Cikk továbbküldése e-mailben:

Ön neve:

Ön e-mail címe:

Címzett neve:

Címzett e-mail címe:

"Én tehetek róla, ha megver a párom. Tudom, hogy szeret engem, de gyakran hozom ki a sodrából: nem főzök vacsorát, mert sokszor találkozom a barátnőimmel. Virágot is szokott néha hozni, akkor érzem, hogy szeret" – meséli egy rendszeresen bántalmazott fiatal nő, aki már fel sem méri a súlyát, hogy mi is történik vele. Természetessé vált számára ez az élet.

A bántalmazások forgatókönyve többnyire ugyanaz. Kezdetben a csillagokat is lehozna a párjának, elhalmozza ajándékokkal, az asszony pedig elhiszi, ez egy mindent elsöprő szerelem. A szeretetből indul, aztán átcsap vad féltékenységbe, emiatt pedig elzárja a külvilágtól, és végül látszatokokra hivatkozva bántalmazza. Egy-egy verés után bocsánatot kér, és megígéri, sosem tesz többet ilyet. A függőség még jobban kialakul, sokszor anyagilag is. Valójában ez az erőszak ciklusa.

Népi kezdeményezés egy tabudöntögető témáról

Tavaly 1148-an menekültek el otthonaikból krízisközpontokba, és kértek segítséget szakemberektől. Ennek egyik oka, hogy még mindig tabuként kezeli a társadalom a családon belüli erőszakot: ami a négy fal között történik az magánügy, ha a nő eltűri a verést, az az ő baja – a többség így vélekedik és behunyja a szemét. Holott jobb tisztában kell lenni azzal, hogy ez csak a jéghegy csúcsa.

A másik komoly probléma, hogy ma Magyarországon nincsen speciális törvény a családon belüli erőszakra, a feleség, férj vagy gyermek megverését éppúgy kezelik, mint egy kocsmai verekedést. A törvényhozók szerint nincs is rá szükség, mivel a Büntető törvénykönyv minden olyan tényállást büntet, amely a négy fal között, otthon megtörténhet: legyen az testi erőszak, garázdaság vagy zaklatás. 

"Tabukat döntögetünk" - tüntetés a nők elleni erőszak ellen Budapesten (Fotó: MTI)

Pedig a családon belüli erőszak egy speciális bűncselekmény, amelynek csak egy része a testi erőszak, gyakorta fordul elő a szóbeli, gazdasági erőszak, megfélemlítés, elszigetelés, mozgásszabadság korlátozása. Ám míg az első komoly pofon el nem csattan, addig sem a rendőrség, sem a bíróság nem tehet semmit.

Ezt a struccpolitikát unta meg Halász Pálma, aki maga is áldozat, erőszakos férjétől hat éve nem tud elválni a magyar jogrendszer miatt. Népi kezdeményezése arról szól, hogy önálló büntető törvénykönyvi tényállásban szabályozzák a családon belüli erőszakot. Augusztus 3-ig kell összegyűjtenie az 50 ezer aláírást, ami mint mondja, biztosan meglesz.

"Tabukat döntögetünk, mert a magyar társadalom még mindig vagy nem beszél róla, vagy elutasító a családon belüli bántalmazással" - mondja. A tabutéma ellenére rengetegen jelentkeztek, sok az önkéntes, az aláíró, de még mindig nem elég. Van olyan asszony, akit egész gyermekkorában bántalmazott az apja. 21 év telt el azóta, a történtekről nem tud beszélni, de most, szabadidejében gyűjti az aláírásokat.

Kocsmai verekedés az otthoni bántalmazás?

Nem most merült fel először egyébként az, hogy legyen önálló büntetőjogi törvényi tényállása a családon belüli erőszaknak. Civil szervezetek, szakértők, de még kormánypárti politikusok is évek óta próbálják meg felhívni a törvényhozók figyelmét, hogy a családon belüli erőszak speciális eset. 2005-ben Vidorné Szabó Györgyi szocialista politikus interpellációban kérdezte az akkori igazságügyi államtitkárt, hogy a családon belüli erőszak mikor kerül büntetőjogi helyére. Hankó Faragó Miklós válasza akkor is úgy hangzott, az teljesen felesleges, mert a mostani szabályozás is megfelelő. 

Hasonlóan vélekedik a jelenlegi kormány is. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium a Hírszerzőnek azt mondta a jelenlegi polgári és büntetőtörvénykönyv, valamint a zaklatás, mint tényállás lefedik a családon belüli erőszak büntethetőségét. Igaz, azt elismerik, hogy szükséges lenne az önálló büntetőjogi tényállás bevezetése a családon belüli erőszak területén.

Tájékoztatásuk szerint jelenleg folyik az egyeztetés arról, hogy milyen fejlesztést, bővítést lehet megvalósítani a családon belüli erőszak áldozatai számára biztosított segítségnyújtás területén.

"Egyértelműen támogatom, hogy legyen önálló büntetőjogi kategória a családon belüli erőszak két okból is: csak az büntethető, ami le van írva, ez a fajta erőszak pedig sokkal több, mint egy egyszeri bántalmazás" – mondta a Hírszerzőnek Galajda Ágnes bíró, aki tavasszal kapta meg a Nemzetközi Bátorságdíjat az amerikai külügyminisztériumtól a családon belüli erőszak elleni küzdelméért.

Szerinte ugyanis azért sajátságos ez a helyzet, mert az áldozat együtt él a bántalmazóval, hosszú ideje tart a bántalmazás, amelyben sérül a bizalom. A fizikai erő mögött gazdasági kényszer is van, azaz az asszonynak nincs semmije, ha elmegy, akkor hátra kell hagynia az anyagi biztonságot, a házat, a ruháit, pénzét.

Mint mondja, a bírók is nehéz helyzetben vannak, és csak tanulással ismerik fel, nem egy egyszerű verekedésről van szó. Galajda bírónő elmondta, 7-8 évvel ezelőtt maga sem gondolta volna, hogy ez egy speciális eset, de a gyakorlat bebizonyította ellenkezőjét. Szerinte figyelembe kell venni, hogy a bántalmazottak nehezen tesznek vallomást, vagy éppen azt kell kideríteni, egy kölcsönösnek látszó bántalmazásnál ki az elsődleges áldozat. Mert lehet, hogy a másikon is vannak ütésnyomok, de azt csak védekezésből tette. Fontos szerinte, hogy az eljárás során elkerüljék az áldozat hibáztatását, a "miért maradt" értelmetlen kérdését. Ez szerencsére tanulható, és egyre szélesebb a hozzáférhető szakirodalom.

Halász Pálma viszont tapasztalatból tudja, hogy az intézményes bántalmazás is kezeletlen terület, azaz amikor a hivatalnokok dorgálják le a megvert, megalázott nőt (vagy éppen férfit), hogy miért nem lépett előbb, miért tűrte, hogy éveken keresztül bántalmazzák.

Csak a legvégső eszköz

A válópereknél sokszor fordul elő, hogy megítéli a gyerekláthatást a bíróság az erőszakos apának, aki legtöbbször ezzel visszaél. "Nem biztos, hogy az apa csak a szeretetből ragaszkodik a gyermekhez, hanem ezzel akarja visszaszerezni az asszonyt. Előfordult már olyan, hogy az apa magánál tartotta a gyereket, az anya pedig emiatt visszatért hozzá" – magyarázza a családon belüli erőszakkal foglalkozó Sorsunk és Jövőnk Alapítvány kuratóriumi elnöke.

Urbán Erika szerint ugyanis egy pillanatnyi képből nehéz megítélni az erőszak súlyát, mivel a bántalmazó sokszor túljár a hivatalok, bíróság eszén is. A bántalmazók egy jó része a legnyájasabb arcát tudja mutatni a gyámügy és a hatóságok előtt. "Én ilyet soha nem tennék, szeretem a családot, hát kinézi ezt belőlem?" - sokszor ezek a mondatok hagyják el a bántalmazók száját a védekezésnél. Mint mondja, az önálló törvényi szabályozásnak azonban a bántalmazó orvosi vagy pszichiátriai kezelését is kötelezővé kellene tennie, hogy az agresszív fél is kapjon új esélyt, illetve ne lehessen több áldozata.

Galajda Ágnes is azt hangsúlyozza, hogy a büntető-eljárás a legvégső eszköz, de szükség van rá, hogy az áldozat biztonságban érezze magát, hogy érezze, a magyar állam megvédi őt. Ám addig is több krízis otthonra, Shelter-házra, a különböző intézmények hatékony együttműködésére lenne szükség, de legfőképpen arra, hogy a társadalom ne ítélje el azokat, akik saját otthonukban eltűrik a testi, lelki agressziót.