Cikk továbbküldése e-mailben:

Ön neve:

Ön e-mail címe:

Címzett neve:

Címzett e-mail címe:

Silányság, ötlettelenség, kapkodás, rossz blöffök és pár perces szavatosságú akciók. Hiába nőtt orbitális kisgömböccé a fideszes média, hiába vehetjük biztosra, hogy a következő miniszterelnököt a Fidesz fogja adni - mindez semmilyen módon nem írja le a párt kampánytechnikáinak hatékonyságát. Másképp fogalmazva: nem a kampány miatt fognak nyerni. Ahhoz ugyanis még mindig nem értenek.

A legközelebb talán tizenkét évvel ezelőtt álltak ahhoz, hogy azt mondjuk: a Fidesz hatékony és sikeres kampányt folytat. A "polgár" hívószó, a köré spulnizott ethosz valóban segített az 1998-as győzelemben - de Torgyán József lavinaszerűen visszalépő kisgazdái, és az SZDSZ-t szétrúgó Horn Gyula nélkül ez is bekerült volna a dobozba, ahol az elbukott Fidesz-kampányokat és akciókat őrizzük. Aprók vagy országosak, permanens vagy alkalmi ügyek: szinte mind kudarcos és kínos volt.

Előbbire az első példa a megfigyelési ügy: egy kifejezetten rosszul felépített, meggondolatlan, csak a Fidesznek ártó blöfföt lengettek be kormányzásuk legelején, még egy kabátlopási ügyet se tudtak belőle kreálni. Nem maradt belőle más, mint a tévében pityergő Deutsch Tamás, aki meglátta anyukája leánykori nevét. 

Ugyanez a séma érvényesült az egész ciklusban: sorban születtek a stigmák, hol botrányokból (Ezüsthajó, Happy End, Kaya Ibrahim), hol félresiklott, saját kezdeményezésekből (koronaúsztatás). 2002-ben pedig a kampánystáb olyan felkészületlenül engedte el Orbán Viktort a miniszterelnök-jelölti vitára, hogy még Medgyessy Péter is le tudta győzni. 

                                                                                  *

Haladva tovább, tudta-e vajon Orbán Viktor 2004 nyarán, hogy pár hónap múlva a kettős állampolgárságról szóló népszavazási kampányuk lesz a legfontosabb issue? Egyáltalán nem, ez is csak "ráesett" a pártra - úgy is sikerült, lenullázva az alig fél éve megnyert EP-választással és a miniszterelnök lemondásával járó összes pozitív hozadékot. Kapkodtak, nem készültek fel, nem vették komolyan a kampányt. 

No és 2006-ban? Rosszabbul élünk, mint négy éve? 14. havi nyugdíj? A kampány közepén kirúgott Révész Máriusz, ad hoc beemelt Selmeczi Gabriella és előléptetett Szijjártó Péter? Magyar Vizsla, faxbotrány, az MSZP-honlap kvázi feltörése? Láttuk bármi nyomát profizmusnak, szervezettségnek? Orbán Viktort ismét olyan készületlenül küldték a miniszterelnök-jelölti vitára, hogy még Bolgár György tetszőleges betelefonálója is sarokba szorította volna. 

Az pedig elképesztő, hogy a Fidesz kommunikációs stábjának és vezetőinek fogalmuk sem volt arról, hogy Mikola mivel haknizik vidéken (olvasási zavarokat körmössel gyógyítunk, szinglihordák stb.), sőt arról sem, hogy a kongresszuson akarja bejelenteni az ötmillió új szavazóról, és ezzel kormányzásuk húszéves "bebetonozásáról" szóló terveit.

Így érkezünk el a most leköszönő ciklushoz, mely a szocialisták totális vereségét hozta - de mit látunk, ha az elmúlt négy év nagy fideszes győzelmeit megvizsgáljuk? 

2006 őszén, az önkormányzati választáson tarolt a Fidesz - de az őszödi beszéd árnyékában, a totálisan összezavarodott MSZP, a "hazudós" miniszterelnök ellen még egy rozsdás lábos is polgármesteri helyek százait nyerte volna el. Ugyanígy a 2009-es EP-választáson: a defektes SZDSZ, a "nem olyan nagyon nagy vereségért" nyilvánosan könyörgő szocialisták ellen sem kell több az "Elég!" plakátoknál. 

A "szociális népszavazás" más szempontból érdekes: itt sem a kampány, hanem a műfaj, a téma vitte el az ügyet. Ez sem igényelt bonyolult kommunikációs stratégiát: akarod-e ingyen, igen vagy nem? 

Ehhez képest a proaktív kampányügyekben folyamatosan felmossák a Fidesszel a padlót, rövid idő alatt három, saját maga által kirobbantott csatából is véres fejjel menekült. Kezdetnek valljuk be: pár hete Orbán Viktornak még fogalma sem volt arról, hogy aktivistái nyugdíjügyben fognak aláírásokat gyűjteni. Sokan, sokfélét gondolunk arról, mi lenne jó a nyugdíjrendszernek. Biztos, hogy változtatni kell, talán épp a Varga Mihály által javasolt svéd modell mentén. 

Kampánytechnikailag azonban elképesztő hanyagság, hogy nincs leírva, nincs kidolgozva az a fél oldal, az a policy paper, ami sorvezetőül szolgál a kampányban a Fidesz politikusai számára. Pont a nyugdíjról, az MSZP egyik utolsó ütőkártyájáról feledkeznek el? Varga Mihály szólt, és jött az elmúlt évek legszánalmasabb, legundorítóbb, mélyről felbugyogó villámkampánya, egymást húzva bele a hülyeségbe. Te akarod tönkretenni a nyugdíjasokat! Nem, te akarod, és sokkal jobban! Akkor én aláírást gyűjtök, hogy ne csináld! Nem, én gyűjtök, hogy te ne csináld! 

Drága fideszes barátaim, nyolc évetek volt felkészülni erre a pár hónapra, és mégis csak ennyire futja? 

                                                                                  *

A második szánalmas bukást hazai pályán, fociügyben sikerült begyűjteni. Azt az egyszerű feladatot, hogy egy népszerű focista bejelentse: a Fideszre szavaz, bohózatba illő módon sikerült a párt ellen fordítani. 1) egy túlbuzgó belsős megszellőzteti, hogy Dzsudzsák kampányarc lesz. 2) a sajtó szalad a focistához, aki nem tud mit mondani. 3) a szivárogtató közben helyesbít: Dzsudzsák csak egy mondatot mond majd. 4) belép a menedzser, hogy igazából vele tárgyaltak, nem Dzsudzsákkal, és még nem jutottak egyezségre. 5) Orbán Viktor nyilvánosan felkéri Dzsudzsákot, hogy ne kampányoljon olyan intenzíven a Fidesznek. 

Emberek, ennek a fickónak el kellett volna mondania egy mondatot, nektek meg csinálni belőle egy kampányanyagot! Mi ez a szerencsétlenkedés? 

A harmadik talán a legszomorúbb, a legtöbb aggódásra okot adó ügy. A Fidesz egyik alapítóját, húsz éve a Parlamentben dolgozó szakpolitikusát, Mádi Lászlót is igazmondáson kapták: elszólta magát egy szakmai fórumon, hogy a vagyonadó idővel bevezethető. A párt torolt: levették a listáról (a probléma és "megoldása" sem új: Urbán László egy pénzügyminiszteri széket bukott ugyanígy tizenkét éve).

A tartalmi részt rövidre fogva: két évtized munka, valódi szakpolitikai ügyek tényleg csak ennyit érnek a Fideszben? Tényleg Szijjártó Péter a párt "hiteles, valódi arca", és Mádi az eltávolítandó, kártékony elem? Cikkünk szempontjából a forma érdekes: ahogy talán svéd modellt akar a Fidesz, úgy lehet, hogy a vagyonadóval is kacérkodik. De itt se volt leírva tíz mondat arról, hogy mit mondunk a kampányban? Hát még itt is sikerül a béna kacsa MSZP-nek feladni a labdát?

Elárulok valamit, amit talán nem mindenki tud: sokan vagyunk, akik nem repesünk a Fidesz hatalomra kerüléséért, de mégis van miben bíznunk. Apró jelek, "közvetett bizonyítékok" alapján mégis reméljük, hogy van a sifonérban egy "titkos program", ami összetettebb és életszerűbb a szociális népszavazás és Cser-Palkovics András közleményeinek szakócával faragott üzeneteinél. Olyan ügyekre gondolok, mint Orbán Viktor "Kéri-beszéde", vagy a nyomorult svéd modell, esetleg Mádi vagyonadója. 

Kis, apró jelek arról, hogy a Fidesz tudja: kormányon már hiába vonul ki a parlamentből, attól nem csökken az infláció, és nem nőnek a nyugdíjak. Mondom, ebben bíznánk, ha… ha nem látnánk azt, hogy jelenleg egyetlen problémával, egy technikailag már megnyert választáshoz vezető kampánnyal sem tudnak megbirkózni. 

                                                                              *

Hihető-e, hogy tényleg van egy kidolgozott program a titkos fiókban, ha még kampányterv sincsen? Hihető-e, hogy felkészült szakemberek sorával bírnak, ha ma fél oldalt nem képesek írni e posztok várományosainak?

Sokadszorra dől meg a vérprofi Fidesz-kampány legendája, ez a műfaj továbbra sem megy nekik. De hátha csak azért, mert minden erejükkel a kormányzásra készülnek, minden kapacitást az egészségügyi reform, a közteherviselés átalakításának kidolgozása, a svéd modell tervezése, a rendészet megerősítésének programja, egy hatékonyabb és igazságosabb szociálpolitika kialakítása foglalja le. 

Hátha már a kampány helyett is az oktatás felvirágoztatásáról, a modern vidékpolitikáról, az önkormányzatok jövőjéről gondolkodnak. Hátha.

A szerző a Republikon Intézet munkatársa.