Cikk továbbküldése e-mailben:

Ön neve:

Ön e-mail címe:

Címzett neve:

Címzett e-mail címe:

Nem zárható ki, hogy a teljes nyugdíjpénztári szektor akár két számjegyű negatív hozammal zárja a 2008-as évet - valószínűsítette lapunknak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) szóvivője. A pénztárak az éves eredményükkel kapcsolatos információkat február végéig postázzák a PSZÁF-nak, a végleges számok így csak márciusban lesznek nyilvánosak - tudatta Binder István.

A nem végleges számokból kiderül: 2008 első három negyedévében 230 milliárd forintot meghaladó piaci értékvesztést könyvelhettek el befektetéseiken a (kötelező) magánnyugdíj-pénztárak, az önkéntes pénztárak pedig 61,5 milliárd forintos mínuszban voltak.

A végleges adatokban megjelennek majd az utolsó negyedéves számok is, melyek minden bizonnyal a veszteségek fokozódását jelzik majd.

Egyes becslések szerint a 2008-ban befizetett magyarországi magánnyugdíj-pénztári tagdíjak egy az egyben köddé váltak. Az inforadio.hu portálon közölt hír egy romániai elemzésre hivatkozva azt állítja: becslések szerint a magánnyugdíjalapok tavaly Kelet-Közép-Európában kilenc-, ebből Magyarországon több mint kétmilliárd eurós veszteséget szenvedtek el.

Öngondoskodás: pro és kontra

Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke az igen komoly veszteségeket látva a sokak által hangoztatott öngondoskodásról lapunknak adott interjújában úgy vélekedett: "Tizennyolc éve biztatnak bennünket, efelé haladjunk, ez adja az egyén biztonságát, erre most mi 'dőlt be' először a világban pénzügyi válság kirobbanásával? Az öngondoskodás jelképeinek számító nyugdíjalapok, a megtakarítások, az egészségbiztosítási alapok, az öngondoskodásra alapított befektetések. Nem a gondoskodó, biztonságot adó állam alternatívája omlott össze, hanem ennek ellentétje… Hála isten, hogy nem haladtunk az öngondoskodás irányában olyan gyorsan, mint sok általam tisztelt kolléga sürgette". 

Amikor "beszakad" az árfolyam - százmilliárdok tűntek el (Fotó: Györffy Anna)

Binder István szerint az öngondoskodás fontosságát a siralmas 2008-as nyugdíjpénztári hozamok sem érvénytelenítik. A PSZÁF szóvivője álláspontjában hangsúlyozta: az elmúlt tíz évből hat jónak nevezhető és négy rossznak a tőkepiacok szempontjából - ez egyébként több évtizedes visszatekintésben általános tendenciának nevezhető. A rossz évek hozamai elmaradtak az inflációtól, tehát a forint gyengülése elvitte a megtakarításokból keletkező minimális hasznot is. A jó években azonban két számjegyű reálhozamok is előfordultak. Binder hangsúlyozta: a gazdasági - és tőzsdei - mélyrepülés szempontjából kimagasló 2008-as esztendőt is beleszámolva, a nyugdíjalapok - átlagban - az elmúlt 10 évet több százalékos reálhozammal zárták.

A szóvivő arra is figyelmeztetett, a veszteségek valójában csak virtuálisak, papíron léteznek csupán. Az alapkezelők ugyanis bár jelentős piaci értékvesztést könyveltek el, amennyiben a rossz árfolyamokon nem értékesítik befektetési alapjaikat, nem realizálják a veszteségeket. "A rövid futamidejű befektetések tulajdonosai valóban aggódhatnak, hiszen kétséges, hogy megtakarításaik összértéke mennyi idő alatt fog az árfolyamzuhanások előtti szintre emelkedni. Mivel azonban a nyugdíjtakarékoskodás nem egy-két éves, hanem több évtizedes befektetést jelent, így van elég idő arra, hogy az árfolyamveszteséget elkönyvelt befektetési alapok értéke idővel ledolgozza a mostani veszteségeket."

Amit sokszor elhallgatnak

Az öngondoskodás és takarékosság feladása tehát nem feltétlenül célravezető, ennek ellenére nem lehetnek felhőtlenül boldogok a nyugdíjalapok tulajdonosai sem. Bár való igaz, hogy idővel - például a tőzsdei árfolyamok emelkedésével - befektetéseik, megtakarításaik értéke emelkedni fog, ledolgozva a zuhanásokból származó veszteségeket. Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni az időtényezőt sem. A veszteségek "lenullázása" ugyanis több évig is eltarthat.

Egy egyszerű művelet elvégzésével belátható, hogy amikor a szakértők és a biztosítási alkuszok a hosszú távú (öt-tíz év feletti) befektetéseken elszenvedett árfolyamveszteségeket pusztán "virtuális" veszteségeknek állítják be, nem bontják ki az igazság minden részletét.

Nézzünk egy egyszerű példát. Ha valaki 2007 utolsó negyedévében kockázatosnak minősülő, volatilis - nagy árfolyam-ingadozású, például ázsiai - befektetési alapot vásárolt mondjuk egymillió forintért, jó eséllyel tőkéje közel felét virtuálisan elveszítette. Aki ezen a ponton megszabadul befektetési alapjától, annak meg kell elégednie félmillió forinttal. Ennél mindenképpen jobb megoldás a veszteséges alapot megtartva a fellendülésre várni, így elkerülhető a veszteségek realizálása. Azonban míg egymillió forint ötvenszázalékos zuhanás után félmillió forintot ér, addig ez a félmillió forint ugyanakkora, tehát ötvenszázalékos emelkedés után még csak hétszázötvenezer forintot kóstál majd. Példánknál maradva: az ötven százalékos bukást egy százszázalékos árfolyam-emelkedésnek kell követnie, hogy az üzlet egyenlege pusztán nullszaldós legyen.

A folyamat - százszázalékos emelkedés - a jelenlegi gazdasági előrejelzéseket látva még a nagyobb növekedési potenciállal bíró ázsiai piacokon is évekig elhúzódhat. Így befektetésünk évekkel a 2008-as árfolyamzuhanást követően találhat csak magára, ami a nyugdíjhoz közeledő rétegeknek igencsak rossz hír.