Cikk továbbküldése e-mailben:

Ön neve:

Ön e-mail címe:

Címzett neve:

Címzett e-mail címe:

Hogy érzi, megfelelően sikerült az oltási kampány?

Zseniálisan csináltuk. Egyrészt azért, mert nagyon kevés pénzből készült és ennek ellenére sikerült elérni, hogy mindenki ezzel foglalkozzon, hogy az otthonokban beszédtéma legyen, hogy oltassunk, vagy sem. Az mindenki számára egyértelmű lett, hogy járvány van, és hogy ez ellen védekezni kell. Ez a lényeg.

Ezt értsük úgy, hogy Ön szerint minden rendben van az oltás kommunikációjában?

Ezt nem mondom, de a sikereket nem lehet elvitatni. Hogy az oltási kampány nem mint győzelmi menet zajlik, az persze nem öröm, de nem is magyar jelenség, a világ nagy részén így van ez.

Lehet, de ezen nem változtat az a tény, hogy az Egészségügyi Minisztérium október végi adata szerint 400 ezer ember oltotta be eddig magát, ami pedig nem mondható sikernek.

Számos, finoman szólva butaság jelent meg és jelenik meg folyamatosan az interneten. A hírek pedig terjednek, mindenki számára elérhetőek. Ezek közül van olyan, amin mosolyogni lehet csak, mint például, hogy az oltóanyagban chipek vannak. Aki ezt terjeszti és elhiszi, az bele sem gondol abba, hogy mibe kerül egy ilyen, kinek érné meg, és hogy akkor mindenkibe ugyanaz kerülne. Ennek ellenére ezek a rémhírek hatnak. Ezek a csacskaságok arra jók, hogy megrendítsék a bizalmat az oltás és az egészségügyi rendszer iránt.

De akkor mégiscsak gyenge volt az Önök kommunikációja, ha ezek a hírek erősebbnek bizonyulnak.

Mi az oka annak, hogy Angliában olyan cikk jelent meg, hogy öbölháborús toxint tartalmaz az oltóanyag, és a cikk illusztrációja egy gázálarcot viselő ember? Nem a kommunikáció gyenge, nem vagyunk lemaradva, sőt ha tetszik, világszínvonalon "teljesítünk". Egyébként itthon az a közvélekedés, hogy "én sosem oltattam magam influenza ellen, eddig még mindig túléltem". Csakhogy fel kell fogni néhány dolgot. Ez az influenza nem ugyanaz, mint a tavalyi, ilyen még nem volt korábban. Sosem mondta eddig az ÁNTSZ, hogy az ország lakosságának a 60 százalékát be kellene oltatni, ráadásul nagyon rövid idő alatt. Azaz, nem volt elég idő a felkészítésre.

És nem lehetett volna ezt a felkészítést korábban elkezdeni?

Nem, mert a járvány terjedési sebessége ezt nem tette lehetővé. Vannak olyanok, akik szerint az oltási kampányt már el kellett volna kezdeni az előtt, hogy lett volna oltóanyagunk. Ezen lehet vitatkozni, de szerintem jól csináltuk, hogy előbb volt oltóanyag, meg engedély, és utána kezdtük csak el. Lett oltóanyagunk, ami veszélytelen és hatásos, miközben a környező országokban még semmilyen sincsen. Például az Amerikai Egyesült Államok Texas államában nagyjából 170 ezer ampulla volt október 16-án, miközben Magyarországon szeptember 29 -én raktáron volt kétmillió oltóanyag.

"Ez az influenza nem ugyanaz, mint az eddigiek" (Fotó: Magócsi Márton)

Épp ez az egyik kritika, hogy túlságosan hamar készült el.

Ez nem ellene, hanem mellette szól amúgy, de nem készült el gyorsan. Ez az oltóanyag nem most készült, hanem évekkel ezelőtt, a madárinfluenza-járványkor. Arra készült, hogy ha valamikor egy új, fenyegető influenza variáns megjelenik, akkor úgynevezett törzsváltással rövid idő alatt lehessen előállítani az új oltóanyagot. A gyártási mechanizmus engedélye megvolt, ki volt próbálva a technológia, a tárolás, minden. Nem kellett ellenőrizni egy sor olyat, amit az új oltóanyagoknál kell. De ne felejtsük el, hogy az Európai Gyógyszerügynökség úgy adta ki az unióban a másik három oltóanyagra az engedélyt, hogy a három közül csupán egynél végeztek humán vizsgálatokat, és ott is csak a felnőtteken. De a korábbi tapasztalatok alapján engedélyezték a vakcinákat.

Miben más ez az influenza, mint a tavalyi?

Egyrészt, hogy most senki nem védett ellene, tízmillió embert képes tehát megfertőzni. És amíg egy szezonális influenza inkább az idősekre és a betegekre veszélyes, addig a H1N1 a terhesekre, a túlsúlyosakra és az anyagcserezavarban szenvedőkre. Áprilisban, amikor ez az egész elkezdődött, még semmit sem lehetett tudni a vírusról, a járványról. Akkor napról napra jöttek az új információk, és azóta is jönnek.

Ez jelentheti azt, hogy a vírus időközben úgy mutálódjon, hogy a beadott oltás hatástalan legyen az új variánssal szemben?

Elméletileg igen, de gyakorlatilag nem. Az a vírus, ami most világjárványt okoz, olyan mértékben terjedt el, hogy egy új vírus, ami most jelenne meg, nem tudná kiszorítani. A védőoltás hatékonyságát egyébként sem befolyásolná, ha a vírus szerkezetén minimális változás lenne. De április óta a vírus szerkezete változatlan.

Sokak szerint túl sok szó esik az oltásról, és túl kevés az antivirális készítményekről.

A kérdés, hogy akik az antivirális készítményekkel példálóznak, azok mögött milyen érdekek állhatnak.

Ők ugyanezt mondják: hogy az állam meg a vakcinagyártásban érdekelt.

Mondok erre valamit: Norvégiában tavaly a szezonális influenza tüneteinek az enyhítésére sokan szedtek antivirális szereket. Ezzel egy időben megjelentek olyan variánsai a vírusnak, amelyek rezisztenssé váltak az antivirális szerekkel szemben. Úgy tűnik tehát, hogy ha sokan szednek antivirális szert, akkor hamarabb alakul ki a rezisztencia. De az is kiderült, hogy ezek a szerek a megelőzésre alkalmatlanok. Ahol viszont használni kell, azok a súlyos lefolyású megbetegedések, ahol légzési tünet jelentkezik. Itt 48 órán belül el kell kezdeni szedni a szert. Éppen ezért próbáljuk elérni, hogy minden patikában legyenek ilyen gyógyszerek.

Már tárgyalnak az oltóközpontok létrehozásáról (Fotó: Magócsi Márton)

Az is sokakat zavar, hogy az állam egy olyan cégre bízza a vakcina előállítását, amely cégnek a tulajdonosi háttere nem ismert.

Érdekli, hogy annak a kávénak, amit iszunk, ki a tulajdonosa?

Ez azért nem ugyanaz.

Nem, de a lényeg ugyanaz. Mindegy, hogy egy cégnek, amely jó minőségű terméket gyárt, ki a tulajdonosa.

De ha amúgy is nagy a bizalmatlanság az oltás körül, akkor ez csak rátesz egy lapáttal. Nem lenne egyszerűbb megmondani, kik állnak a cég mögött?

Az Omninvest 1993-ban az Antall-kormány idején jött létre, ugyanebben a konstrukcióban. Azóta minden kormány idején ők szállították az oltóanyagot. Ez egy stratégiai cég, ugyanolyan elbírálás alá esik, mint egy fegyvergyár. Ez egy nagyon fontos, az ország biztonságát garantáló cég, és nagyon fontos, hogy hazai gyártású vakcináink vannak.

Oltások régóta vannak itthon, de még egyetlen esetben sem volt ekkora ellenállás, például az orvosok részéről.

Igen, de egyik esetben sem volt ennek nemzetközi felhajtása, ami nyilván begyűrűzött hozzánk is. És ugye ilyen mértékű tömeges oltás sem volt még. Több dolog jött itt össze, aminek része, hogy a háziorvosok szerettek volna több pénz kapni az oltásért, mint amennyi rendelkezésre állt, de voltak gyógyszergyári érdekek, és nem utolsósorban üzleti érdekek is, néhányan ugyanis azt gondolják, vitaminokkal megelőzhető az influenza. Ha eltekintünk a nevetséges chipes teóriáktól, akkor láthatjuk, hogy az aggodalmak egy része jogos volt.

Nocsak mégis?

Volt egy sor dolog, amit sosem mondtunk korábban, sőt épp az ellenkezőjét állítottuk. Hogy terheseknek semmit nem szabad adni. Most meg épp azt mondjuk, hogy a terheseket kell először beoltani. Nemzetközi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a várandósok tízszer nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint a lakosság egyéb része. Azaz, hogy egy terhes, a terhesség második-harmadik trimeszterében súlyos, kétoldali tüdőgyulladással kórházba kerüljön, annak tízszer nagyobb az esélye, mint másnak. Ez túl nagy kockázat, hogy ne kelljen védekezni.

De a terhesekre vonatkozólag semmilyen vizsgálatok nincsenek.

Ez nem igaz. Tudjuk például, hogy a szezonális oltást sok terhes kapta meg, és hogy annak nincsen genetikai károsító hatása. Ahogyan magának a vírusnak sincsen, csak a láznak. Viszont oltás után 155 esetből egynél volt hőemelkedése valakinek, amit pedig egy tabletta lázcsillapítóval enyhíteni lehet. A két kockázatot kell tehát mérlegelni: terheseknél a lázas állapot 30 százalékkal növeli a fejlődési rendellenességek gyakoriságát. A mérleg másik serpenyőjében az áll, hogy az oltás után bőrpír, enyhe izomfájdalom jelentkezhet, és nagyon ritkán rövid ideig tartó hőemelkedés. A terhesség harmadik trimeszterében pedig a gyereket kell védeni, és mivel ő nem kaphat oltást, így az anyát kell beoltani.

Lássa be, nincsenek könnyű helyzetben a várandósok: sok a bizonytalanság az oltás körül, az orvosok is megosztottak. Mit tegyen az, akinek mondjuk, a szülészorvosa ajánlja, de a háziorvosa kifejezetten ellenzi az oltást?

Két orvos veszélyesebb, mint egy. El kell dönteni, hogy ki az ő orvosa, abban az értelemben, hogy kinek a véleményére ad. A többiek maximum tanácsot adhatnak.

Igen, csakhogy a terhesség alatt éppen hogy nem lehet így dönteni. A családorvossal akár több évtizede áll kapcsolatban, de nyilván a nőgyógyászában is meg kell bíznia.

A két orvos egyszerűen nem teheti meg azt a beteggel, hogy ilyen konfliktushelyzet elé állítja. Ideális esetben a két orvosnak kéne egymással konzultálnia.

Ha valóban járvány lesz, nem lenne érdemes változtatni azon a mechanizmuson, hogy az oltásért előbb a háziorvoshoz kell menni, majd a patikába kiváltani, és utána újra a háziorvoshoz sorban állni?

Magyarországon az a tradíció, hogy a háziorvosok oltanak, de ennek ellenére vizsgáljuk annak a lehetőségét is, hogy nem lenne-e érdemes oltóközpontokat létrehozni. De ha azzal indítottunk volna az elején, akkor a háziorvosok háborodtak volna fel. De ne felejtsük el, hogy ez a rendszer az egészségesekre vonatkozik, azokra, akik semmilyen rizikócsoportba nem tartoznak. A veszélyeztetettek nem így kapják: ők elmennek az orvoshoz, és addig nem is mennek ki a rendelőből, amíg meg nem kapják az oltást. Akik pénzért veszik a vakcinát, őket nem azért kell beoltani, hogy életben maradjanak, hogy ne legyen egy "remélhetőleg enyhébb lefolyású betegségük", ne maradjanak ki a munkából, hanem hogy a közösségi védelem megvalósuljon.

Ön egyetért azzal, hogy egyes kórházakban gyakorlatilag kötelezővé teszik az alkalmazottaknak az amúgy önkéntes oltást?

Nem vagyok jogász. De egy dolgot érdemes tudni: egy egészségügyi dolgozónak, akkor kell rendelkezésre állnia, ha szükség van rá. Ha nem oltatja be magát, és ezzel azt kockáztatja, hogy egy időben legyen beteg a betegeivel, vagy akár ő fertőzze meg a betegeit, akkor nem viselkedik a hivatásának megfelelően. Egy egészségügyi dolgozónak tudnia kell, hogy ha járvány van, akkor az azt jelenti, hogy nagyon rövid idő alatt, egy időben egyszerre lesz sok beteg. Ha a megfertőzötteknek csak egy százaléka kerül kórházba, már az iszonyú terhelést jelent az ágazatnak. Ha eközben az orvosok, nővérek egy része is kiesik, annak súlyos következményei lehetnek.