de az általa életre hívott paramilitáris alakulatok nem megoldják, hanem eszkalálják a gondokat - itt Semjén konkrétan polgárháborús vízióval borzongatja közönségét - a lényeg azonban ugyanaz, mint Kövér László előző napi miskolci fórumán: sem egyéniben, sem listán egyetlen szavazatot sem Vonáéknak.