Cikk továbbküldése e-mailben:

Ön neve:

Ön e-mail címe:

Címzett neve:

Címzett e-mail címe:

Magyarország a világ legkedvezőbb helyzetű negyedének alján helyezkedik el jövedelme, társadalmi, kulturális viszonyai alapján. Ez a pozíció azonban nem stabil. Hogy miért? 

A kutatás készítői szerint azért, mert jelenleg nem rendelkezünk a relatív helyzetünk megtartásához szükséges képességekkel: a nemzetközi összehasonlítások szerint gazdaságunk működése egyre inkább a tőlünk délre és keletre fekvő országokéhoz hasonul.

A magyar foci egy sikerágazat a gazdaságunkhoz képest 

Focistáink a nemzetközi rangsorok alapján jobban teljesítenek, mint gazdaságunk és közintézményeink - állapítja meg a Közjó és Kapitalizmus Intézet. A gazdasági versenyben való helytállás képességét mérő mutató szerint a világ középmezőnyében vagyunk, de a vállalkozások működőképességét jelentősen befolyásoló adórendszerünk ennél is rosszabb.

A Világgazdasági Fórum 2008-as versenyképességi rangsorában Magyarország a 62. helyen található. A minket közvetlenül megelőző négy ország Panama, Costa Rica, Mexikó és Horvátország. Akiket pedig éppen lehagyunk, azok Törökország, Brazília, Montenegró és Kazahsztán. Az egy évvel korábbi méréshez képest Magyarországot 14 ország hagyta le, 113 mutatóból 64-ben romlott megítélésünk; az egy évvel korábbi rangsorhoz képest hazánk pozíciójának romlása a második legjelentősebb volt.

A rangsorban a sereghajtók közé kerültünk - a lista utolsó tizedébe - többek között az adók mértéke és hatása, a kormányzati szabályozás átláthatósága, a kormányzati kiadások pazarló volta és a költségvetési hiány tekintetében is.

Mi lehet problémáink gyökere? 

Más európai országok kapitalizmusai a társadalom tagjainak lényegesen nagyobb
mértékű egyetértésével, megelégedésével működnek, pedig a nálunk tapasztalható negatív tulajdonságok ott is jelen vannak - állapítja meg a kérdőíves felméréseken, mélyinterjúkon és társadalomtudományos elemzéseken alapuló kutatás.

A jó kapitalizmus létrejöttéhez és fenntartásához kapcsolódó értékeket (szavahihetőség, felelősségteljesség, bátorság, önállóság, értelmesség) a magyarországi válaszadók a legfontosabbak közé sorolták. A vélemények szerint azonban mindez kevés a legfontosabbnak tartott célok eléréséhez: az anyagi jóléthez, a családi biztonsághoz és a boldogsághoz.

A Közjó és Kapitalizmus Intézet megállapítja: az "átlag" magyarországi polgár tiszteli a kemény munkát, szorgalmas, az embereket teljesítményük alapján kívánja értékelni. Nagyra értékeli a szabálykövetést, a tisztességes magatartást. Ugyanakkor az emberek úgy vélik, az ország és különösen a mintaadó elit nem így működik. Az érvényesülés, a siker kívánatosnak tartott - és a jó kapitalizmus értékvilágához illeszkedő - útjai és a feltételezett valóság között komoly űr tátong. Honfitársaink többsége ezért is elégedetlen a rendszerváltoztatással létrejött
kapitalista Magyarország állapotaival, különösen az elit teljesítményével.

Az ország polgárai és vállalkozói tisztességesen szeretnének érvényesülni, de úgy érzik, ez lehetetlen: aki sikeres, az akadálytalanul előzi a buszsávban a kocsisort, ami egyre hosszabb, mert a rendőrlámpa nem működik.

Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a hazai értékrendszernek vannak olyan elemei is, amelyek nehezen egyeztethetők össze a jó kapitalizmus ideáltípusával. Tipikus honfitársunkat a kockázat- és konfliktuskerülés, a rövid távú gondolkodás és a biztonságvágy jellemzi. Ezzel is magyarázható, hogy a felnőtt lakosság körében alacsony a vállalkozók megbecsülése, s inkább vágyunk egy nagy szervezet által nyújtott stabilitásra, semmint saját vállalkozás alapítására.

Krónikus bizalomhiány, arcos kapitalizmus 

Szinte mindegyik nemzetközi vizsgálat azt mutatja, hogy a magyarországi társadalmat erős bizalmatlanság jellemzi. Bizalmatlanok vagyunk egymással szemben. Nem bízunk az állami testületekben, szervekben. Elutasítjuk a vállalkozást, nem hiszünk a vállalkozók értékteremtő szerepében. A bizalmatlanság és az egyéni felelősségvállalás mértékének csökkentése iránti vágy a hazai kapitalizmus egyik legjelentősebb problémája - fogalmaz a dokumentum. A bizalom és az együttműködési szándék hiánya azonban nem ezeréves átok: a kiszámíthatóság és stabilitás erősítésére nagy hangsúlyt kell helyezni a hazai kapitalizmus alakításában.

A Közjó és Kapitalizmus Intézet tanulmánya szerint a gazdaság működésének kulcsa az együttműködő felek közötti bizalom, illetve azok az íratlan és írott közösségi szabályok, amelyek megteremtik ennek a bizalomnak az alapjait. Ennek hiányosságai nagyban akadályozzák a vállalkozás szabadságának kiteljesedését.

Kapitalizmusunk ugyanakkor arcos - fogalmaz a tanulmány - mert az üzlet garanciája az, hogy az érintettek ismerik egymást, vagy valaki bemutatta őket egymásnak. A vállalkozók személyes hitelükkel, arcukkal pótolják az intézményrendszer hiányosságait. A személyes kapcsolatok felértékelődésének egyik fő oka, hogy az állami és a piaci intézmények csak részben kínálnak megfelelő garanciákat a vállalkozások közötti megállapodások betartásának biztosításához.

Az állam mellőzi saját szabályait 

A dokumentum szerint a vállalkozók 91 százaléka ért egyet azzal, hogy az adórendszer bünteti azokat, akik tisztességesen szeretnének vállalkozni, 93 százalékuk szerint a költségvetés rosszul használja fel a vállalkozás által befizetett adót. A magyar adórendszer egyik legfőbb problémája a kiszámíthatatlanság, a szabályok kidolgozatlansága, átgondolatlansága.

2006 óta vált gyakorlattá, hogy az adórendszer szabályait év közben akár többször is módosítják. A vállalkozók az adórendszer szabályainak egy jelentős körét életszerűtlennek tartják, a könyvelők szerint több szabály ellentmond egymásnak, ezért azok maradéktalan betartása lehetetlen.

Az adóelkerülés mértéke rendkívül magas Magyarországon, ez azonban nem oka,
hanem egyik következménye a magyar adórendszer fent jelzett költségességének. Az adókerülés mértékére vonatkozó becslések a kieső adóbevételeket az adótömeg 25 százaléka körülire becslik, a megkérdezett könyvelők szerint az adószabályok valamilyen fokú megsértése a cégek 90 százalékánál előfordul. A vállalkozások kétharmada gondolja úgy, hogy az adózás alól kibújni nem bűn, hanem kényszer a vállalkozásoknak.

Az állam sem tekinti mérvadónak az adórendszer terén saját maga által megalkotott szabályokat. Az adóhatóság gyakran formális és informális csatornákon határozza meg az elvárt adó szintjét, az adószabályok igazi szerepe a nem hivatalos elvárások kikényszerítése - fogalmaz a dokumentum.

(A teljes tanulmány ide kattintva olvasható.)