Főoldal / Publicisztika
betűméret: 
A baloldaliság totális tagadása
Boda Zsolt
2007-11-16 10:44
Megosztás
A pénztárak nem utasíthatnak el senkit. Hát persze, hogy nem! Vannak erre más módszerek: Hollandiában, Szlovákiában már megjelentek a "profiltisztításra" szakosodott szakemberek, akik a kispénzű, beteg, öreg ügyfelektől szabadítják meg a pénztárakat. Elég velük udvariatlanul bánni, amíg emelt fővel át nem masíroznak a konkurenciához. Törvénysértés nem történt. Biztos vagyok benne, hogy ha marad teljes állami tulajdonban egészségpénztár, akkor pár éven belül ott fognak felhalmozódni a ráfizetéses ügyfelek - ez máshol is így történt (például Chilében). Hacsak - ebben is - nem mi leszünk a kivétel.
Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) szerint "az egészségügyi alapok privatizációja negatívan befolyásolja a szolidaritást, csökkenti a hátrányos helyzetűek hozzáférését, és rontja az egészségügyi rendszer teljesítőképességét." Nem az a kifejezett baloldali program. Na és miért lenne ez másként a magyar egészségbiztosítás magánosítása nyomán?
Mi leszünk a kivétel. Megmutatjuk a világnak! Visszafordítjuk a folyókat! Aha.
Józan ésszel is felfogható: az üzleti biztosítót a profit érdekli, azt pedig a leghatékonyabban a költségeinek lefaragásával érheti el. Na mármost tudjuk, hogy az egészségügyi kiadások igen koncentráltan jelentkeznek: a kiadások 80%-a a betegek 20%-ánál. Továbbá a halálunk előtti egy évben emésztjük fel a ránk jutó egészségügyi kiadások több mint felét. Ez jövőre hozzávetőlegesen 700 milliárd forintot fog jelenteni.
Azaz a magánbiztosító - ha egy kicsit is racionális - nem a húszévesek egészségének megőrzésével, a minőségi szolgáltatások elvárásával, bla-bla, fog törődni, hanem a költségek döntő részét képező súlyos betegségekkel és betegekkel. Ott minden egyes beavatkozás-típus, amit nem kell finanszíroznia, sokszázmilliós megtakarítást jelent. Minden egyes súlyos beteg, akin spórolhat, milliós költségcsökkenés.
Ha én magánbiztosító lennék, minden eszközzel azért lobbiznék, hogy minél kevesebb fajta beavatkozást kelljen finanszíroznom (könnyen megtehetem majd, hiszen benne leszek a Díjtételi Bizottságban). A magánosítás nyomán mindenhol (így Szlovákiában és Hollandiában is) szűkült a finanszírozott szolgáltatási csomag. Akkor miért mondja a magyar kormány, hogy itt továbbra is mindenkinek ugyanaz a szolgáltatási csomag jár (ami - úgy egyébként - még nincs is definiálva)? Hát, mert mi leszünk a kivétel!
*
Más "garanciákat" is beépítettek a törvénytervezetbe. Például, hogy a pénztárak nem utasíthatnak el senkit. Hát persze, hogy nem! Vannak erre más módszerek: Hollandiában, Szlovákiában már megjelentek a "profiltisztításra" szakosodott szakemberek, akik a kispénzű, beteg, öreg ügyfelektől szabadítják meg a pénztárakat. Elég velük udvariatlanul bánni, amíg emelt fővel át nem masíroznak a konkurenciához. Törvénysértés nem történt. Biztos vagyok benne, hogy ha marad teljes állami tulajdonban egészségpénztár, akkor pár éven belül ott fognak felhalmozódni a ráfizetéses ügyfelek - ez máshol is így történt (például Chilében). Hacsak - ebben is - nem mi leszünk a kivétel.
A tervezet azt is kiköti, hogy az alapellátás finanszírozásában résztvevő biztosító nem nyújthat kiegészítő egészségbiztosítást, legfeljebb "ajánlhat" ilyet más cégek kínálatából. Van egy fogadásom, hogy lesznek olyan baráti cégek, amelyek egymást ajánlják majd, de néhány off-shore cég közbeiktatásával azt sem nehéz megoldani, hogy ugyanaz a tulajdonosi kör birtokolja az alapellátást finanszírozó és a kiegészítő biztosítást nyújtó biztosítót.
Nagy üzlet lesz ez. Aki megteheti, nyilván vásárol majd kiegészítő biztosítást, ha az egészségbiztosítója finoman érzékelteti vele, hogy az alapellátásban nincs benne minden. És pár éven belül lesznek emberek, akiknek lesz kiegészítő biztosítása, és lesznek azok a szerencsétlenek, akiknek nem. Más gyógyító szolgáltatásra lesz joguk, más minőségben. Ennyit a szolidaritásról, a szociális érzékenységről és az egyenlő hozzáférésről.
*
A kormánypropaganda torzít, amikor arra hivatkozik, hogy Európában milyen sok országban van több biztosítós modell. Ugyanis a legtöbb helyen az egészségpénztárak nem profitorientáltak, azaz nem üzleti biztosítók, illetve nem versenyeznek egymással (területi vagy szakmai alapon szerveződnek). Az üzleti egészségbiztosítók pedig nem vesznek részt az alapellátás finanszírozásában. Csak két országra, Hollandiára és Szlovákiára igaz, hogy kizárólag vagy részben egymással versengő üzleti biztosítókon keresztül történik az alapellátás finanszírozása. Ahogy nálunk is tervezik.
Persze, hogy kell egészségügyi reform. Csak nem így! Nem igaz, hogy a magyar kormányzat nem képes megregulázni saját magát és intézményeit. A tavalyi reformlépések megmutatták, hogy ha van valódi politikai akarat, akkor át lehet alakítani intézményeket, szabályokat, meg lehet törni a gyógyszergyárak betonkemény lobbiját, és gyakorlatilag akármit véghez lehet vinni. Nem igaz tehát, hogy privatizáció nélkül nem lehet semmit kezdeni az egészségüggyel. Csak eddig nem akartak. Mi lenne, ha megpróbálnák?
És akkor a szocialista pártnak nem kellene olyan intézkedést megszavaznia, ami nem más, mint a baloldaliság értékeinek totális tagadása.
A szerző a Védegylet munkatársa
Mi leszünk a kivétel. Megmutatjuk a világnak! Visszafordítjuk a folyókat! Aha.
Józan ésszel is felfogható: az üzleti biztosítót a profit érdekli, azt pedig a leghatékonyabban a költségeinek lefaragásával érheti el. Na mármost tudjuk, hogy az egészségügyi kiadások igen koncentráltan jelentkeznek: a kiadások 80%-a a betegek 20%-ánál. Továbbá a halálunk előtti egy évben emésztjük fel a ránk jutó egészségügyi kiadások több mint felét. Ez jövőre hozzávetőlegesen 700 milliárd forintot fog jelenteni.
Azaz a magánbiztosító - ha egy kicsit is racionális - nem a húszévesek egészségének megőrzésével, a minőségi szolgáltatások elvárásával, bla-bla, fog törődni, hanem a költségek döntő részét képező súlyos betegségekkel és betegekkel. Ott minden egyes beavatkozás-típus, amit nem kell finanszíroznia, sokszázmilliós megtakarítást jelent. Minden egyes súlyos beteg, akin spórolhat, milliós költségcsökkenés.
Ha én magánbiztosító lennék, minden eszközzel azért lobbiznék, hogy minél kevesebb fajta beavatkozást kelljen finanszíroznom (könnyen megtehetem majd, hiszen benne leszek a Díjtételi Bizottságban). A magánosítás nyomán mindenhol (így Szlovákiában és Hollandiában is) szűkült a finanszírozott szolgáltatási csomag. Akkor miért mondja a magyar kormány, hogy itt továbbra is mindenkinek ugyanaz a szolgáltatási csomag jár (ami - úgy egyébként - még nincs is definiálva)? Hát, mert mi leszünk a kivétel!
*
Más "garanciákat" is beépítettek a törvénytervezetbe. Például, hogy a pénztárak nem utasíthatnak el senkit. Hát persze, hogy nem! Vannak erre más módszerek: Hollandiában, Szlovákiában már megjelentek a "profiltisztításra" szakosodott szakemberek, akik a kispénzű, beteg, öreg ügyfelektől szabadítják meg a pénztárakat. Elég velük udvariatlanul bánni, amíg emelt fővel át nem masíroznak a konkurenciához. Törvénysértés nem történt. Biztos vagyok benne, hogy ha marad teljes állami tulajdonban egészségpénztár, akkor pár éven belül ott fognak felhalmozódni a ráfizetéses ügyfelek - ez máshol is így történt (például Chilében). Hacsak - ebben is - nem mi leszünk a kivétel.
A tervezet azt is kiköti, hogy az alapellátás finanszírozásában résztvevő biztosító nem nyújthat kiegészítő egészségbiztosítást, legfeljebb "ajánlhat" ilyet más cégek kínálatából. Van egy fogadásom, hogy lesznek olyan baráti cégek, amelyek egymást ajánlják majd, de néhány off-shore cég közbeiktatásával azt sem nehéz megoldani, hogy ugyanaz a tulajdonosi kör birtokolja az alapellátást finanszírozó és a kiegészítő biztosítást nyújtó biztosítót.
Nagy üzlet lesz ez. Aki megteheti, nyilván vásárol majd kiegészítő biztosítást, ha az egészségbiztosítója finoman érzékelteti vele, hogy az alapellátásban nincs benne minden. És pár éven belül lesznek emberek, akiknek lesz kiegészítő biztosítása, és lesznek azok a szerencsétlenek, akiknek nem. Más gyógyító szolgáltatásra lesz joguk, más minőségben. Ennyit a szolidaritásról, a szociális érzékenységről és az egyenlő hozzáférésről.
*
A kormánypropaganda torzít, amikor arra hivatkozik, hogy Európában milyen sok országban van több biztosítós modell. Ugyanis a legtöbb helyen az egészségpénztárak nem profitorientáltak, azaz nem üzleti biztosítók, illetve nem versenyeznek egymással (területi vagy szakmai alapon szerveződnek). Az üzleti egészségbiztosítók pedig nem vesznek részt az alapellátás finanszírozásában. Csak két országra, Hollandiára és Szlovákiára igaz, hogy kizárólag vagy részben egymással versengő üzleti biztosítókon keresztül történik az alapellátás finanszírozása. Ahogy nálunk is tervezik.
Persze, hogy kell egészségügyi reform. Csak nem így! Nem igaz, hogy a magyar kormányzat nem képes megregulázni saját magát és intézményeit. A tavalyi reformlépések megmutatták, hogy ha van valódi politikai akarat, akkor át lehet alakítani intézményeket, szabályokat, meg lehet törni a gyógyszergyárak betonkemény lobbiját, és gyakorlatilag akármit véghez lehet vinni. Nem igaz tehát, hogy privatizáció nélkül nem lehet semmit kezdeni az egészségüggyel. Csak eddig nem akartak. Mi lenne, ha megpróbálnák?
És akkor a szocialista pártnak nem kellene olyan intézkedést megszavaznia, ami nem más, mint a baloldaliság értékeinek totális tagadása.
A szerző a Védegylet munkatársa
